Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-823

823. országos ülés 191S október 16-án, szerdán. 275 nyes László képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Polónyi Géza: Magyar ember csak örülhet ennek ! (Helyeslés és taps jóbbfelöl. Zaj.) Elnök : Kérem, a képviselő urak lehetetlenné teszik, hogy a ministerelnök ur beszédét folytassa. (Zaj.) Kérem Hock János képviselő urat, ne vitatkozzék. Wekerle Sándor ministerelnök: Ez, t. ház, miután közös ügyeink megszűnnek, nagyon természetesen maga után vonja az 1867 : XII. t.-czikk megváltoztatását. Lovászy Márton: Tegnap máskép beszélt! Polónyi Géza: Ez a tanácskozások eredménye ! (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Ez a szólásszabadság I) Juhász-Nagy Sándor: önálló Magyarországot akarunk ! Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak. Azt hiszem, a mai pillanat több önuralmat és több önfegyelmezést kivan meg. (Helyeslés jóbbfelöl.) Wekerle Sándor ministerelnök: De önálló berendezkedésünk mellett is érvényt kell szereznünk, illetőleg fentartanunk az 1723. évi I. és II. törvényczikkek rendelkezéseit. Lovászy Márton : A közös védelmet ? Wekerle Sándor ministerelnök: Ott kölcsönövédelemről van szó. Juhász Nagy Sándor : Megmarad a dolegáczió? Megmarad a külügy ! (Zaj a szélsőbaloldahn.) Elnök: T. ház) Engedjék meg, hogy azt a kérést intézzem a ház t. tagjaihoz, a ház minden oldalán, hogy méltóztassanak türelemmel meghallgatni a: mimsterelnök urat. Lehetetlen a tanácskozás, ha a szónok minden szavába mindig más-más képviselő ur vág bele. Mód fog adatni rá, hogy a t. ház tagjai szintén nyilatkozhassanak. (Helyeslés.) Wekerle Sándor ministerelnök: Állami integritásunknak sértetlen megóvása, az állam egységes voltának fentartása (Helyeslés.) olyan feladatok, amelyeket együttes erővel minden áron meg kell oldanunk. E kereteken belül —• amint humánusan bántunk el mindig a különböző nemzetiségekkel — a nemzetiségeknek, akik ezredéves multunk daczáríi változatlan erővel, sőt azt merem mondani, megsokasodott számmal vannak itten, egyéni jogot kívánunk adni. A Wilson-féle tételek elfogadása által, azt hiszem, nem jutottunk ellentétbe a mi hagyományos álláspontunkkal. (Igaz! Vgy van!) Amennyire azt áz egyéni teljes egyenjogúság megengedi és az áüam egységének és megosztatlanságának fentartása lehetővé teszi (Elénk helyeslés.) szívesen fogjuk nemzetiségi igényeiket kielégíteni és efelett velükítárgyalásokba bocsátkozni,helyesebben szólva nem velük tárgyalni, hanem kívánságaik figyelembevételével a törvényhozásnak megfelelő előterjesztéseket tenni. (Élénk helyeslés. Zaj a szélsőbaloldahn.) Természetesen más megítélés alá esik Horvátországhoz, való viszonyunk,; amennyiben a horvát politikai nemzet és annak territóriuma törvényeinkben nemcsak el vannak ismerve, hanem biztosítva is van. Az állami közösség fentartása és megóvása mellett készséggel engedünk tért azon kívánságuknak, hogy a velük kötött, az 1868 : XXX. t.-czben foglalt egyezmény az ott előirt utón revízió alá vétessék és kívánságaik teljesítése önálló fejlődésük értelmében lehetővé tétessék. (Elénk helyeslés.) Nem tartanám czélszerünek, hogy ezen elvek keresztülvitelét illetőleg most részletekbe bocsátkozzam. (Helyeslés.) Hiszen a részletek megvitatása, azt hiszem, rövid idő alatt be fog következni. Én csak annjit tartok szükségesnek megjegyezni, hogy az önálló alapra való helyezkedés nem jelentheti azt, hogy rohamsan, erőszakosan, minden előkészület nélkül szakítsunk, (Zaj a szélsőbáloldalon.) hanem jelenti gondos előkészítését önálló berendezkedésünknek, ez alapon való megálllapitását kölcsönös gazdasági és védelmi viszonyunknak, rendezését és lebonyolítását a mai alapon keletkezett pénzügyi relácziómknak. (Helyeslés a jobboldalon, a középen és a baloldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez következetes, okszerű és valódi keresztülvitele a perszonál uniónak. (Zaj a szélsőbaloldahn.) Ha így járunk el, akkor erős bennem a meggyőződés, hogy az önálló alapon való berendezkedésünkkel nem a disszulóczió elemét visszük bele közéletünkbe, hanem ellenkezőleg, a konszolidácziónak olyan biztositékát teremtjük meg, amely erősségünket képezi a béke megkötésénél, (Zaj a szélsőbaloldahn.) és maradandó és biztos erősségét a dinasztiának, sőt az osztrák kötelékbe tartozó országok helyzetének és együttes birtoklásának is. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Lovászy Márton : Mondjon le még egyszer! Hátha most elfogadják ! (Derültség jobbról.) Elnök : Csendet kérek a ház minden oldalán. Wekerle Sándor ministerelnök: Ezeket a nagy czélokat azonban teljes biztossággal csak ugy érhetjük el, ha a nemzeti erőt egységesen irányítjuk feléjök. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon, a középen és a baloldalon. Elénk ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Juhász-Nagy Sándor: Persze, konczentráczió a munkarjárttal! (Zaj.) Elnök ". Kérem Juhász Nagy Sándor képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Wekerle Sándor ministerelnök: Nem lenne méltó a mai nagy átalakulás történelmi jelentőségéhez, ha én most hosszadalmas érveléssel akarnám bizonyítani az együttműködés czélszerüségét, szükségét. (Vgy van ! a jobboldalon.) Blőérzületeként benne él az minden magyar ember szivében és gondolatvilágában. (Elénk helyeslés és taps.) Azért ebben a komoly pillanatban csak egy kérést intézhetek és csak egy tanácsot adhatok a t. ház minden tagjának. (Felkiáltások a szélsőbaloldahn : Mondjon le !) Tegyük félre legalább a béke megkötéséig minden szétválasztó kérdést, feledjük a múlt küzdelmeit, ellentéteit, személyes torzsalkodásait, egyesüljünk mindannyian az önálló, füg35*