Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-813

813. országos ülés 1918 De megtették főleg — s ebben megint igaza van a képviselő urnak — hőslelkü csapataink, akik nem ritkán igen súlyos és nehéz viszonyok között teljesítették önfeláldozóan kötelességüket. (Igaz! TJgy van!) S e tekintetben első helyen kell megemlékeznünk a mi gyalogságunkról, amely igazán hőslelküen ebben a csatában is a harczvonal gerinczét képezte, mig a többi fegyvernem és intézmény igazán a legnagyobb kötelességtudással állott mellette és támogatta. Ezek után csak még a veszteségekről óhaj­tok néhány szót szólni. (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. ministerelnök ur már a múltkori egyik felszólalásában beszélt erről a tárgyról, amidőn kijelentette, hogy a veszteségek nem. voltak nagyobbak, mint a 10. és 11. isonzói csatában, amikor 100.000 főt tettek ki. Bátor vagyok a t. háznak még a követ­kezőket jelenteni; Feltűnő kevés a halottak száma és amint ezt az ezredektől immár be­érkezett jelentésekből egészen pontosan tudom, olyan ezredeknél, amelyek legsűrűbben voltak bevonva, melyek a legerősebb harezot vivták, a halottak száma nem haladta meg a 120 — 150-et, de az ezredek legnagyobb részénél csak száz, vagy azon alul volt a kimutatás szerint a halottak száma és pedig június 15-től egészen Julius l-ig. Ha ezt összehasonlítjuk a múlt háborúival, amidőn egy-egy csatanap egy-egy ezredtől 3—5%-ot ragadott el halottakban, mondhatjuk, hogy ezen csatában sem voltak — bár elég fájdalmas ez is, elismerem én is — nagyobb veszteségek, mint a milyeneket a háború vas törvénye, sajnos, megkövetel. Matta Árpád: Hova lett a 100.000 ember? Simontsits Elemér: Nagy részük megsebe­sült. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Ezt is mindjárt megmondom. Feltűnő a könnyű sebesültek száma. Hiszen a t. képviselő urak maguk panaszkodnak, hogy tele vannak a kór­házak sebesültekkel. Tény az, hogy ebben a csatában a könnyű sebesülések száma arány­talanul nagyobb, mint más csatában. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl. Mozgás és zaj a baloldalon.) Most bátor vagyok még egy kérdést érin­teni s ez az, hogy a magyarság milyen arányban vett részt ezekben a harezokban, mert e tekin­tetben is téves hirek vannak, amennyiben 60%-ról is hallottam. Június 15-én az első vonalban, tehát a támadás kezdetén volt — és pedig zászlóaljak szerint számítva — 50% oszt­rák, 38% belső magyar, az anyaország területé­ről 8°/ 0 horvát, tehát összesen a magyar szent korona területéről kiegészített csapatok részéről 46% volt ott, ezt egész nyíltan megmondom. Egry Béla: Mielőtt a Piavén átmentek! B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Erről is beszélek, tessék kivárni. Ez összesen 46%; 4°/o volt bosnyák. (Zaj. Halljuk! Hall­juk!) A harezok folyamán szükségessé vált ujabb ezredeket bevetni a harezba s ezen ujon­KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XLI. KÖTET. július 24-én, szerdán. 17 nan bevetett ezredek nagyjában ezt a számarányt nem módosították, mert ugyanoly arányokban mentek osztrákok és magyarok a harezba. Hogy most már a magyar százalék 46%, a horvátok­kal együtt, az abban leli indokát, hogy a dél­tiroli nyugati és déli fronton főleg az ott honos és az alpesi vidéken járatos csapatok vannak beosztva, amelyek nem vettek részt e támadás­ban. Ez magyarázza a 46%-ot. Most t. képviselőház, bátor vagyok reasz­szumálni a felsorolt momentumokat. Mondhatjuk, hogy a támadás a legmesz­szebbmenő czélt ugyan nem érte el, mert ez idő szerint nem sikerült nagyobb területet az ola­szoktól elvenni, de tény az, hogy a most kezünk­ben levő zálog, ha nem is lett nagyobb, de kisebb sem lett. (Mozgás a bal- és a szélsőbal­oldalon.) Ha támadó műveletünk stratégiai si­kert nem is mutatott fel, de ezzel kereszteztük az ellenség előkészületeit, kereszteztük a szán­dékait, megritkítottuk a vonalait, és minden józan megfontolás szerint elkerültünk egy igen véres védelmi harezot, mert ha nem támadunk mi, több mint valószínű, hogy az olaszok támad­tak volna, amely esetben a mi veszteségünk semmi szín alatt sem lett volna kisebb. (Moz­gás.) Végre lekötöttük az ellenséget és ezzel a mi egységes frontunknak oly szolgálatot tettünk, amelyet csak a történelem fog kellő értéke sze­rint felbecsülni. Onámitás volna, t. ház, ha azt mondanám, hogy csak ennyit akartunk elérni, de a sors ellenünk volt, többet nem tudtunk ez alkalommal elérni. Sok vér folyt, de szent meggyőződésem, hogy ez a vér nem hiába folyt. Most befejezésül, t. ház, még csak egyre vagyok kénytelen reflektálni és ez a t. képviselő urnak az a kitétele, amikor azt mondja, hogy kétségbeesve, szárnyszegzetten végzik vitézeink szolgálatukat kinn a fronton. (Mozgás a bal- és a szélsó'baloldalon.) Azt mondta, hogy kétség­beesetten, szárnyszegzetten végzik tisztjeink a feladatukat a fronton. (Mozgás.) Engedje meg a t. kéjiviselő ur nekem azt a szemrehányást, hogy ebben a t. képviselő urnak igen nagy része van. (Mozgás.) Nem akarok beszélni azok­ról az egyéni panaszokról — azokról majd más­kor szólok, nem akarok most visszaélni a t. ház türelmével, — de élek ugyanazzal a szisztémá­val, amivel a t. képviselő ur szokott ós fel­olvasok én is egy levelezőlapot, amelyet a harcz­térről küldtek és amelyet eljutattak hozzám. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Csak két sor. »A levegő ezenkívül a ti áldásos működés­iekkel tele van. Tegnap szórták le az olasz repülők Urmánczynak 29-iki beszédét, kellő kommentárok kíséretében.« (Nagy mozgás.) Ha valami, ez keseríti el a tisztikart! (Nagy mozgás és zaj a bál- és a szélsőbalold a­lon. Helyeslés jobbról.) H

Next

/
Oldalképek
Tartalom