Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-820

210 820. országos ülés 1918 zetközi jogi rendezés, ami a-rnál inkább helyé nvaló, mert a fegyveres erő kötelékében nemcsak magyar állampolgárok, hanem osztrák állampolgárok is telj esitenek szolgálatot. Eyen nemzetkö zi j ogi rendezés végezhető nemcsak nemzetközi szerződéssel, hanem, mint a jelen esetben is történik, egyezményes törvénynyel is. Állami különválásunk szempontjából tehát a 70. §. ellen kifogás nem emelhető. Sztra-iyavszjsv Sándor képviselő urnak másik kifogása az volt, hogy ha havidij as után két özvegy marad és a nyugdijat közöttük a 70. §. értelmében egyenlően osztják fel, egyenlőtlenség támadhat abban az esetben, ha az első feleség, férjének életében tartásdijat érvényesített, mert ilyen esetben a képviselő ur szerint a férj halála után az első feleség nemcsak az özvegyi nyugdíj felét fogja élvezni, hanem még tartásdijat is kap. Mindenekelőtt van szerencsém megállapítani, hogy a férj halálával az ő járandósága megszűnik és ennek következtében megszűnik az a zálogjog is, melyet az első feleség tartásdijának biztosítása vagy kielégítése végett a férj életében szerzett. A férj halála után a katonai igazgatás megszünteti a férj járandóságát és az özvegy nyugdijának felétfelét utalványozza mint önálló juttatást mindegyik özvegy részére. Világos, hogy az egyi,i özvegynek tartásdija a másik özvegy nyugdiját nem terhelheti. Megeshetik azonbantermészetesen, hogy a férjnek egyéb vagyona is volt. Az egyéb vagyonból a tartásdíjat igenis ki kell fizetni. Az első özvegy tehát, aki a férj életében a tartásdíjra igényeket érvényesített, ezeket a jogait megtartja, csakhogy a második feleségnek fenmarad ezzel szemben özvegyi joga és egyéb, a házassági jogviszonyból származó igénye és abban az esetben, ha az első feleségnek a tartásdijak czimén járó összeg nagyobb volna, mint az a jövedelem, melyet a második feleség a férjnek a hagyatékából özvegyi jogon élvez, akkor ennek a második feeségnek a polgári perrendtartás 413. §-a értelmében joga van a női tartásdijnak aránylagos leszállítását követelni. Semmiféle egyenlőtlenség tehát a 70. §-ból elő nem áll, tisztelettel kérem ennélfogva, hogy méltóztatnék a 70. §-t változatlanul elfogadni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat : rnéltóztatik-e a 70. §-ra vonatkozólag a bizottsági szöveget elfogadni, igen, vagy nem? (Igen !) A ház a szakaszt a bizottság szövegezésében elfogadja. 71. §! Huszár Károly (sárvárig jegyző (olvassa a törvényjavaslat TI—86, §-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 87. §-t). Elnök: Fényes László képviselő ur kíván szólni. •iguszius 8-án, csütörtökön. Fényes László: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A legénységi állományúak özvegyeinek és árváinak érdekeit megóvandó, felkérem itt a honvédelmi minister urat és a kormányt, hogy — noha a törvényjavaslatba külön szakaszt beiktattatni, amit legjobban szerettem volna, nem lehet, mert tudom, hogy a törvényjavaslat elfogadását azzal csak késleltetném és ugy sem fogadnák el indítványomat — mondom, kérem a honvédelmi minister urat, hogy a végrehajtási utasitásba a ministerelnök úrral, mint belügyministerrel egyetértőleg méltóztassék külön szakaszt felvétetni az iránt, hogy az özvegyek és árvák minden ügyében az illetékes közigazgatási hatóságok egy-egy írásban, •— ami alatt nem aktát értek, hanem egy papirost. — nyugtassák mindig az özvegynek, hogy mikor jelentkezett az özvegyi nyugdíjért vagy az árvanevelési járulékért, vagy pedig hogy ekkor és ekkor ott járt és milyen választ kapott. Megmondom, hogy ez miért szükséges. (Halljuk !) A törvényjavaslat a méltányosság megítélését, ugyebár, a felterjesztés adataira helyezi? Hogy az özvegynek mennyi özvegyi nyugdíj jár, csak a 150 K-e, vagy pedig annak a pótdija és azután a 108. vagy 124. §. szerint — nem tudom pontosan, de nem lényeges a szakasz száma — mennyivel több jár, azt a felterjesztés adataiból állapítja meg a hadügyminister. Hiszen a kadügyminister nem tudhatja, hogy miben áll annak az özvegynek az ügye ; azt falun a jegyző vagy a városban az elöljáróság tisztviselő tudja. Már most amikor jelentkezik az özvegy, a sok munka hevében nem törődnek vele, röviden, sommásan elintézik az ügyet, sablonos jegyzőkönyvet vesznek fel, vagy pedig nem is vesznek fel, amint a minister ur a Seregélyesy-esetben látta. Ilyen esetben az esetleges fegyelmi vizsgálat sorén a közigazgatási hatóságok mindig azzal védekeznek, hogy nem jelentkezett az özvegy. Mivel bizonyítsa az özvegy, hogy jelentkezett? Nem vihet közjegyzőt magával, midőn jelentkezik! Tartozzanak tehát a közigazgatási hatóságok egy czédulára irni, amelyen rajta van a községi pecsét, hogy »igazolom, hogy özvegy Tóth Jánosné 1918. június 27-én jelentkezett ; azután itt járt megsürgetni, ezt és ezt mondtam«, szóval a köztük és a legénységi állományúak özvegyei és árvái közötti eljárásban a közigazgatási hatógok mindig egészen röviden, minden formaszerüség mellőzésével egy darab papiros czédulán nyugtassák az özvegynek, hogy ott volt, mit mondtak neki, mi volt a válasz; ezt Írásban adják át. Ez könnyen keresztülvihető, mert hiszen mialatt beszél, azalatt az illető közeg öt sorban feljegyezheti egy papirczédulára, ráüti a pecsétet és átadja. Ezáltal a közigazgatási hatóságok sokkal jobban ellenőriztetnek, sokkal jobb felügyelet alatt vannak, félnek a következményektől és egyrészt sürgősebben, másrészt pedig alaposabban intézik el a dolgokat. Arra kérnék a minister úrtól megnyugtató