Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-820

820, országos ülés 1918 aug delmi minister ur emiitette és több szónok is emiitette, hogy katonai rokkantház Magyarország területén csupán egy van, Nagyszombatban. Mély tisztelettel felhívom a bonvédelmi minister ur figyelmét arra, bogy ezen rokkantházban a cs. és kir, közös hadsereghez tartozó tisztek s a m. kir. honvédséghez tartozó tisztek anyagilag meg vannak különböztetve egymástól. Midőn ugyanis a háború kitört, a katonai rokkantház parancsnoksága akkép gondoskodott az ottlevő közöshadseregbeli tisztekről, hogy azokat könnyű és kis szolgálatokra beosztotta s ezen a ezimen azok napi három korona készültségi pótdíjat és három korona étkezési és kenyérpénzváltságot kaptak, daczára annak, hogy épen olyan ezimen lettek ott elhelyezve, mint a honvédségtől odahelyezett rokkant tisztek. A közöshadseregbeli tisztek ezen alkalmaztatásuk folytán a háború alatt elő is lettek léptetve, tehát magasabb illetékeket is kaptak, ezsnfelül pedig különböző alapítványokból vagy személyi pótlék czimén 1000-től 1200 K-ig terjedő évi segélyt élveznek, mig a honvédségtől ottlevő tisztek az illetékeiken kivül semminemű egyéb pótdijat nem húznak. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, hogy a 30. §-t elfogadja-e, igen vagy nem ? (Igen !) A ház a 30. §-t elfogadja. Következik a 31. §. Huszár Károly jegyző (olvassa a törvényjavaslat 32—45. §-ait, amelyek az ahzimekkél együtt észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 46. §-t.) Elnök : Az előadó ur kivan szólani. Barta Ödön előadó : T. ház ! A 46. §. első bekezdésének végére bátorkodom egy kiegészítő javaslatot előterjeszteni, amely igy hangzik (olvassa) : »A tartalékos altisztekre az 5. §. első és negyedik bekezdésének határozmányait értelemszerűen alkalmazni kell. Az értelemszerű szót használja a törvény s bár én ezt a kifejezést nem tartom korrektnek, megtartottam azt itt is. A javaslat előtérjesztéséaek oka a-;, hogy a törve íyjavaslat maga nem i ítézkedik arról, hogy a hadi zsold élvezetében állott altiszt nyugdíj ánau megállapításánál a keresetképesség csökkenés figyelembe vétessék. Enaek a módosításnak czélja az, hogy ezt az igazságtalanságot, amely ebből származhatnék s azt a hiányt, amely ebben a törvényjavaslatban e tekintetben fenforog, pótolja. Ezért bátorkodom a javaslatot elfogadásra ajánlani. Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Nem !) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom, a • anácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. A 46. §-hoz az előadó ur a következő módositványt nyújtotta be. (Olvassa): »A 46. §. első bekezdésének végére uj mondat nem uj bekezdés jusztus 8-án, csütörtökön. 207 gyanánt felveendő lenne : »a tartalékos altisztekre az 5. §. első és negyedik bekezdésének határozmányait értelemszerűen alkalmazni kelb« A módosítás nem áll ellentétben a javaslat szövegével, ennélfogva a házszabályok értelmében elsősorban a szakasznak bizottsági szövegére fogom feltenni a kérdést; azután pedig, mint kiegészítői avaslatot fogom feltenni szavazásra a Barta Ödön előadó ur által benyújtott javaslatot. Ehhez képest kérdem a t. házat, elfogadja-e a 46. §-nak a bizottságok által megállapított szövegét igen, vagy nem? (Igen!) A ház a 46. §-ra vonatkozólag a bizottságok által megállapított szöveget elfogadja. Kérdem másodszor, méltóztatik-e a most elfogadott szöveghez kiegészítésül uj mondat gyanánt elfogadni az előadó ur által beterjesztett módositványt, igen, vagy nem? (Igen!) A ház az előadó ur által beterjesztett módositványt elfogadja. Következik a 47. §. Huszár Károly jegyző (olvassa a törvényjavaslat 47—50. §-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa az 51. §-t. Elnök : Bródy Ernő képviselő ur kivan szólni. Bródy Ernő: T. ház! Az 51. §. vonatkozik a legénységi személyek sebesülési pótdijaira. A sebesülési pótdíjra vonatkozólag az 51. §. utolsóelőtti bekezdése a protézissel, a művégtagokkal és egyéb mesterséges testrészekkel kapcsolatban azt állapítja meg, hogy a sebesülési pótdijak a mesterséges testrészek fentartásából és pótlásából felmerülő kiadások fedezésére is szolgálnak, azaz magát az illető műtestrészt megkapja az illető, csak annak fentartását és pótlását kell a sebesülési pótdíjból fedezni. Most azonban fel akarom hívni a t. háznak és különösen a t. minister urnak figyelmét arra az esetre, ha ez a műtestrész elkopik, vagy használhatatlanná válik. Mi történik akkor? Akkor kap-e ujat és pedig ingyen az illető rászorult? Mert ez itt a kérdés. Fel vettetett ugyanis itt az a kérdés — különösen gróf Tisza István képviselő ur beszélt aTról -— hogy a pótlásból és a fentartásból származó költségek lehetőleg jutányosán számíttassanak s a minister ur az általános vita befejezése után ma megtartott beszédében erre vonatkozólag nyilatkozott is. De továbbmenve, nemcsak a pótlásra és fentartásra vonatkozik a kérdés, hanem a kicserélésre is. Bizonyos idő multán tudniillik az a művégtag, mondjuk, az a láb, használhatatlanná vált, ennélfogva az illetőnek ujat kell kapnia. Más most az a kérdés, hogy ez ne idő előtt történjék, hogy azok az állami művégtaggyárak, amelyek ilyen művégtag készítésével foglalkoznak, állapítsák meg körülbelül azt a valószínű időtartamot, amely alatt egy ilyen műtestrész elkopik s miután ez megtörtént és az illető kellő időben kéri és jelentkezik, akkor ne legyen kitéve annak, hogy elutasittattatik. Baleset folytán esetleg ez még hamarabb megtörténhetik vele.