Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-820
niguszlas 8-án, csütörtökön. 196 820. országos ülés 1918 i uj intézménytől is igen szép eredményeket várok, (Elénk helyeslés.) MÍVJ n ár t írnél a témánál vagyok, bátor vagyok Szilágyi Lajos't, képviselő ur által felhozott néhány téves adatot megkorrigálni. Jelesen, hogy ezen kertgazdaságok nem 30 holdra vannak korlátozva. A 30 hold csak a kerti veteményekre vonatkozik; azonkivül 50 hold van engedélyezve a póttesteknél a czélból, hogy ezen 50 holdból kitermeljék a burgonyát, kukoriczát az engedélyezett disznók hizlalására és a takarmányt. Pécsett is nem 51, —vagy nem tudom, hány holdat méltóztatott felhozni — hanem 57 hold van ma is. Ez a 80 holdnyi földterület megfelel annak a létszámnak, melyet a póttestnél cl kell látni és pedig oly módon, hogy a tiszti családoknak is bőven jusson szükségleteik fedezésére zöldség és egyéb termény. Ha még többet vennénk hozzá, az már sértené a katonai érdeket, mert túlságosan sok erőt kötne le és érintené a közgazdaságot is, mert akkor azt a sok esetben szükséges munkásosztagokkal nem segíthetném. Ezért van a póttest által művelhető terület 80 holdra korlátozva, mert ki van számitva, hogy ez elég az egyes póttesteknél, sőt a tüzérés lovas-póttesteknél még sok is. Hogy a termelési költségeknek egy részét meg kell téríttetnünk a tiszti családokkal, az természetes. Hiszen a kincstár nem szerezhette be a mezőgazdasági eszközöket, azokat a föld jövedelméből kell előteremteni és a legénységet is, mely a földet megmunkálja, jutalmaznunk kell. Erre való tekintettel igenis kell bizonyos összeget beszedni az eladott terményből, de az természetesen mindig tetemesen olcsóbb, mint a piaczi ár. Bátor vagyok még a beszerzési központokra is kiterjeszkedni. Ezek a beszerzési központok számára mindenütt megteremtettük a lehetőségét annak, hogy beszerezhessék azokat a szükségleti czikkeket, amelyeket a tiszti családok onnan vesznek. Ha egyik-másik helyen — ezt megengedem — ezek a czikkek nem voltak meg, annak oka sok esetben az, hogy a tiszti családok a polgári kontingens terhére számittatnak és hogy időnkint egyik vagy másik áruba i hiány volt. Bátor vagyok még felemlíteni azt is, hogy épen a kertgazdaságok színvonalának emelésére még a múlt évben egy iskolát létesítettünk és már a múlt esztendőben megvalósítottuk azt, amit Horváth Mihály képviselő ur itt legutóbb felvetett. Ebbe a kertgazdasági iskolába 13 tiszt és 25 altiszt van beosztva, akik immár egy év óta tanulják ott az intenzív gazdálkodást. Ezek mennek majd ki a póttestek kertgazdaságaiba, ahol majd azokat vezetni fogják, tovább képeznek ott megint embereket és a háború végén ezek lesznek hivatva, ha meg akarnak maradni a tényleges szolgálatban, e kertgazdaságokat vezetni, ha pedig nem maradnak meg, akkor igen előnyösen fognak elhelyezkedni a polgári életben, ahol ezek keresett emberek lesznek. (Ugy van !) Természetesen ezen iskolában szakerők alkalmaztatnak. A tiszti fizetések kérdésével kapcsolatban Egry Béla t. képviselő ur bizonyos kapcsolatot állított fel a tiszti fizetések és a tisztektől várható szolgálatok közt, sőt azt is mondta, hogy ez a kérdés a hadsereg harczképességét, sőt az ország belbiztonságát is érintheti. Azt hiszem, tartozom hőslelkü és derék tisztikarunknak azzal a kijelentéssel, hogy ez a tisztikar menten minden feltételtől, a jövőben is ép ugy teljesíteni fogja kötelességét, amiként teljesítette a.múltban igen nehéz és súlyos viszonyok között és szent a hitem, hogy tisztikarunk soha semmiéfle oknál fogva ebben az önfeláldozásában nem fog meginogni. Természetesen ez nem ment fel bennünket, sőt még inkább fokozza abbeli kötelezettségünket, hogy igenis minden rendelkezésünkre álló erővel segítsünk rajta s iparkodjunk anyagi helyzetét is megjavítani. (Általános helyeslés.) Egry Béla képviselő úrhoz — igen sajnálom, hogy nincs itt — egy tiszteletteljes kérésem is lett volna, jelesen az, hogy a tiszti fizetések rendezésének kérdésében beadott határozati javaslatát, amely a kormány kezét túlerősen megköti, vonná vissza, mert mi nagy súlyt helyeznénk arra, hogy egyöntetű legyen a magy T ar országgyűlés állásfoglalása ebben a kérdésben. (Általános helyeslés.) Amennyiben pedig a képviselő ur ezt nem tenné, vagy nem volna módjában megtenni, kérném a t. házat, hogy azt a határozati javaslatot mellőzni méltóztassék. (Általános helyeslés.) Bátor vagyok nég megnyugtatásul és ai rak dokumentálására, hogy a kormány igenis a tisztifizetések rendezésének kérdésével még ezen törvényjavaslat szerkesztésénél is igen behatóan fog lalkozott, utalni a 159. §-ra, amely határozottan kimondja, hegy ezen törvénynek áldásos hatása azokra is kiterjesztendő, akik most a háború folyamán kénytelenek voltak a tényleges szolgálattól megválni, már valamely testi fogyatkozás miatt. Sőt nemcsak ezekre, hanem a régi nyugdíjas tisztekre is, akik még a háború kezdete előtt mentek nyugdíjba s a háború során valamely szolgálatot teljesítettek, ki fog terjedni a végrehajtott fizetésfelemelés. Ezek tehát nem fognak elesni ezen törvényjavaslat áldásaitól. (Helyeslés.) De bátor vagyok •— miként azt egy közbeszólásomban Farkas Pál t. képviselő ur beszéde közben már megjegyeztem — ujolag utalni arra, hogy teljesen lehetetlennek tartom én is azt, hogy a tiszti fizetések rendezése előtt a mostani háborús illetékek máról-holnavra beszüntettessenek s ezzel katasztrofális helyzet elé állítsuk a tisztikart. Ez távol áll tőlünk, és természetesnek találom s azt hiszem, természetesnek találja mindenki, hogy csak a tiszti fizetések rendezésével kapcsolatban történhetik a háborús illetékek leszállítása. (Helyeslés.) A rokkantügyre vonatkozólag igen sok szónoklat hangzott el és igen sok, érdekes és értékes eszme merült fel. Gróf Teleki Pál képviselő ur tegnapi szép és szakszerű előadása után azt hiszem, szükségtelen, hogy ezekre a kérdésekre is kiterjeszkedjem. De kiemelem azt, hogy én, mint
