Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-819
172 819. országos ülés 1918 összes egyesületi munkákat is. Akkor azután az, aioivel szintén foglalkozott t. képviselőtársam, hogy az egyes egyesületek munkáját hogyan lehetne összhangba hozni, felettük kellő felügyeletet gyakorolni, azokat kellő irányítással ellátni, ennek a szervezetnek a segítségével mind megoldást nyert volna. Miután ez a rendelet hatályon kivül helyezve ui nos . . . Wekerle Sándor ministerelnök : Változatlanul fennáll ! Gr. Tisza istváíl : Papiroson! Semmit som ért azt a rendeletet csak kibocsátani, mert hogy mennyire ment át az életbe, azt mutatja t. képviselőtársamnak az a kijelentése, hogy egy nagyobb vidéki városban senki sem tudja, hogy mi a hadigondozás. Ha végrehajtották volna a rendeletet, akkor ez nem történt volna. Miután az a rendelet papiroson fennáll, én csak azt kérném, hogy méltóztassék azt azzal a szívóssággal, energiával és az ügy iránti bizalommal végrehajtani, amely nélkül egy ilyen dolgot megcsinálni nem lehet. Mert kétségtelen, hogy ez nem olyan gondolat és nem olyan kezdeményezés volt, melyet egyszerűen papirosra kell tenni, a rendeletet kiadni és megy magától. Az egy inteziv, kemény, erős munkával mehet csak bele a magyar társadalomba, de nézetem szerint minden egyes ember, akit megnyerünk ennek a munkának, pozitív nyereség, ugy hogy ha kevés helyen, nagy hézagokkal történhet csak meg ez a kiegészítése a hadigondozás ügyének, a pártfogók és tanácsadók munkájának, akkor is tiszta haszon ez, mert veszteség nincs ezen a számlán és én azt hiszem, hogy hovatovább annál teljesebb és nagyobb lenne az eredmény, mentül inkább fogja meg ezt az ügyet a Hadigondozó Hivatal — mondom — azzal a SZÍVÓS energiával, amely szükséges. Most már, mielőtt áttérnék arra az egy rövi d kijelöntésre vagy megjegyzésre, f melyet a törvényjavaslatra magára termi szándékozom, méltóztassék megengedni, — és talán a ház engedélyét kérném én is — hogy igen röviden rátérhessek arra a témára, amelyet nagy sajnálatomra a tegnapi ülésen a t. háznak két tagja — mind a kettővel igen szoros politikai és személyes barátságban érzem magamat— szóba hozott. Elnök : A házszabályok alapján javaslom a t. háznak, méltóztassék megengedni, hogy gróf Tisza István képviselő ur a napirend tárgyától eltérőleg is nyílatkozhassék. (Halljuk I Halljuk !) Gondolom, a t. ház megadja az engedélyt. (Helyeslés.) Gr. Tisza István: T. ház ! Mélyen sajnálom, hogy tegnap a vitába egy olyan kérdés vonatott bele, amelynek a rokkantügyhöz semmi köze (Ugy van I Ugy van!) és amelynek szellőztetése és általános j'dszavak vagy frazeológia mellett való pertraktálása igénytelen nézetem szerint semmi irányban üdvös eredményekre nem vezethet. (Ugy van ! Ugy van! jobbfelől.) augusztus 7-én, szerdán. Én azt hiszem, közhelyet mondok, és alig hiszem, hogy ebben a tekintetben nézeteltérés legyen a háznak számottevő részei között, amidőn minden antiszemitizmust határozottan és feltétlenül elitélek. (Helyeslés jobbfelől.) Elitélem először is azért, mert ha rendes körülmények között is veszélyesnek tartanék bárminő ilyen szétválasztó, agitáló mozzanatot belevinni a magyar társadalomba és a magyar nemzet közéletébe, a mi háborús időkben ezt kétszerte veszedelmesnek és károsnak tartom. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Meskó Zoltán : Nem szabad idehozni, mert akkor má« is ide fosna hozni ! Gr. Tisza István : Én is hibának tartom, hogy idehozatott . . . Meskó Zoltán : Most helyeselnek, de mégis idehozták ! Gr. Tisza István : ... de mindenesetre hibának tartom a kérdésnek bárminő irányban való további kiélesitését. (Helyeslés jobbfelől.) Helytelenítem és elitélem azonban az antiszemitizmust azért is, mert önmagában véve helytelen és igazságtalan. Hiszen egyesek fölött a saját egyéni értékük szerint kell Ítéletet mondani (ügy van ! Ugy van ! jobbfelől és a Jcözépen.) és akár vallásfelekezet!, akár faji alapon nem szabad általános, egyforma megítélés alá vonni bármely felekezetnek vagy bármely fajnak tagjait. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Hogy ez mennyire igazságtalan eredményekre vezet, erre az életből talán mindnyájan tudunk példákat felhozni. Magam is abban a helyzetben vagyok, hogy abban a gyönyörű ezredben, amelyhez tartozni szerencsém van, tavaly nyáron — és tudtommal ott vannak most is — két igazán a vakmerőségig bátor, kiválóan derék zsidó tiszt szolgált alattam, akik valóban a magyar katonának és a magyar tisztnek legmagasabb mértékét megütik. Ebben a tekintetben tehát véletlenül argumentum ad hominem-mel rendelkezem ; mondhatom, hogy a legnagyobb mértékben igazságtalanság volna általában pílezát törni zsidó polgártársaim viselkedése felett. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Arany vitézségi érmet is kapott akárhány ! Gr. Tisza István : Nálam is megkapta az egyik még mint hadapród] elölt ! B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Nálam is kettő a legénységből ! Gr. Tisza István : A baj nálunk tulaj donképen az, hogy azoknak a társadalmi vagy foglalkozási ágaknak, amelyeknél a háborúval kapcsolatos viszásságok legtöbbször előfordulnak, igen nagy része a zsidóságból kerül Y\.,(Ugyvan! jobbfelől.) ennek folytán azoknak a visszataszító cselekményeknek, amelyek elkövettetnek, aránylag nagy részét zsidók követik el. (Ugy van! jobbfelől.) Ebből kifolyólag tagadhatatlanul azzal a veszélylyel állunk szemben, hogy az a nagyon is jogosult felháborodás és elkeseredés, amely ezek
