Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-819
166 819. országos ülés 1918 augusztus 7-én, szerdán. könnyebb is, mert elvégre ez nem megy mindenütt a magunk erejéből, pénzintézet is kell hozzá és annak a segítségét ilyen összesítések esetén könynyebb megszerezni. Ezek után röviden rá kívánok mutatni arra, hogy hogyan intézzük ezt a vagy önre ndezést. Eredetileg minden egyes eset a központban intéztetett ; ma már a különböző vidéki intézetekben és népirodákban is intézik. Minden egyes esetet külön veszünk elő, alapos kikérdezés és kiküldött által állapítjuk meg az összes' körülményeket és ezekből vonjuk le a konzekvencziákat, hogy tulajdonképen mire van az illetőnek szüksége, hogyan oldjuk meg igényét. Igyekezünk mindenkor végleges elintézést, végleges megoldást létesíteni, annál is inkább, mert az ilyen végleges megoldás végeredményben kevesebb pénzbe kerül, mintha az illető rokkant vagy özvegy különböző egyletek, alapok vagy állami intézmények részéről időleges segélyben részesül. Ha ezeket összefoglaljuk egy összegben, sokkal olcsóbb a megoldás. Számos esetet oldottunk meg olyan olcsón, olyan kevés készpénzbefektetéssel, liogy nem is méltóztatnának elhinni. Sokszor 800—1000 korona készpénzbefektetés elégséges volt — és azután természetesen bizonyos kölcsön — hogy az eseteket véglegesen megoldjuk és igy a családnak olyan ekzisztencziát, olyan megélhetési, gazdasági alapot teremtsünk, amelyről feltételezhetjük, hogy azon az illető képes lesz megélni és prosperálni. Természetesen azonban továbbra is felügyeletünk alatt marad és ha látjuk, hogy másodszor is összeroppan, akkor újból segítségére kell lennünk. Végeredményben azt hiszem, hogy ez hslyes megoldás. Természetesen ehhez a közegeket meglehetősen nehéz megtalálni. Amint Sebess Dénes t. képviselőtársam mondotta, ezeknek a kérdéseknek a megoldására még a birtokpolitikai törvény sem olyan fontos és szükséges, mint egy humánus szivü népies politika. Meglehetősen nehéz találni ilyen szocziális érzékű embereket, akik ezt meg tudják csinálni. A legkülönbözőbb kategóriákban, legkülönbözőbb foglalkozási ágakban, hol állami tisztviselők, hol magántisztviselők, hol magánemberek között kell őket keresnünk és megtalálnunk. Erre a kérdésre még rá fogok térni. Eddig leginkább mezőgazdákról beszéltem, mert hiszen ezeket a kérdéseket vetették fel, de természetes, hogy az iparos és más foglalkozásbeli rokkantakkal ugyanígy bánunk el, ugyanígy részesítjük őket segélyekben. Az iparosoknak műhelysegélyt, felszerelésekben való segélyt nyújtunk, azonkívül házmegszerzésben segítjük stb. Ennek a törvénynek, amelyről helyesen mondta itt egyik képviselőtársam, hogy érette a honvédelmi minister urat az egész magyar nemzet hálája illeti, a 108. §-a mai formájában és fogalmazásában a lehető legnagyobb mértékig lesz a segítségünkre. Eddig voltak esetek, amelyek megoldása meglehetősen nehéz volt és átlagban véve sokszor igen nagy pénzbefektetésbe került; olyan nagy befektetésekre volt némelykor szükség, hogy általánosítás esetén végeredményben nagyon is nagy számok kerülnének ki, amelyek terhét nem birná meg a Hadi Gondozó Hivatal. Ennek a paragrafusnak és a nyugdíj előlegnek a segélyével azonban, amelyet ez a szakasz biztosit, könnyebben fogjuk tudni megoldani az eseteket. Azért mégis megoldottunk sok esetet, talán túlmenőieg a rendelkezésünkre álló kereteken, mert tapasztalatokat akartunk szerezni, ugy hogy amikor ez a törvény törvényerőre emelkedik és igy egész erővel bele lehet feküdni a munkába, akkor tapasztalatok tekintetében ne legyünk készületlenek, hanem Mssé világosabban lássunk. Ezekben a kérdésekben rendesen periculum in mora; sokszor ezeket a kérdéseket azonnal meg kell oldani. Meglehetősen nehezek a haditelkek kérdései. Sokan nem értik még meg a rokkantak közül. Mi igyekszünk őket meggyőzni ennek a helyességéről. Azt hiszem, a haditelekké nyilvánítás igen helyes instituczió, nagyon erősen megvédi a rokkantakat. Erről részletesen nem szükséges megemlékeznem, mert hiszen az annak idején megjelent haditelekrendeletet méltóztatnak ismerni. Ez mindenesetre oly megvédése a rokkantnak, amelyre akkor, mikor ingatlant szerzünk neki, a legteljesebb mértékben szüksége van. Bródy igen t. képviselőtársam említette, hogy a rendelet megvan, de még nincs hadi telek. Bizonyos mértékig igaza van. Eleinte nehezen mentek a dolgok ; hiszen az adminisztráeziónak is, a telekkönyvvezetőknek stb. meg kell szokniok, meg kell ismerniök ezt az institucziót. De ma már sok ilyen dolog van folyamatban. Kevés a száma azoknak a hadi telkeknek, amelyek tényleg már végleg létesíttettek, — mindössze talán 25 vagy 30 — de jelenleg több száz eset van folyamatban, amelyek rövid idő alatt lebonyolittatnak, ugy hogy rövid időn belül nagyobb számmal is lehet szolgálni. A vagyonrendez és kapcsán azután tekintetbe fogjuk vehetni és tekintetbe veszszük is azt, ami az összességnek együttesen való elintézésénél és egy törvénynek a keretén belül természetesen lehetetlenség. A törvény csak általánosságokra terjed ki és nem lehet a törvény szövegébe az egyéni elbírálást is belehozni, nem lehet az egyéni, egyes eseteket benne statuálni. Kállay igen t. képviselőtársam kifogásolta, hogy a törvényben a gyermekek számát nem veszi tekintetbe. Azt hiszem, ezen vagyonrendezési akczióban, amelyet mcst a 108. §. alapján lehet kiterjesztenünk és felépítenünk, a gyermekek számának tekintetbevétele is lehelséges lesz. Ezt különben eddig is megtettük és mindenkor igyekeztünk a többgyermekes csak'dok helyzetén körrviteri. Különben is itt többféle mód is áll rendelkezésre, mert a vagyonrendezésen kivül a gyermekek neveltetésével, nevelési segélylyel, szóval kumulative is nyújthatunk segítséget. Meglehetősen nehéz a kölcsönök megszerzésének ügye, különösen az ipari rokkantaknál, ahol