Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-818

818. országos ülés 1918 augusztus 6-án, kedden. 155 miiiister ur azt mondja, hogy ő mindjárt Julius eleji interpelláczióm után a Haditerményt uta­sította a készletek összeszedésére. Nagyon saj­nálom, hogy az igen t. minister ur nem azt az utat választotta, amelyet bátor voltam szuggerálni, hogy t. i. a törvényhatóságok első tisztviselőit nem hatalmazta fel arra, hogy ott, ahol presszáns szükség van és ahol készletek vannak, azokat a készleteket leszámolás és felelősség mellett a presszáns éhség csillapítására használják fel. Az igen t. minister ur azt mondja, hogy törzs­könyvek csak a Haditerménynél vannak. Itt nem is törzskönyvekre lett volna szükség; de minden főszolgabíró nagyon jól tudta, aki csak féligmeddig feladata magaslatán volt, hogy járása területén melyik vámőrlőmalomban, melyik körzeti malom­ban mi van, és mi van esetleg az egyes községekben le nem rekvirált és el nem szállított mennyiség. Mert ezek a kis tételek a Hadit erménynél nincse­nek és nem lehetnek kellőleg nyilvántartva. Az a Haditermény olyan Leviatán, aki a maga nagy feladatát bizonyára helyesen oldja meg, a nagy ellátási czentrumok, a hadsereg részére szükséges nagy mennyiségeket összehozza és rendelkezé­sükre fordítja ; de sokkal óriásibb területre terjed ki a hatásköre, semhogy képes legyen ezen detail­munkát elvégezni. De ha elvégzi is, annyi idő telik el azzal, mig a Haditermény összeszedi, je­lentést tesz, esetleg azt a búzát, amely Julius elején megőrletlenül a vámőrlő malmokban van, meg­őrli, megint kiosztásra viszi, hogy bizony az az éhező gyomor nem azzal a türelemmel várja ezen dolgok lebonyolítását, mint amilyennel mi itt a zöld asztalnál ezt utólag tárgyaljuk. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Azt hiszem, hogy ha az igen t. minister ur erre az útra lépett volna, nagyon-nagyon sokat enyhített volna a lakosság szenvedésén. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Elismerem, hogy amit az általa megkezdett, kevésbbé czélhoz vezető _ utón megtehetett, az megtörtént; de legalább ott, ahol közvetlen tapasztalataim vannak, tény­leg csak Julius végén kezdtek érkezni azok a szál­lítmányok, amelyek ebből az akczióból kifolyólag az egyes törvényhatóságok rendelkezésére jutot­tak, ugy hogy én azt hiszem, hogy Julius havában csak kis részlete lett felhasználva és ment tényleg be a fogyasztó háztartásába abból az ezer vaggon­ból is, amelyet az igen t. minister ur emiitett. Mondom, elismerem, készséggel, hogy tör­tént valami, de nagyon sajnálom, hogy a legezél­szerübb intézkedések meg nem történtek. Ezen a kérdésen, hála Istennek, most már csakugyan túl vagyunk; most már fontosabb a másik két kérdés, ahol köszönettel és örömmel nyugtázom, hogy az igen t. minister ur magáévá tette állás­pontomat. Talán szórói-szóra az, hogy magáévá tette, csak az egyikre vonatkozott, hiszen a má­siknál_ talán inkább csak találkozott álláspontunk és az igen t. minister ur ugyanazt a felfogást jut­tatja érvényre. Köszönettel konstatálom, hogy megszünteti az igen t. minister ur azt az anomáliát, hogy a mezőgazdasági munkával foglalkozó csa­ládok, ha nem saját termésükből látják el magu­kat, 10 kg.-ot és nem 15, illetőleg 12 kg.-ot kap­hassanak. Ezzel ez a dolog rendben van. Ami a kérdésnek a másik részét illeti, a t. mi­nister ur itt tulaj donképen nagyobb keretben szándékozik eljárni, mint aminőt kérni is mertem volna. Épen azért, mert azt tartom, hogy az az ember, aki nincs abban a helyzetben, hogy a kér­désnek minden részét láthassa, aki nincs benne a hivatalos állásban, nagyon óvatos és tartózkodó legyen, nem is mertem oly messzire menni, mint az igen tisztelt minister ur, aki most elébünk tárta, hogy tulajdonképen szeptember végétől fogva az egész ellátást a törvényhatóságok irányí­tása és ellenőrzése alatt a községekhez fogja utalni. Ez mindenesetre helyes gondolat. A kérdés azon fordul meg, hogy ez az átmenetel egy ujabb rei d­szerre tényleg czélszerüe í lesz-e keresztülvihető. Mindenesetre igen nagy munkát fog okozni az élelmezési hivatalnak és elsősorban az igen tisz­telt minister urnak, amit, nem kétlem, felelősségé­nek tudatában meg is fog tenni. Az én kérésem sokkal egyszerűbb dolog. El­ismerem, csak részleges orvoslás lett volna, t. i. az, hogy azok a községek, amelyeknek helyben vagy egészen közelben állanak a Haditermény tu­lajdonában levő terményfeleslegek rendelkezésükre, azok az elláttatlanok részére vagy helyett, maguk vásárolhassák meg és czentrálisan kezelhessék. Most már e kisebb gondolat belefér a nag} r obba. Hiszen a rendeleti tervezet, amelyet ő exczellen­cziája szives volt nekem megmutatni, tartalmaz is rendelkezést, amely ezt szeptember 30-ig meg­engedi. Erre helyezem gyakorlati szempontból a súlyt. Mert most van itt az alkalmas pillanat, a község most irja össze elláttatlanjait és most van még közvetlen közelben termény mindenütt, ame­lyet rövid utón megszerezhet és amelylyel ezt a kérdést rendbehozhatja. Azután természetesen az, ami ebből szeptember 30-án az azontúli szük­ségletre marad, már a község kezében lévén, kvázi automatice olvad bele abba a nagyobb rendezésbe, amelyet az igen tisztelt minister ur kontemplál. Én abban a rendeletben, amelyet a t. minis­ter ur szives volt velem közölni, teljes mértékben belenyugszom. Csak egy kis kiegészítést óhajtanék, amely nem ütközik nehézségbe. Az van ugyanis abban mondva, hogy ez a vásárlás kizárólag a község területén történhetik. Én csak azt kérném, hogy a t. minister ur esetről-esetre, — mert a leg­szigorúbb ellenőrzést akarom én is — esetről­esetre adhasson felhatalmazást, (Helyeslés a jobb­oldalon.) hogy a község közveten közegében levő, de nem a községhez tartozó va 1 amely szomszéd birtokbó is szerezhessék be. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Egy hang (a jobboldalon) : Hát ahol egyálta­lán nincs? Gr. Tisza István : Az már más Az már az országos ellátás körébe esik ; ott már ily — lokális — utón nem lehet segíteni. Ez a rövidebb, egysze­S0*

Next

/
Oldalképek
Tartalom