Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-818

818. országos ülés 1918 augusztus 6-ún, kedden. 149 odaadással, annyi áldozattal, akkor a monarchia feltótlenül összeroppant volna. Ez igy van, ezt senki sem tagadja és aki tagadja, hazaiiatlan. (Zaj balfelöl. Halljilh! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Hg. Windisch-Graetz Lajos, az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető minister: Hogy általában véve azon mennyiség, melyet Ausztriának közvetve a hadsereg utján nyújtottunk, természetesen nem fedezhette Ausztriának egész szükségletét — ugy a hadsereg osztrák részének szükségletét, mint az egész polgári lakosságnak szükségletét — az ahból tűnik ki, hogy Ausztriának békebehozatala 20 millió métermázsa volt, melyet nagyrészt tőlünk vásárolt, azon mennyiség ]>edig, melyet mi közvetve és nem közvetve Ausztriának juttattunk, értve a közvetett juttatás alatt a hadsereg osztrák részének ellátását, mert hiszen a hadsereg létszámának 57°/o-a osztrák állampolgár, kitett a legutolsó évben, amint gróf Tisza István t. képviselőtársam is felemiitette, mintegy 7,200.000 méter mázsát. T. képviselőház! Az elmúlt években ós pedig a háború első évében négy és fél millió, a második évben hat és fél millió, tavaly és ezidén körülbelül ugyanaz a mennyiség bocsáttatott Ausztriának rendelkezésére. Én magam vindikálom magamnak azon érdemet, hogy azon álláspontra helyezkedtem és ezen álláspontot az osztrák kormány által is elfogadtattam, hogy Ausztria polgári lakosságának további kisegitése csak akkor válik lehetségessé, ha Ausztria nekünk a neki közvetve vagy közvetlenül szállított ólelmiczikkekkel szemben nyersanyagokban és iparczikkekben, természetesen ezen czikkeknek makszimális áron való átengedésével, szintén segítséget nyújt. Lovászy Márton: De ez nem történt meg! Hg. Windisch-Graetz Lajos, az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető minister: Bocsánatot kérek, ez igenis folyamatban van. Csekély részben máris történtek ellenszolgáltatások, a kompenzáczionális tárgyalások pedig folyamatban vannak. Azokat a kereskedelemügyi minister vezeti és alapos kilátás van arra, hogy az országnak ugy szénnel, mint kőolajjal és egyéb iparczikkekkel való ellátása javulni fog. (Helyeslés.) Egyebet ezen a téren tenni tényleg nem lehet. Megjegyzem, hogy én e tekintetben még tovább mentem és kompenzálását kívántam azon terménymennyiségnek, melyet a hadsereg külföldi behozatal utján szerzett be. Tekintettel arra, hogy az elmúlt évben nem voltunk minden időben azon helyzetben, hogy a hadsereg élelmiszerszükségletét fedezzük, a hadsereg magasabb áron Ukrainából és Romániából is szerzett be készleteket. Ezen készletek, tekintettel arra, hogy a közös költségvetés számlájára vásároltattak és ezzel nagyobb mértékben megterhelték a mi mérlegünket,természetesen kompenzáczió tárgyát fogják képezni. (Helyeslés.) Ez volt a kompenzácziós tárgyalásoknál az álláspontom, melyet az osztrák kormány nagyban és egészben el is fogadott. T. ház! Áttérek gróf Tisza István t. képviselőtársamnak második kifogására, melyet máikét izben egyik, itt e házban tett nyilatkozatommal szemben felhozott és amely abban állt, hogy én júniusban tartott beszédem alkalmával azt állítottam, hogy az ország ugyahogy el van látva. Amidőn hivatalomat január végén átvettem, mindössze 2 millió métermázsa készlettel rendelkeztem ugy a hadsereg szükségletének az év végéig való fedezésére. Ezzel a készlettel, a normális fejadagokat és a hadseregnek normálisan szállítandó készletmennyiséget véve alapul, csupán márczius 15-ig volt fedezve az ország és a hadsereg szükséglete. Mindazok az intézkedések, amelyek részemről ezután történtek, azért tétettek, hogy épen az év végéig szükséges készleteket kézbe vehessem. Hogy ez az eljárási mód és ez a rendszer, amclylyel ezeket a készleteket felhajtottam, t. i. a karhatalmi rekvirálás, nem szerezhetett népszerűséget és az ország tágabb társadalmi köreiben nem találkozott nagy örömmel, azt megengedem, de alig hiszem, hogy bárki más intézkedések foganatosításával szert tudott volna tenni arra a készletmennyiségre, amelyre épen szükség volt. Az általam foganatosított rekvirálások nem sokkal többet szereztek, mint kétmillió métermázsát. Ezzel a kétmillió métermázsával elláttam a hadsereget, mert hiszen a hadsereg ellátása a jelen háborús időben első és főfeladatom volt, a többi készleteket pedig igyekeztem az ország ellátatlan lakossága közt lehetőleg igazságosan szétosztani. Ha most azt állítottam, hogy az ország Julius 15-ig ugy ahogy el van látva, tehettem ezt némi jogosultsággal, mert a statisztika száraz adataival bebizonyíthatom, hogy annak daczára, hogy a háború negyedik esztendejében voltunk és annak daczára, hogy a legnagyobb nehézségek állottak elő a készletek felhajtása tekintetében, mégis nagyban és egészben 1917 — 1918-ban több liszt utaltatott ki a törvényhatóságoknak, mint 1916 — 17-ben. 1916—17-ben 3,900.000 métermázsa, 1917—18ban 4,200.000 métermázsa. Ha most még hozzáveszem, hogy épen az én ministerségem alatt a gazdasági év utolsó két hónapjában milyen volt a helyzet, szintén konstatálhatom, hogy amig 1916—17 junius-julius hónapokban a törvényhatóságoknak 2307 waggon utaltatott ki, 1917—18 június-júliusban 3312 waggon utaltatott ki. Ha tehát a Tisza- és az Esterházykormányhoz tartozó t. elődeim annakidején azt állíthatták, hogy az ország el van látva, ugyanolyan joggal állithatom én az idén, hogy ministerségem alatt az ország ellátása mindenesetre nem rosszabbodott, hanem inkább javult. Vadász Lipót: A valóságban rosszabbodott. Hg. Windisch-Graetz Lajos, az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető minister: Minden-