Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-812

812. országos ülés 1918 Julius 19-én, pénteken. 625 álláspontra helyezkedjék és mondjon le képviselői mandátumáról. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy az egész vonalon mindig ezt az eljárást követtem (Ugy van ! Ugy van ! jobbról.) és mindazon t. barátaim, akik az én nézetemre hallgattak, ezt az eljárást követték. Én tehát tartoztam Dániel Gábornak azzal, hogy az ő teljesen lovagias és uri emberhez illő eljárása alkalmul ne szolgáljon arra, hogy az ő becsületén bárminő homály vagy kétely érhesse. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ismétlem, én nem arról szóltam, hogy összeférhetlenségi panasz adatott-e be vagy sem, hanem az ellen kívántam tiltakozni, hogy bárminő az ő jellemét legkevésbbé is érintő inszinuáczió vagy homály essék az ő személyére. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Létay Ernő képviselő ur személyes megtámadtatás czimén való rövid felszólalásra kért engedélyt. Azt hiszem, a ház a kért engedélyt megadja. (Helyeslés.) Létay Ernő képviselő urat illeti a szó. Létay Ernő: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ezzel a szakaszszal kapcsolatban bizonyos okozati összefüggést látok aközött, hogy képviselői összeférhetlenségről beszélünk és előhozunk egy avult esetet is, amely a lapokban szélesen volt pertraktálva, sokkal szélesebb módon, semmint én azt egy közbeszólás formájában becsületre és a képviselői tisztességre vonatkozólag mondottam. (Zaj.) Gr. Tisza István: Arra is! (Zaj.) Létay Ernő: Bocsánatot kérek, a magam szerénységében én sem ismerek el semmiféle véleményt az egyéni tisztesség és az egyéni becsület megbirálása r dolgában magam felett. (Helyeslés balfelöl.) En nem tudok az egyéni becsület és a képviselői becsület között különbséget tenni. (Helyeslés balfélől. Zaj jobbfelöl.) Gr. Tisza István : Nem is lehet! (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Létay Ernő: Nekem egyféle becsületem van! (Folytonos zaj.) Gr. Tisza István: Mindenkinek! (Felkiáltások jobbfelöl: Másnak is!) Gondolja meg, mit mond! (Zaj.) Létay Ernő: Méltóztassék az én gondolatmenetemet végighallgatni. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Bizonyára mindazok, akik a képviselői tisztességnek megvédését tartják a maguk elemi kötelességének, egy véleményen lesznek velem a magam eszmemenetének kifejtésénél. Én az illető urat nem ismerem, életemben talán kétszer láttam. A becsületéről egyáltalában semmit nem mondtam. Az egyéni izlés dolga annak eldöntése, hogy ha valakit hosszú időn keresztül ujságczikkekben nyíltan megvádolnak, hogy az ő képviselői állását a hadügyministernél való kijárással, azonkívül olyan kijárással, amely állítólag 300.000 korona sápnak igérésével volt összekötve, kapcsolta össze, hogy ez vájjon a képviselői tiszKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XL, KÖTET. tességbe vágó dolog-e vagy sem. Ez egyéni izlés dolga. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Farkas Pál: Ezt mindenki elitéli. (Zaj.) Efelett nem lehet vitatkozni! Létay Ernő: Az én felfogásom szerint, aki a képviselői állást illegitim anyagi eszközöknek a saját czéljaira való kihasználására fordítja, az politikailag tisztességtelen! Gr. Tisza István: Egyénileg is! (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Létay Ernő: Én Dániel Gábor urat nem ismerem. Akkor, amikor gróf Tisza István képviselő ur azt fejtegette, hogy számosan, kik az izgatás és agitáczió fegyvereivel kerülnek a képviselőházba, ott összeférhetetlenségi kifogás alá esnek, akkor azt mondtam: »Dániel Gábor az izgató.« Ezt a szerintem helyénvaló közbeszólást engedtem meg magamnak. Tehát igenis személy szerint neveztem meg ót, aminthogy azok a lapok is személy szerint nevezték meg. O eljárásának erkölcsi konzekvencziáit le is vonta, amikor lemondott képviselői állásáról. Végzem szavaimat azzal, hogy nekem is jogom van arra, — aminthogy ez minden képviselőnek joga és kötelessége — hogy a képviselői állás tisztességét, ha kell, mindenütt megvédjem. Ezt kívántam most is cselekedni. Egyébként, semmit sem vonok vissza abból, amit mondtam, hanem állításomat fentartom. (Helyeslés bálfelöl.) Elnök: Gróf Tisza István képviselő ur félreértett szavai valódi értelmének helyreállítása czimén kér szót. Gondolom, a ház megadja az engedélyt a szólásra. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Miután itt tényleg egy távollévő becsülete lett méltatlan módon és a legsúlyosabb módon érintve, talán méltóztatnak megengedni, hogy a tényállás felderítése czéljából egy pár nagyon rövid megjegyzést tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy az a konkrét eset, amelyet a t. képviselő ur emlit, a legilletékesebb tényezők részéről teljesen fel lett derítve; a hadügyministernek, az illető osztályfőnöknek kijelentései hiteles formában közététettek. Ha tehát a t. képviselő ur jónak látta azokat a hírlapi közleményeket itt előhozni ós azoknak azzal, hogy azokra hivatkozás történik ma a képviselőházban, bizonyos, az ő belső értéküket messze túlhaladó súlyt tulajdonítani: nagyon helyes lett volna, ha meggyőződött volna az ügy további folyamatáról is és egy olyan kérdést, amely minden becsületes emberre nézve teljesen kifogástalanul fel lett derítve és rendezve lett, nem hozott volna itt ugy elő, — mert abban igazat adok neki, magam sem ismertem soha különbséget politikai becsület és magánbecsület között. — Ha tehát az általa mondottak igazak volnának, Dániel Gábornak magánbecsületét közvetlenül és súlyosan érintenék. (Ugy van! Uyy van! jobbról.) Hiába próbálja a képviselő ur azt mondani, hogy ő a magánbecsületét nem 79