Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-811

811. országos ülés 1918 július 18-án, csütörtökön. 601 kaszban az ipari munkásság választójogáról van szó. A vita során, különösen a bizottsági tárgyalá­sok során, sokszor hallottuk azt a kifogást, hogy a közigazgatási tisztviselőket, a községi jegyzőket nem szabad ezzel a rettenetes munkával meg­terhelni, amely a választók adataira vonatko­zik, t. i. itt a név, kor, születés stb. adatairól, szóval néhány adatról van szó, szemben azzal az igen nagy munkatöbblettel, amely a közigazgatás közegeire egyéb tekintetben, különösen a jelenlegi időben hárul, amikor a háborús élelmezés való­ságos rejtélyeivel állanak szemben. Az ötévenként egyszer történő választásoknak rendszeres kontrol­lirozása nem olyan feladat, amely a közigazga­tást mindenképen rettenetesen sújtaná. De ennél a paragrafusnál még ez az érv sem hozható fel, mert itten az ipari munkások választójogáról van szó, amelyet az eredeti javaslat a beteg­segélyző-pénztár révén akar nyilvántartani és ezzel igen kitűnő megoldást talált, amely az összes érdekelteknek teljes beleegyezésével talál­kozott és logikus, raezionális és helyes volt. T. i. az eredeti javaslat megállapította, hogy az ipari munkások a betegsegélyző pénztárnál évenként egy jelentkező lappal, amelyet önmaguk töltenek ki, — ez nem az az általános számlálólap, hanem ennek egy fajtája — az önmagukra nézve fennálló adatokat bejelentik a pénztárnak január 10-ike és 12-ike között a január 10-én fennálló állapot szerint. A munkaadó ellenőrzi és hitelesiti ezt a bejelentést. Ezt a bejelentési jegyzéket beküldik a betegsegélyző pénztárnak, a betegsegélyző pénz­tár azután odaküldi az összeiró-küldöttségnek és igy a központi választmány utján ezen a retortán keresztül a betegsegélyző pénztári tag bekerül a választók listájába. így azonban az irás-olvasás igazolva van és az állandó alkalmazás is kitűnik. Mert két feltétele van annak, hogy az ipari munkás be­jöjjön a választójogba : az egyik feltétel az állandó alkalmazás, ennek megáll apitására is alkalmas a betegsegélyző pénztári tagsági jogosultság ; a másik feltétel az irás-olvasás igazolása, amely­nek igazolására r>edig alkalmas a jelentkező­lap kiállítása. Miután a javaslat ezt ilyen ki­tűnően megoldotta és miután semmiféle ok és czim arra nincsen, hogy a javaslatnak ez a helyes intézkedése meg ne valósittassék, a bizottsági indokolásban egy igen különös érvre jövünk rá. Azt mondja t. i. a bizottsági indokolás szentelt malasztként, hogy az ipari munkásság választó­joga tulaj donképen a betegsegélyző pénztári tag­ság alapján tartatik nyilván. Ez benne van a javas­lat szövegében is, azonban ez jelenleg nem vezet­hető keresztül. Sajnálom, hogy a kereskedelemügyi minister ur kimegy, mert ez reá is vonatkozik. Nagyon szeretném, ha méltóztatnék ez alkalommal nyi­latkozni a kérdésről. A következőkről van szó : — hiszen mind­ketten otthon vagyunk a kereskedelemügyi minis­ter úrral a munkásbetegsegélyezés terén. — Azt KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XL. KÖTET. mondja az indokolás (olvassa) : »Ez alkalommal azonban a nyilvántartás szabályainak megállapí­tásába a bizottság nem kivan belemenni egyrészt azért, mert ez kivül esik a választójogi törvény keretein, másrészt pedig azéit, mivel e szabályozás legczélszerübben a munka sbiztositási törvénynek rövid időn belül bekövetkező reformjával kapcso­latban történhetik«. Tudtam előre, hogy a keres­kedelemügyi minister ur tagadólag fog inteni, nagyon helyesen, mert a munkásbiztositási tör­vénynek rövid időn belül való reformja nem helyes, nem várható és nem szükséges. Azt hiszem, hogy épen a kereskedelemügyi minister úrral együtt voltunk azon a nézeten, annak idején, amikor ez a kérdés tárgyaltatott, hogy meg kell várni ennek a háborúnak tapasztalatait és tanulságait és csak azután kell a munkásbiztositó-pénztárt reformálni. De viszont altkor nem értem, miért hivatkozik ez az indokolás a munkásbiztositási törvénynek rövid időn belül várható reformjára. Ez azt hiszem — egy lapszus. Múzsa Gyula: Majd a háború után ! Vázsonyi Vilmos: A háború nagyon sokáig tarthat. Bródy Ernő : A háború tekintetében nem me­rek jóslásokba bocsátkozni. De semmi esetre sem rövididőn belül, nemis olyan rögtön a háború után kell reformálni, hanem a háború után is meg kell egy bizonyos spácziumot várni, mert a munkás­biztositási törvény reformja igazán nagyon ko­moly dolog és összefüggésben van az aggkori, a rokkantbiztositással, azt nem lehet egyszerűen, olj^an gyorsan elintézni. Tehát ez nyomban a há­ború után semmi esetre sem fog bekövetkezni. Ennélfogva ez a reform rövid időn belül nem vár­ható. Nagyon helytelen még a javaslat szövegében is azt mondani, hogy (olvassa) : »Mindaddig, amig a betegsegélyző pénztárak nyilvántartása törvény által akként fog rendeztetni, hogy e pénztárak az első bekezdésben emiitett adatokat hitelesen szol­gáltathassák, az állandó alkalmazás igazolására rendszerint a munkakönyv szolgák. Bocsánatot kérek, ez a jelenlegi helyzetnek és a jövőben vár­ható helyzetnek nem felel meg, mert — mondom — nem várhatjuk a munkásbiztositási törvény re­formját. De miről van szó. Amire a kereskedelemügyi minister urnak is felhatalmazás adatik, a munka­könyvek kiállítására vonatkozólag később fogok beszélni. De amiről itt szó van : a tagok nyilván­tartása a minister urnak egyszerű rendeletével tör­ténhetik. Az általáncs vita alkalmával már elő­adtam, hogy a kerületi betegsegélyző-pénztárak­ban meggyőződtem arról, hogy eltekintve a heti és havi bérfizetések jegyzékétől, ahol egyéni lapok nem vezettetnek — ez benne van a munkásbizto­sitási törvényben — egyébként egyéni lapokat ve­zetnek minden egyes munkásról, annak az egy adatnak elhagyásával, hogy a lakás nincs benne. Ha tehát a kereskedelemügyi minister ur egy ren­delettel intézkedik, hogy a lakás is megjelöltessék, akkor nincs semmi akadálya annak, hogy ez a 76

Next

/
Oldalképek
Tartalom