Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-811

578 811, országos ülés 1918 j július 18-án, csütörtökön. Magyarországhoz tartozik, mindig oly képviselőt küldjön az országházba, aki a magyar állam­eszmével szemben semmi tekintetben ellentétes álláspontot nem foglal el. Abban az esetben, ha megengednék, hogy Fiúméban, ahol a horvát elem rendkívül megerősödött s amely szintén a magyar országgyűlésre küld képviselőt, ezen horvátországi illetőségű magyar állampolgárok is szavazzanak, könnyen megtörténhetik az az eset, hogy bizony onnan nem oly képviselő kerülne be a házba, aki á magyar állameszméhez híven ragaszkodik, ha­nem olyan, aki esetleg szeparatisztikus törekvése­ket kívánna érvényesíteni. Hogy ez a veszély fennáll, erre vonatkozólag rámutatok a népszámlálás adataira. 1910-ben Fiú­ménak 49.806 lakosa volt. Ebből magyar volt 6493, horvát illetőségű volt 13.351, német volt 2315 és azonkívül 29.072 olasz anyanyelvű, mely utóbbiból azonban csak 12.014 volt fiumei illető­ségű. Ennek a törvényjavaslatnak van egy olyan intézkedése, mely akként rendelkezik, hogy azok a munkások, akik esetleg Fiume környékén lak­nak, nem lakóhelyükön fognak szavazni, hanem munkahelyükön, vagyis Fiúméban fogják esetleg szavazati jogukat gyakorolni. Ha tekintetbe vesz­szük azt, hogy Fiume környékén rendkívül sok horvát munkás van, akik Fiúméban dolgoznak, akik kivül Susakon és a többi kerületekben lak­nak, és ezek majd bekerülnek a választók közé, könnyen megtörténhetik, hogy Fiúméban a hor­vátok többségbe kerülnek. Különösen figyelembe kell még vennünk, hogy a horvátság, különösen az utóbbi időben rendkívül megszaporodott, ugy hogy számuk, mely azelőtt körülbelül 10.000 volt, 20.000 emelkedett. Ha egyensúlyba helyezzük a horvát választók szá­mát a magyar és olasz választók számával, akkor a horvátok esetleg többségbe kerülhetnének. E kér­dés elől nem tartom helyesnek, hogy a képviselőház elzárkózzék, már csak azért sem, mert a horvátok a választójogi javaslatba oly intézkedést vettek fel, hogy a magyarországi illetőségüeknek nincs j oguk Horvátországban szavazni. Nem retorzióképen, hanem a viszonosság szempontjából nekünk is hasonlóképen kellene intézkednünk. Különösen Fiúméra nézve tartom ezt rendkívül fontosnak és veszélyesnek, mert kétségtelen, hogy Fiúméban a horvát elem gazdasági és politikai téren rendkívül erővel nyomul előre, mely a mi magyar érdekeink­nek nem felel meg. Kérem Polónyi Géza képviselő ur indítványának elfogadását. Elnök : Szólásra következik ? Vitéz Győző jegyző : Ossoinack András ! Ossoinack András: T. ház ! Már volt alkalmam az általános tárgyalás során figyelmeztetni a t. házat és a kormányt azon nagy veszélyekre, melyek Fiúméra fognak háramlani, ha intézkedések nem történnek a törvényjavaslatban, nevezetesen azon változtatás, melyet Polónyi Géza t. képviselő­társam proponált a kizáró okoknál, hogy a fiumei községi illetőségű állampolgárok, kivéve a közhi­vatalban és az állami üzemekben alkalmazottakat, különbséget tettek abban a tekintetben, hogy csu­pán csak horvátországi illetőségüeknek adnak választóijogot. Barta Ödön : Ott horvát alkirály is van ! Csizmazia Endre előadó : Nézetem szerint ha a horvátok erre az álláspontra helyezkednek, akkor a magyar törvényhozás nem zárkózhatik el az elől, hogy mikor a választói jogosultság meghatározza, akkor a horvátországi illetőségüeknek ne adja meg a választói jogot. Ez az indok vezette Polónyi Géza képviselő urat indítványa beterjesztésekor. Erre vonatkozólag az ellenérv, amelynél fogva a bizottság többsége nem fogadta el Polónyi Géza külön indítványát, legfőképen az volt, hogy a Hor­vátország és Magyarország közti szoros és belső kapcsolatot, amelyet az 1868 : XXX. t.-czikk meg­állapít, semmivel sem szabad lazítani, tehát azzal sem, hogy így äz illetőség tekintetében különbséget teszünk. Ebben a tekintetben azonban a különbséget nem mi teszszük, hanem megtették a horvátok. Ennélfogva logicze következik, hogy ezzel a kü­lönbséggel nekünk le kell számolnunk. De ettől eltekintve, a magyar törvényhozás ezt a különb­séget már megtette, még pedig a házassági törvény­ben, amelynek 147. §-a határozottan és világosan intézkedik a magyarországi és horvátországi ille­tőségüekről. Ebben a tekintetben talán kissé túl­zásba menve, ugy rendelkezik a házassági tör­vény, hogy a horvátországi illetőségű magyar állampolgárok Magyarországgal szemben igen sok tekintetben majdnem külföldieknek tekintendők. Nem nóvum tehát, ha ebbe a törvénybe belekerül, hogy horvátországi illetőségű magyar állampolgá­rok nem bírnak választói joggal, mert ebben a kér­désben már a törvényhozás is állást foglalt a házas­sági törvényben. Ennek a kérdésnek azonban né­zetem szerint különös fontossága van két szem­pontból. Fontossága van először Délmagyarországra nézve, ahol szerencsés voltam hosszabb ideig lakni. Ismerem pl. Alsólendván és környékén és különösen Muraközben az ottani állapotokat és tudom, hogy rendkívül sok horvátországi illető­ségű magyar állampolgár lakik a Muraközben, aki ezen törvény alapján azután szavazati jogot gya­korolhatna s igy megtörténhetnék az az eset, hogy egyesek szavaznának Horvátországban és Magyar­országon is, mint Magyarországon lakó horvát­országi illetőségűek, mert ott is felvétetnének valamely választói névjegyzékbe. Ezenkívül na­gyonjói méltóztatnak tudni azt is, hogy különösen Muraközben igen sokan vannak a horvát illető­ségű papok, akik bizony nem mindannyian ragasz­kodnak a magyar állameszméhez s akiknek ezzel módot és alkalmat adnánk, hogy ott esetleg a ma­gyar állameszmével ellentétes irredentista eszmé­ket terjeszszenek. Bátor vagyok különösen és legfőképen a fiumei állapotokra hivni fel a t. ház figyelmét. A fiumei állapotok előtt szemet hunyni nézetem szerint nem lehet. Kétségtelen dolog, hogy nekünk nagy súlyt kell arra fektetnünk, hogy Fiume, amely

Next

/
Oldalképek
Tartalom