Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-811

574 811. országos ülés l9l8 j Julius 18-án, csütörtökön. indítványozunk. Meddő munkát végzünk, de mégis kötelességet teljesítünk, ha az ország felvilágosítá­sához hozzájárulunk. Kizárólag ebből a szempont­ból fogom fel igen tisztelt elvtársaim felszólalását és nagyon jól tudom, hogy ezeknek a felszólalá­soknak hatása és eredménye egyáltalában nem lesz. Minthogy azonban nem kívánom megkönnyí­teni a kormánynak a javaslat keresztülvitelét azoü pontokon is, amelyek nyilvánvalóan teljesen hely­telének, bátor vagyok még egy másik módosítást is beterjeszteni, mely első indítványom elvetése mellett is helytálló és ez az, hogy a 8. §. második bekezdésében e kitétel helyett »hasonlónemü alkal­mazásban*, tétessék »alkalmazásban«, vagyis a »hasonlónemü« szó töröltessék. Erre vonatkozólag t. barátaim nem terjesztettek be indítványt, már pedig én nem akarom, hogy itt is beesuszszék a törvénybe az a hiba, amely belekerült az 1913-ik törvénybe. Az 1913-iki törvényről elmondották a helyes kritikát azok, akik e törvényt megalkották. Ben­nük volt annyi józan belátás, hogy azokat a hibá­kat, amelyeket az élet bemutatott és igazolt, elis­merték. Elismerték azt, hogy az ipari munkánál az ugyanazon szakmában való alkalmazás követe­lése teljesen hiábavaló és meddő zaklatása volt az ipari munkásoknak. Ugy áll most a dolog, hogy amint Bródy Ernő t. képviselőtársam mondotta, tényleg vagy van értelme ennek a »hasonlónemü« szónak vagy nincs. Ha van, akkor teljesen helytelen ez az intézkedés, ha pedig nincs értelme, akkor teljesen zavarólag hat, mert arra fog okot szolgál­tatni, hogy ugy értelmezik ezt a mezőgazdasági munkás választójogánál is, amiként értelmezték annak idején az ipari szakmunkás választójogánál, t. i. hogy ő tartozik egy bizonyos szakmában, egy bizonyos munkakörben megmaradni, márpedig semmi érdek sem szól amellett, hogy a mezőgazda­sági munkás, ha a mezőgazdaság terén foglalatos­kodik, egészen szabadon ne csaponghasson és a maga szerelme vagy gazdájának kirendelése szerint a mezőgazdaság azon részéhez ne fordulhasson vágyaival és munkájával, amely neki legjobban megfelel, vagy amelyet kijelölnek számára. Azt hiszem, senkisem kívánja, hogy a mező­gazdaság terén mi ezt a szakszerűséget és kaszt­szerüséget, ezt a skatulyarendszert megcsináljuk ; ennek semmi értelme nem volna s ezért javaslom, hogy ezt a zavaró »hasonlónemü« kifejezést méltóz­tassék kihagyni. Röviden még csak azt akarom kijelenteni, hogy a mezőgazdasági cselédekre vonatkozólag változatlanul jogfosztó hatású a négy eleminek elejtése és a Károly-kereszteseknek és a katonai jogczimeknek elejtése, mert hiszen ez a társadalmi osztály és számos társadalmi osztály ezen a réven jutott volna választójoghoz, A mezőgazdasági cselédekre nézve a törvény­javaslatnak ez a bizottsági fogalmazása sem any­nyira súlyos, mint amennyire súlyos a mezőgazda­sági munkások szempontjából. Mert, aki ismeri a mezőgazdasági cselédek statisztikáját, legjobban vény által megkívánt állandó alkalmaztatásához szükséges munkaidőt elveszti és igy választójogá­tól meg lesz fosztva. Azért igen helyes volt a törvény­javaslat eredeti rendelkezése abból a szempont­ból, hogy a katonai szolgálatban eltöltött időt ugy tekinti, mintha alkalmaztatásban töltetett volna el, vagyis ha az illető visszatér polgári fog­lalkozásához, ránézve a folytonosság jelentkezik. Ezt a princzipiumot a bizottsági javaslat egészben megtörni nem akarta, minthogy azonban minden szakasznál megtaláljuk a bizottsági ja­vaslat azon tendencziáját, bogy ha sokat nem lehet, legalább valamit lecsípjen a jogokból és a jogokhoz vezető ut könnyüségéből és kényelmes­ségéből, itt is megtette a bizottság azt, amit meg­tehetett, nevezetesen azt az egyébként teljesen jelentéktelen, csupán bosszantó intézkedést, amely mutatja, hogy semmi liberaiitás sincs azokkal szemben, akik a választójog elnyerésére töreksze­nek. Ugyanis azt a rendelkezést lépteti életbe a 8. §. utolsó bekezdése, hogy az ilyen katonai szol­gálatra bevonult emberéknél a katonai szolgálat ideje az állandó alkalmaztatás kvaüfikálása szem­pontjából csak akkor jut érvényre, ha legfeljebb két hónapon belül hasonló alkalmazásba visszatér, pedig, ugy-e bár, a katonaviselt embernél nem mindig az ő akaratától függ, hogy két hónapon belül visszatérhet-e hasonló alkalmazásba — hiszen a normális, békés időket kell szemünk előtt tarta­nunk — és van akárhányszor olyan időszak, ami­kor a konjunktúra és a munkahiány miatt, vagy egyéb ok, pl. az illető katonaviselt ember betegsége miatt — és száz ilyen okot lehetne még felhozni — hibáján kivül, vagyis anélkül hogy munka­kerüléssel lehetne megvádolni, nem képes az illető két hónapon belül régi foglalkozását felvenni. Ez elég baj rá nézve, s hogy ezt még azzal is tetéz­zük, hogy nem juthat a választók közé, mert az állandó alkalmazás idejét ily módon nem képes kimutatni, ez, azt hiszem, nagyon kicsinyes intéz­kedés, amire semmiféle szempontból sincs szükség. Mindezek alapján nagyon kérem a t. kor­mányt, méltóztassék ezt az egyébként jelenteid:elén rendelkezést kihagyni és ne méltóztassék ezzel az intézkedéssel igazolni azt az álláspontunkat, hogy minden apróságot is szívesen akczeptálnak csak azért, hogy azt az irányzatot, amely lehetőleg csök­kenteni akarja a választók számát és megakarja nehezíteni azt, hogy valaki a választók közé fel­vétessék, a javaslatban mindenáron érvényre jut­tassák. Tisztelettel indítványozom ezért ,hogy a 8. §. ötödik bekezdésének ötödik sorától kezdve a szöveg kihagyassék és helyébe az eredeti kormány­j avaslat 6. §-ának harmadik bekezdése tétessék. Elnök : Szólásra ki következik ? (Senki sem.) Feljegyezve senki sincs. Kivan-e még valaki szólni ? Vázsonyi Vilmos: T. ház! Elnök : Vázsonyi Vilmos képviselő ur kivan szólni. Vázsonyi Vilmos: T. ház ! Azt hiszem, mi tulaj donképen meddő munkát végzünk itt. ami­kor egy megkötött megegyezés után javításokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom