Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-810

540 810. országos ülés 1918 Julius 17-én, szerdán. zött, attól féltvén a családot, hogy ha a politikát beleviszszük, diszharmónia keletkezik. Ezt a megszükitést a magam részéről nem fogadom el, valamint azt sem, hogy a családfentartás mellett az értelmi szint teljesen mellőztessék. Épen azért én Teleszky képviselő ur formulájához csak utolsó esetben adom szavazatomat. A ministerelnök ur a maga formulájában a családfentartást, mint ilyent, kevésbbé honorálja, azonban egy ehhez közel álló szempontot emel érvényre javaslatának 3-ik pontjában, t. i. a mezőgazdaság, ipar vagy kereskedelem terén önállóan kereső nők szempontját. Én ezt a szemj)ontot is elfogadom és a ministerelnök ur javaslatának 3-ik pontját magamévá teszem. A ministerelnök ur javaslatának 2-ik pontja az egyetlen pont, amelyre bizonyos szempontokból sikeresen lehet ellenészrevételeket tenni. Végeredményben ehhez is hozzájárulok ugyan, szeretném azonban ezt még más határozmányokkal is pótolni. A ministerelnök ur javaslatának 2-ik pontja ellen felhozatott a demokráeziának szempontja. Ezt kevésbbé vagyok hajlandó honorálni, mert ahol értelmi minősítésről van szó, a demokráczián nem esik sérelem. Nagyobb sulylyal esik a mérlegbe az a másik szempont, hogy a férjes nő együttes szavazata mintegy pluralitást jelent és bizonyos társadalmi osztály súlyát mesterségesen növeli. Ez sem nagy baj, mert épeti a honoráeziorok osztálya az az igazi nemzetfentartó elem, amelytől nem sajnálom a befolyást. Én a ministerelnök ur formulája ellen inkább azt az érvet tudnám csak felhozni, hogy ez a jogczim tulajdonképen nem önálló jogczim, hanem kölcsönzött jogczim. Igaz, hogy ezt az aggályt enyhíti az a körülmény, hogy ezek a nők, akikről itt szó van, nagyobbára birnak azzal a szellemi szinttel, amely a ministerelnök ur javaslatának 1. pontjában van felemlítve, igy ez a második pont .tulajdonképen csak az első pont bővítése. Mindazonáltal én jobban rokonszenvezem azon jogczimekkel, amelyek a nők saját erejére, saját mitérőségére támaszkodnak. Végeredményben én ezt a második pontot is elfogadom ugyan, mégis leszek bátor a magam részéről e j>ont mellé egy továbbmenő módositványt előterjeszteni, amely főképen a családfentartás tekintetén alapul. Tisztelt ház! Bátor vagyok annak a meggyőződésemnek kifejezést adni, hogy a női választójog kérdése már érett kérdés; a közvélemény is sokat foglalkozott vele és a világháború megérlelte. Egész nagy társadalmak, amelyek azelőtt elzárkóztak előle, a háborúban tett felemelő tapasztalatok hatása alatt önként megnyitották a nők előtt a közjogok sorompóit, ugy hogy ón bátran merem állítani, hogy ez a kérdés megérett az eldöntésre. És tartok attól, hogy ha a mai napon a t. ház nem állitaná ki az érettségi bizonyítványt ennek a kérdésnek, akkor ez a kérdés rövid időn nagyobb erővel fog magának utat törni. Czélunk az, hogy a választójog kérdésében bizonyos megnyugvást teremtsünk. Ezt a czélt nem fogjuk elérni, ha a nő választójogát nem iktatjuk törvénybe. Annál szükségesebbnek vélem a nők választójogának most való megoldását, mert olyan periódus előtt állunk, amikor az ember gazdálkodás nagy problémái fognak dominálni. A háborúban oly iszonyú vérveszteséget szenvedtünk, hogy minden erőnket meg kell feszítenünk, hogy erős, egészséges, ellenálló nemzedékeket állithassunk a jövendő küzdelmei elé. E szoeziális és szocziálhigienikus kérdésekben a nők azok, akiknek mint hozzáértőknek tanácsát nem nélkülözhetjük. Én a gyakorlatból beszélek. Alkalmam volt több évtizeden át résztvenni a a társadalomnak a tuberkulózis ellen való küzdelmében és letehetem a főhitet arra, hogy ebben a küzdelemben a nők azok, akik a legtöbb odaadással, leglelkesebb megértéssel dolgoznak és fáradnak. (Helyeslés.) A nők azok, akik az alkoholizmus ellen, a prostituczió ellen való harczot a legtöbb odaadással küzdik végig. A nők azok, akik a csecsemővédelem s a gyermekvédelem széles ^terein a legtöbbet tudnak és akarnak tenni. Ok azok, kik a női és gyermekmunka védelme, a munkásbiztositás és több hasonló szoeziális kérdésben a törvényhozásnak a legjobb gyakorlati tanácsokat tudják adni. Én tehát már csak azért is, hogy szoeziális és szocziálhigienikus téren a nőknek szakértő tanácsát ne nélkülözzük, szükségesnek tartom a nőknek a közügyekbe való bevonását, szükségesnek tartom, hogy nekik részt adjunk az állami akarat kialakulásában. (Elénlc helyeslés balfelől.) Amikor a magam részéről a legnagyobb melegséggel kérem, méltóztassanak a nők választójogát törvénybe iktatni, a következő módositványt van szerencsém a ministerelnök ur javaslatához előterjeszteni: A 2. pont után ajánlom a következő módosítást: Választói jogosultsággal birnak: »azok az özvegyek vagy törvényesen elvált nők, akik saját jövedelmükből, vagy keresetükből tartják fenn családjukat, amennyiben a jelen törvény 2. §-ának 1., 2. vagy 3. pontjában körülirt különös kellékek valamelyikének is megfelelnek.« A különös kellékek közül csak az első hármat emiitettem. A 4. és 5-iket nem szükséges említenem, mert azt a ministerelnök ur javaslatának 3. pontja úgyis felöleli, az utolsó két pontot pedig nem szükséges felemlítenem, mert az azokban foglalt különleges jogezimek kizárólag a férfiakra vonatkoznak. (Élénk helyeslés balfelől.) Elnök: Ki a következő szónok? Vitéz Győző jegyző: Gróf Andrássy Gyula! Gr. Andrássy Gyula: T. ház! (Halljuk! Halljuk I) Én szintén igen röviden kívánok a kérdéshez hozzászólni, főleg abból a czélból, hogy egy javaslatot terjeszszek elő. Nem egy uj módosító javaslatot, hanem egy olyant, amely