Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-809
809. országos ülés 1918 július 12-én, pénteken. 49? szélsőbaloldalon.) Én nem tudom megérteni, hogyen tudják összeegyeztetni ezt a lelkiismeretükkel és azzal a jelszóval, hogy ez egy kiterjesztett választóAmikor Vázsonyi igen t. volt igazságügyminister ur előterjesztette a javaslatot a választójogi bizottságban, röviden hozzászóltam. Nagyon egyszerűen annyit jegyeztem meg, hogy ugy látszik mindenki a saját környezetét nézi, mert a volt igen t. igazságügyminister ur is csak azoknak a nőknek akarta megadni a választójogot, akik az ő környezetében élnek és néhány bizottsági tagtársam is oly értelemben szólalt fel, hogy ők kívánják a nők választójogát, mert azok, akikkel érintkeztek, megérdemlik ezt a választójogot. Már akkor ugy nyilatkoztam ott a bizottságban, hogy ha mindenki a saját környezetét nézi, nekem is, másoknak is van környezete és én is környezetemet tartom annyira érdemesnek arra a választójogra, mint akár Vázsonyi volt igazságügyminister ur és akár Wekerle Sándor igen t. ministerelnök ur a saját környezetét. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A legélesebben elitélem ezt a javaslatot és osak a t. ház iránt érzett tisztelet tart vissza attól, hogy erősebb kifejezést ne használtak. Magyarország történelmében még ilyen kaszt-rendszer felállítva a jobbágyság- eltörlése, óta nem volt. Sohasem hallottam az alkotmányos időkből, hogy egész néprétegeket kizárjanak olyan jogból, amelyet a másik néprétegnek megadnak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Igaza van !) Hogy ez megtörténjék a XX. században, amikor egy uj átalakulás előtt, amikor bolseviki irányzattal, népuralommal és mindenféle jelszavakkal találkozunk — és kell is, hogy legyen ilyen átalakulás, kell hogy a nép jobban kezébe vegye sorsának intézését, akár tetszik valakinek, akár nem, — akkor ez az idejét múlt parlament ide áll ilyen javaslattal, amely a nőket teljesen kizárja a jogokból. Teljesen érthetetlen előttem ez az egész eljárás. Én eredetileg ugy láttam, hogy valami nagyon senki sem kapott a női választójogon, senki sem lelkesedett érte, azonban folytonos agitácziók, fenyegetőzések, kérések és könyörgések folytán kialakult egy bizonyos kör, amely felállította a tételt, hogy meg kell adni a nőknek a választójogot; megadjuk a választójogot az uriasszonyoknak és nem adjuk meg a választójogot azoknak, akik két kézzel dolgoznak és keresik kenyerüket, a nem uriasszonyoknak. Hát ez a demokratikus irány Magyarországon, ez a fejlődés, ez a haladás Magyarországon? (Zaj a szélsőbdloldalon. Felkiáltások: Megadjuk.') Elnök : Csendet kérek ! Szabó István: A haditerhek viseléséért, a vér omlóséért, az élet áldozásáért terjesztjük ki a választójogot s akkor ezen a részen, a nők oldalán kiilömbséget teszünk? Ki érzi jobban a háború terhét? Az a nő, aki jólétben él és akiknek nagy része — szeretném hinni, hogy osak a kisebbik része — hivalkodással, czifrálkodással, semmivel tölti el idejét, de megkapja a választójogát, az a másik része pedig a nőknek, aki a férje helyett fogja az eke KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XL. KÖTET. | szarvát és ebben a, szörnyű melegségben a férje ; helyett, kivel az uradalom birtokán arattatnak, j maga kaszálja a gabonát, a könnye összefolyik a vérével, ha megsebzi magát, sir kínjában, mert nem akarja otthagyni azt a kenyéradó földet, hogy családját eltarthassa, nem jut választójoghoz. Hát ezek nem inkább érdemlik meg a választójogot, mint azok, akik az utczán korzóznak és sétálnak ! (Igaz ! ügy van ! bal/elől.) Én a legnagyobb képtelenségnek tartom ezt a női választójogi javaslatot és ahhoz csodálkozásomban alig birok hozzászólni. Ha rnár Vázsonyi Vilmos t. volt igazságügyminister ur a bizottságban megígérte, hogy belemegy a javaslat módosításába, hogy az óriási igazságtalanságok legalább enyhittessenek, akkor igazán elvártam volna az igen t. ministerelnök úrtól, hogy alapos módosítással jön ide a t. ház elé. És mit kapunk ? Semmit sem kapunk abban az irányban, amely ezeket a kimondhatatlan, óriási igazságtalanságokat orvosolná. Azonban az igen t. ministerelnök ur gondoskodik javaslatában arról, hogy az úgynevezett uri asszonyoknak — miután régebben nem volt annyira divat az iskolábajárás és nem végeztek négy polgárit, vagy nem tettek érettségit és így elesnének a választójogtól — amennyiben intelligens embereknek feleségeik, akiknek van érettségijük, iskolázottságuk, mint feleségnek megadja a választójogot, hogy valahogy egy uriaszszony ki ne maradjon a választójogból, de semmiféle lépést nem tesz abban az irányban, hogy a nép tömegei, azok az asszonyok, akiknek férje méltó arra, hogy választójogot kapjon, szintén elnyerhessék a választójogot. Aki ismeri a népet, tudja, hogy műveltség tekintetében az asszonyok nem állnak háttérben a férfiak mögött. Ha az iskolázott városi embernek felesége méltó arra, hogy választójogot kapjon, a falusi embernek, ha maga bármennyire méltó is a választójogra, a felesége már nem méltó rá ? Mindezek a dolgok előttem teljesen érthetetlenek. Ha felállítjuk azt a tételt, amit az igen t. ministerelnök ur mond, hogy azok, akik önálló gazdaságot folytatnak, vagy nem tudom én, 100 korona adót fizetnek, — ha jól értettem — választójoghoz jutnak; akkor tessék általánosítani fent és lent, tessék kimondani, hogy fent é<3 lent egyformán részesüljenek a választójogban és ne tessék felállítani azt, hogy fent mindenki megkapja ezt, lent pedig az özvegy kapja meg, vagy akinek saját birtoka van. Ez semmiféle néven nevezendő következetességnek és igazságnak meg nem felel; ez csak olyan czérnaszál, amely rojvf j \ az egészet, nem hogy hasznára volna. Nem akarom ezt a dolgot hosszasabban fejtegetni, csak azért szólaltam fel, hogy a legnagyobb felháborodással visszautasítsam ezt a javaslatot Magyarország falvai népének nevében. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tessék kimenni a falura és megkérdezni annak a népét. Tessék megmondani azoknak az igazat, hogy mi adunk az uri nőknek szafi3
