Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-809
494 809. országos ülés 191 a nők paczifisták és hogy a női választójog a paczifizmust erősiti. (TJgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőtársaim elfeledkeznek egy hosszú folyamat elejéről s csak azt látják, hog) r ma, a világháború negyedik évében, amikor ők a nőket Egerben, Félegyházán és egyéb helyeken paczifista jelszavakkal kapaczitálják, akkor igen hálás talajra találnak. Kétségtelen, hogyha valaki egy világháború negyedik évében, amikor a férjek és fiuk kinn vannak a fronton, a nőket ezzel kapaczitálja, az feltétlenül mély paezifizmust lát. Higyje el azonban nekem, t. képviselőtársam, ha ő a háború elején szerencsétlen körülményeknél fogva nem Francziaországban vagy amerikai körúton lett volna, hanem Budapesten vagy általában Magyarországon, akkor azt tapasztalta volna, hogy a háború kitörése időpontjáig a nők nem paczifisták voltak, hanem a legintrangzigensebb naczionalizmust képviselték. (Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Hock János: Sirtak! Balla Aladár: Megállították a vonatokat! (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Tisza István : Ugyan hol ? Micsoda rágalom ! Richter János: Magyar nők megállították a vonatokat ? ! Balla Aladár: A mi vidékünkön ! Richter János: Ez nem igazi Balla Aladár: A falusi nők! (Zaj jobb- és baljelöl.) Farkas Pál: En egyről biztosithatom az urakat. Az urak a háború harmadik és negyedik évében nagyon hangosak lettek ezen a téren, mert nagyon jól tudják .. . Balla Aladár: De a rokkantakat mégis megbecsüljük. Farkas Pál: Kérem, tessék azt hagyni, majd visszatérek erre. A háború első hónapjában volt az urak között, egy áramlat — hisz mi ismertük ezt az áramlatot — mely már a világháború előtt és a világháború első hónapjaiban nem azzal a lelkesedéssel nézte az eseményeket, entente-barát és orosz-barát szimpátiáknál fogva . . . (Elénk ellenmondások a szélsőbaloldahn.) Ugyan kérem, nem. mi akartunk Szentpétervárra menni és nem mi tárgyaltunk franczia vezetőkkel ! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kár volna letagadni. Hisz az uraknak ez volt a külpolitikai nézetük. Lovászy Márton : Meg akartuk akadályozni a háborút! Farkas Pál: En ezért nem vádolom önöket. En az urakkal ezekről a dolgokról 1914 előtt, a háború kitörése előtt is vitatkoztam már. Nagy Vincze : Szőnyegen forognak a nők ! Farkas Pál: Nem én hoztam szőnyegre egyebet ; én csak azt áhítottam, hogy az az érv, hogy női választójogot kel] adni azért, mert a nők paczifisták, nem áll, mert- egy világtörténelmi kajulius 12-én, pénteken, tasztrófa folyamán természetes, hogy elsősorban az érdekelt nőkben fejlődik ki a paczifizmus, illetőleg nem paczifizmus, hanem az a vágy, hogy a férj, az apa, a fiu hazajöjjön. Ha ezt aztán paczifizmusnak keresztelik el, méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy az egri piaczon azok az asszonyok nem tudják, mi az az »izmus«, nem is tudják, mik a paczifizmus messzebbfekvő czéljai, de ha azt hallják a kéj)viselő úrtól, hogy az azonnali békét kívánják, amely négy év után hazahozza a fiukat, akkor ezt a paczifizmus néven szereplő békét is el fogják fogadni, bár nem tudják, hogy mi az és nem tudják a konzekvencziáját. Nat|y Vincze : Béke : ez a magyar szó ! Farkas Pál: Ezt a szép magyar szót mindenki egyformán kivánja, visszaélni azonban ezzel a szép magyar szóval csak azok szoktak, akik akkor, amidőn ezt mindenki egyformán óhajtja, ezzel a szép mag}'ar szóval — mint már többször mondtam — illegitim háborús nyereséget akarnak a politikai életben szerezni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) De mi a nők választójogáról akarunk beszélni és amidőn abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a mélyen tisztelt Károlyi-párttal elvileg, azt hiszem egyetértek, közbevetett megjegyzések alapján, nagy örömömre, mégis megvonjuk mindig a határvonalakat, hogy mégsem értünk mindenben egyet, ami azt hiszem, mindkettőnknek kellemes. (Derültség.) Ha méltóztatik megengedni, én Lukács György t. képviselőtársamnak ezt az érvét nem tartottam és —• ismétlem — nem tartom alaposnak azért, mert a hogy a világtörténelmi folyamatokat látjuk, mindenütt •—• méltóztassék megnézni — ma is az entente államokban, kik azok, akik a legeksztremebb naczionalista lelkesedéssel kémszerepet töltenek be éveken keresztül abban a biztos tudatban, hogy ezért vérpadra juthatnak, csak azért, hogy nemzetük naczionalista ügyét előre vigyék. Belga, franczia és angol nőket fognak ott találni, amint hogy, ha valaki a franczia viszonyokat annyira ismeri mint gróf Károlyi Mihály t. képviselőtársam, bizonyára tudja, hogy a franczia nemzeti ideál Jeanne d'Arc az orleansi szűz, a harczos női naczionalizmusnak ez a pregnáns képviselője, akinek a szobrához zarándokolnak, akinek számára éneklik a zsolozsmákat, akinek alakja ellentéte mindennek, ami paczifizmus. Erről az érvelésről, amelyre igazán nem akartam rátérni és csak egy közbeszólás váltotta azt ki belőlem, bátor vagyok visszatérni azokra az érvekre, amelyeket a nők választójoga dolgában elsősorban én látok. T. ház ! Azok, akik ezen az oldalon ülnek, abban a megegyezésben, amely a házban nagyon kevés kivétellel mindenkiben rokonszenvre talált, két szempont szerint tartották a választójog kérdését megoldandónak. Nem akarok most a részletekbe belemenni, de azt hiszem, abban egyetértünk mindnyájan, hogy szó volt mindig a magyarságról és az intelligenczia fölényéről. Én azt állítom., hogy az a női választójog, amely kellően elhatárolva
