Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-807

402 807. országos ülés 1918 Julius 10-én, szerdán. ugyanazt hirdetjük künn az ország népének, de viszont az ország népe előtt is bátran megmondjuk, hogy ezt hangoztatjuk a képviselőházban is. Mi csak annyiban hirdetünk földosztást, amennyiben és amily értelemben földosztásnak lehet nevezni a hitbizományok és kötött birtokok kisajátítását és az azokon való állami telepítést, tehát egy mindenki által ma már szükségesnek és elodázahtatlannak tartott birtokpolitikát. (Ugy van ! a szélsőhaloldalon.) És hirdetjük a vagyonelkobzást is, ha annak lehet nevezni, ha akarjuk a háború alatt határtalanul aránytalanná vált vagyonkülönbségek csökkentését. Akarjuk pedig elsősorban minden vagyonnak magas kulcsú, progresszív megadóztatását vagyonadó formájában, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) elsősorban a háború alatt és a háborús konjunktúrák folytán szerzett hadi millióknak igen magas százalékú kulcs szerinti elvételét vagyonadó alakjában. Ilyen vagyonelkobzást és földosztást igenis hirdetünk. Ezt nem lehet félrevezető szavakkal népámitásnak beállítani, mint ahogy gróf Tisza István képviselő ur és a munkapárti sajtó szokta a mi vidéki agitáczíónkat beáüitani ugy, hogy veszedelmes néplázitók vagyunk. Mi igenis olyan politikát hirdetünk, amelyet itt is megmondhatunk és amelyet minden konzervatív törvényhozásnak is előbb-utóbb törvényhozási intézkedésekkel kell megvalósítania, ha helyesen és sürgősen meg akarja oldani feladatait és ha minél előbb helyre akarja állítani az óriási háborús kiadások által alapjaiban megrendült államháztartás egyensúlyát. (Ugy van! a baloldalon.) Gróf Bethlen István t. képviselő ur ezenkívül egyenesen hozzánk fordult és az én pártomat és annak elnökét, gróf Károlyi Mihály t. képviselőtársamat afelől kérdezi, hogy igaz-e, hogy szövetség áll fenn köztünk és a hazai nemzetiségek között és hogy beszéljünk egyszer már a mi nemzetiségi politikánkról. Ide vonatkozólag mindjárt gróf Bethlen István t. képviselőtársam felszólalása után felállt az egyik nemzetiségi képviselő ur és a nemzetiségek részéről kijelentette, hogy ilyen szövetség köztünk nem áU fenn. Azt hiszem, ezzel ez a kérdés el volna intézve. A magunk részéről kijelentjük a képviselő ur megnyugtatására, hogy ilyen szövetség köztünk valóban nincs. Ha a t. képviselő ur vagy a t. ház azt látja, hogy a mi padjainkról elhangzó beszédek nemzetiségi politikával foglalkozó részei talán helyesléseket váltanak ki a nemzetiségi oldalról is, ezen ne csodálkozzanak. Ehhez nem kell szövetség, csak meg kell hallgatni és össze, kell hasonlítani az önök konzervatív nemzetiségi politikáját a mi nemzetiségi politikánkkal, amelyről nagyon szívesen hajlandók vagyunk bármikor beszélni. Kún Béla: Minket nem a nemzetiségek választottak, mint a munkapárt nagy részét! Nagy Vincze: Ennek során engedje meg t. képviselőtársam, hogy tényleg megvilágítsam, hogyan gondolkodunk mi, radikális függetlenségiek a nemzetiségi kérdésről. Különösen a nemzetiségi kérdés az, — és épen a választójog kérdésével kapcsolatban — amelynél a konzervatív és radikális függetlenségi politikának az utjai valóban elválnak. Minthogy ez az elválás épen a jelenre esik, itt folyik le az önök szeme láttára, önök, sőt nemcsak önök, hanem függetlenségi elvtársaik is, zavartan néznek körül és nem igen látják az elhatárolást, a mely a két politika közt kezd keletkezni és valóban külön utakra terel bennünket. Méltóztassanak megengedni, hogy foglalkozzam ezekkel a kérdésekkel, nemcsak azért, mert összefüggésben állanak a választójoggal, hanem azért is, mert a mi radikális függetlenségi politikánkat, szerintem, nemcsak általános vonatkozásban, hanem a függetlenségi pártnak történelmi bírálata és történelmi értékelése szempontjából is igazolja. (Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Engedjék meg nekem az én konzervatív felfogású függetlenségi elvtársaim, akik különböző 48-as és 67-es pártokban ülnek, hogy itt lehetőleg elfogulatlanul állítsam fel ezt a határvonalat közöttünk. Én ugy látom, hogy a konzervatív függetlenségi emberek kissé függvényei az eddigi osztályparlamentnek. Ök maguk is át vannak itatva a magyar parlamentnek eddigi agrár-feudális légkörétől, azzal a nagy különbséggel a munkapárttal szemben, hogy míg a munkapárt és annak jogelődei tudatosan mondották országos érdekeknek a nagybirtokos érdekeket, addig a konzervatív függetlenségiek teljes jóhiszeműséggel valóban országos érdekeknek hitték ezeket a nagybirtokos érdekeket. A konzervatív függetlenségiek sovénebbek, tehát önzőbben magyarok, mint mi, radikálisok, ök is félnek a nemzetiségi veszedelemtől, mint önök, konzervatív 67-esek. A külpolitikájukban, azt mondhatnám, nincs a saját belpolitikájukkal logikusan összefüggő kongruens irányelvük. Nagyobbrészt ők is hódolnak az önök külpolitikájának, tehát a Berlin diktálta imperialista politikának. Ezzel szemben mi, radikális függetlenségiek, ugy gondolkodunk, hogy mi az önálló Magyarország kiépítése felé való haladásnak egy gyorsabb tempóját tartjuk szükségesnek. És ennek első, nagy és nélkülözhetetlen lépése az egészen általános és következetesen titkos választójog. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ugy gondoljuk ugyanis, hogy azok az elemek, akiket ma még gróf Bethlen István t. képviselőtársam tömegeknek nevez, akiket mi jogtalan polgártársainknak nevezünk, akik ma még kivül állanak az alkotmányos élet épületén, ha egyszer ide egy általános választójog alapján belekerülnek, velük együtt többségre fogaak jutni itt benn a gazdasági, politikai és katonai önállóság hívei. Akkor ami reményünk szerint a mai kornak a követelményeit megértő, a trónjának érdekeit szivén viselő és a mellette hűen kitartó Magyarországnak érdekeit méltányoló fiatal uralkodó lehetetlen, hogy kitérjen egy tiszta personaluniót kodifikáló uj parlament határozatainak approbálása elől,