Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-806
806. országos ülés 1918 Julius 9-én, kedden. 337 hiszen a megvalósítás terén annyi ellenállásra fogunk akadni... Egy hang (a középen): Egész biztos! Gr. Andrássy Gyula: ... a hadsereg részéről és osztrák részről, hogy mindenesetre nagy összetartás, nagy bátorság, nagy meggyőződés lesz szükséges. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Gróf Apponyi Albert t. barátom abban kételkedik, hogy megvan-e ez a mostani vezető körökben. S az ő szempontjából ezen Szilágyi Lajos t. képviselő ur nem csodálkozhatik. Második megjegyzésem Szilágyi Lajos t. képviselő urnak, arra vonatkozik, hogy valóban nem lehet azt a kérdést, hogy a nemzet mit akar, azzal eldönteni, hogy saját kerületbeli, valószinüleg lelkes híveinek leveleiből azt bizonyítja, hogy ezek a választójog kérdését nem tartják sürgősnek. Eitner Zsigmond: A jegyző urak által íratták! (Felkiáltások jobbfelöl: Mindenütt ugy van!) Létay Ernő: A jogtalanok tartják sürgősnek. (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek a ház mind a két oldalán. Gr. Andrássy Gyula: Legyenek meggyőződve, hogy igen könnyű volna azok részéről, akik a választói jog hívei, tízszer annyi levelet felmutatni, az ő híveik köréből választott bíráktól, amelyek ennek a javaslatnak sürgősségét hangoztatják s azt fejtegetik, hogy fontosabb érdeke a nemzetnek nincs, mint a választói jogkiterjesztés. Ez nem bizonyíték, époly kevéssé bizonyíték, mint az, amit felhozott, hogy az ő századjában nem beszéltek a választójogról. Valószinüleg ismerték a t. százados ur véleményét és nem akartak vele ellentétbe jutni. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon. Mozgás és zaj jobbfelöl.) Tehát ez sem bizonyíték. Ott, ahol a t. százados maga másként gondolkozik, biztosan talál igen sok olyan embert, aki osztja az ő nézetét s igen sürgősnek tartja a választójogi kérdést. Ilyen dolgokkal kár idejönni, ezek nem érvek. Szilágyi Lajos: Nem jól ismeri a magyar polgárt! Sokkal gerinczesebb! Elnök : Kérem Szilágyi Lajos képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Gr. Andrássy Gyula: Ezek után áttérek azon objektív részletkérdésre, amelyet mindenekelőtt tárgyalni kívánok a maga nagv fontosságánál fogva, a női választójogra. En ugy az aktív, mint a passzív női választójognak leghatározottabb kivé vagyok. (Helyeslés.) Híve vagyok azért, mert meggyőződtem, hogy igen nagy körökben megvan már ma a vágyódás utána, hogy ez egy növekvő akarat. Résztvettem egy ilyen nagygyűlésen, ahol láttam, hogy nagy tömeg nő..volt jelen, a legkülönbözőbb osztálybeliek. Összehasonlítottam az elterjedését ezen eszmének azzal az idővel, amikor én mint belíigyminister hasonló kérdéssel foglalkoztam, amiKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XL. KÖTET. kor szintén egy női küldöttség felkeresett, de midőn ezen mozgalmakban nem szerepeltek mások, mint a hivatásos feministák. Azóta ez a mozgalom nagyon elterjedt a társadalom legkülönbözőbb rétegeiben s mindig erősödni is fog. Azt hiszem, hogy most, miután ez a reform megígértetett annyi tényező által, most, amikor annyira számítanak megvalósítására a nők, most politikailag nagy hiba volna azon az utón eljárni, amelyen a bizottság eljárt; (Igaz! Ugy van! balfelöl.) ez óriási hiba volna, amely provokálná a nők széles rétegeinek olyan felizgatását, amelyet igazán kerülni kell a mostani viszonyok között. Van elég gyuanyag, ne szaporítsuk azt még mesterségesen azáltal is, hogy egy máskülönben nyugodt elemet felzaklatunk s arra szorítunk, hogy kezet fogjon a bontó-rontó elemekkel országszerte. Egészen eltekintve a kérdés opportunitásától, a női szavazati jog hive vagyok azért, mert azt teljesen igazságosnak, méltányosnak és helyesnek tartom. Méltóztassék csak meggondolni, hogy a háború alatt — amint azt már többen ki is fejtették — mennyit tettek, mennyit dolgoztak a nők a férfiak helyett (Igaz! Ugy van! balfelöl.) a betegápolás, a gazdasági munka terén, mennyire bebizonyították azt, hogy megvan a kellő fejlettségük, műveltségük, jellemük. komolyságuk ahhoz, hogy bizonyos részüket legalább választói joggal lássuk el. (Helyeslés a baloldalon.) Ma különösen, amikor egy ily-n széles jogkiterjesztéssel jövünk, a nőnek kizárása egy direkt sértés. Addig, amig a választói jog alapja az a gondolat volt, hogy ki lehet választani a társadalomból azokat az elemeket, amelyek legjobban értenek a politikához és azokat kell csak felruházni a joggal, addig érthető volt, hogy a nőket kizártuk; most azonban, amikor az általánosság felé halad a fejlődés, mikor tulajdonképen, ha valakit kizárunk, be kell bizonyítanunk, hogy az ő joga az ország kárára volna: most a nők kizárása direkte diszkvalifikálása a nőknek s tarthatatlan, abszurd helyzeteket teremt, amilyenre pl. rámutatott a napokban Vázsonyi Vilmos t. barátom, mikor azt mondotta, hogy megtörténhetik, hogy egy iskola igazgatója nem szavazhat, csak azért, mert nő, mig az ott dolgozó szolga szavazhat. Ez direkte azt jelenti, hogy a nő, akármilyen tudása, akármilyen műveltsége, akármilyen kvalifikácziója is van, kisebb szellemi erővel rendelkezik, mint a férfi s nem képes a választói jogosultságnak kötelességeivel megbirkózni, ami igazságtalan, ami férfiúi pöffeszkedés, semmi más és aminek a törvényeinkben helyt ne adjunk. S különösen sürgős ennek a kérdésnek a nő érdekében való megoldása most a háború folyamán, mert egészen biztos, hogy a nők helyzete a társadalomban a háború után tetemesen módosulni fog, már csak azért is, mert a nők és férfiak aránya is módosul s olyan munkatereket 43
