Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-798
798. V országos ülés 1918 melynek tagja lenni szerencsém volt, kompromiszszuia alakjában abban állapodott meg, hogy a Károly-keresztesek abban a formában kapják meg a választójogot, amint azt a törvényjavaslat 2. §-a involválja, vagyis, bogy az az irni-olvasni tudáshoz és semmi máshoz ne köttessék Mi ezt beigértük, én állom szavamat, amellett is fogok szavazni (Helyeslés a baloldalon.) Figyelmeztetem a mélyen tisztelt ministerelnök urat, hogy gróf Tisza István képviselő ur nagy tévedésben van, ha azt hiszi, — amint egyszer itt a házban mondotta — hogy a fronton lévő katonák nem követelik a választójogot. Amióta köztudomásúvá vált, hogy a kormány hozzájárulásával bizonyos számú Károly-keresztesektől elvonják a választójogot, attól fogva, igenis tudomásom van róla, a Károly-keresztesek körében igen erős izgalom keletkezett. (Ellenmondások a jobboldalon.) Ha azigen t. képviselő ur jobban tudja, majd megmondja. Az utolsó hetekben legalább 200 Károlykeresztes katona volt nálam és kérdezősködött igaz-e, hogy elveszik tőlük a Károly-keresztet. Gündisch Guidó: Károly-keresztet? Gr. Batthyány Tivadar: No ez már igazán német Pippflerei! i* Gündisch Guidó : Azt hittem, hogy a katonák félreértették a dolgot! Gr. Batthyány Tivadar : Teljes német alapossággal konstatálom, hogy legalább 200 olyan hős katonánk, akik a fronton harczoltak és az ellenség előtt tűzben teljesített frontszolgálatukért a Károlykeresztet kiérdemelték, kérdezősködött nálam, hogy igaz-e, hogy azt a választójogot, melyet az előbbi kormány nekik beigért, most a Tisza-féle javaslat nem fogja nekik megadni ? Kénytelen voltam nekik a mostani javaslat szerint a felvilágosítást megadni és mondhatom, hogy mindazok, akik igy kiesnek a választójogból, olyan epithetonokat használtak, amelyeknek megismétlését a parlamenti és a mai izgatott állapotok nem engedik meg. Ez a tény, t. képviselőház ; ne méltóztassék magukat ámitani, az emberek el vannak keseredve, mert egy király és kormány által beigért jognak elejtése, visszavonása természetesen kell, hogy rossz vért szüljön. Ami a négy és a hat elemi osztályok közötti eltérést illeti, a statisztika szerint hat elemit végzett 20 éves férfi van Magyarországon 1.000,000, négy elemit végzett pedig 2.624,995. Ezen az egy jogcímen tehát, eltekintve az egyéb jogcímektől, 1.200,0000 emberrel kevesebb kapna választójogot. (Ugy van I a szélsőbaloldalon ) Erre azt mondani, hogy ez lényegbe nem vágó, hogy ez csak korrigálása, egy kissé megjavítása a választójognak, amely a statisztikai adatok szerint egészen megnyugtató kicsiség, igazán nem lehet. Csizmazia Endre: Más czimeken kapnak választójogot! Gr. Batthyány Tivadar: Nagyon jól tudom, t. előadó ur, hogy ezek más czimen bejönnek, de akkor miért nem akarják a jogot megadni ? Csizmazia Endre előadó: Mi meghagyjuk... június 25-én, kedden. 2? Gr. Batthyány Tivadar: ön meghagyja, de a többség, a kormány nem nyilatkozik, hogy hajlandó-e a konzekvencziát levonni és lemond-e, vagy feloszlatja a házat, ha a négy elemit meg nem szavazzák. Erre méltóztassék nyilatkozni. Arra, hogy az előadó ur különvéleményt jelent be, nagy súlyt nem helyezek, mert hiszen nem ott van a többség, abban a negyven úrban, aki a Wekerle-pártban van, hanem ott a többség a munkapárt oldalán. Igaz-e, vagy nem ? (ügy van ! ügy van ! a .szélsőbaloldalon.) Az tény, hogy 1,224.000 embertől ezen a czimen elveszik a választói jogosultságot, amelyet a király által szentesitett törvényjavaslat nekik már megígért. Ez oly súlyos sérelme a javaslatnak, hogy ezért egymagában kötelességünk tovább harczolni, ha törik-szakad. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ott van, t. ház, a nők választói joga. (Halljuk ! Halljuk!) Itt beszélnek arról, hogy eldurvul a parlament, hogyha a széles néprétegeket ide behozzák. Ha van valami, ami ezt az eldurvulást ellensúlyozhatná, ez épen a nők részvétele az alkotmányos életben. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék elhinni, — hiszen mindnyájan résztvettünk már ugyebár, választási akcziókban és ne mondja nekem senki, hogy a nők eddig nem vettek részt a politikai életben — (Felkiáltások jobb felől: Sőt !) hiszen tudjuk, hogy rendesen az a párt győz, amely méhe egy kerületben az asszonyok állanak. Ez tény; ezt a tényt tehát, amely megvan az életben, ne vigyük be legális formában a törvénybe is ? Hisz ez oly abszurd dolog, olyan túlerő ellen harczolni akarás, amely ismét csak elkeseredést, felháborodást szül a tömegekben, amelyeket igenis az asszonyok izgatnak és elsősorban s legnagyobb mértékben a tömegek végső fellazítását fogják elérni azzal, ha a nők választójogát, amelyet nekik beígértek, meg nem adják. (Mozgás jobbfélöl. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Zábráczky József (közbeszól. Zaj.) Gr. Batthyány Tivadar : Ha hallom, mit mondanak, én a szellemességekre mindig szívesen reflektálok. A javaslatnak további rendelkezése, — nem akarok minden jogczimre kiterjeszkedni •— a katonai jogczimek teljes elejtése. Ami azt illeti, hogy az arany meg ezüst vitézségi érmesek megkapják a választójogot, majd gondoskodnak, hogy ugy irják össze ezeket, hogy a fele ne kapja meg. De ettől eltekintve, a katonák választójogának elejtését szintén olyan provokatív dolognak tartom, amelyre az előadó ur argumentumával felelhetek, hogy igen sokan ezek közül a katonák közül más jogczimen ugy is bekerülnének. Ha azonban ezt a jogczimet, amelyet már a király, a legfőbb hadúr is konczedált, hogy t. i. annak, aki katonai szolgálatot teljesített, igenis meg kell adnunk a választójogot, most elejtjük, kérdezem, hogy épen a fronton folyó nagy harczok közepett valami nagy államférfiúi előrelátásra és bölcsességre vall-e, hogy mindezeket a katonai jogczimeket innen ki4*
