Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-805

805. országos ülés 1918 Julius 5-én, pénteken. 303 jobban állunk most. mint 1868-ban és hogy ezért meg kell hogy szorítsák jogainkat, csak azt mondom, hogy 1868-ban volt körülbelül 30 képviselőnk, most pedig a nemzetiségi pártnak van négy képviselője. Hivatkozom arra, hogy Deák Ferencz minden száz kilométernyi távolságra román tannyelvű gimnáziumot akart felállítani; jelenleg a meglevőket is minden mesterkedéssel magyarrá akarják tenni. Hivatkozom az 1848-as pártnak ideáljára, a nagy Kossuth Lajosra, aki alkotmánytervezetében nemcsak a teljes nemzeti autonómiát Ígérte a nemzetiségeknek, hanem azt mondta, hogy ezen termekben minden képviselő anyanyelvét használhatja. Hivatkozom arra, hogy Deák Ferencz ígéretet tett az igazságszolgáltatás és a közigazgatást illetőleg, hogy amint behozzák az esküdtszéki intézményt, ő más nyelven, mint az illető nemzetiségi nyelvén a tárgyalást el sem képzelheti. Ha ezeket összehasonlítjuk a mai törvényjavaslattal, látjuk, hogy odáig jutottunk, hogy önök választójogot sem akarnak adni annak aki nem tud magyarul. Bethlen Istvánnak van talán egy köre, — tudom, hogy nem hisznek neki, de lehet olyan, aki helyesel neki — amelylyel szemben az országnak el kell Ítélnie az ilyen elveket ; ezeknek nem szabad tapsolni, mert ez az ur és akik vele egyformán gondolkoznak, nem a testvériesülést, nem a közeledést szolgálják, hanem ürt támasztanak, kiélesitik a nemzetiségi ellentétet ezek folytonos ébresztgetésével; a magyarral azt akarják elhitetni, hogy a nemzetiség a magyar ellensége, pedig ez nem való ; küzdelmeink, harczaink kizárólag csak az uralkodóosztály, de különösen a mindenkori kormányok ellen vannak irányozva. A magyart ép'ugy becsüljük, mint önmagunkat ; meg vagyunk győződve, hogy nélküle nem fogjuk átformálhatni ezt az államot és bizom benne, hogy a magyarok józan része érteni fogja ezt és nem fog eltávolodni tőlünk, habár itt h vatalosan meg is bélyegzik azokat, akik tovább látnak a jövőbe és akik eddig ugyan semmi jelét sem adták annak, hogy közeledni akarnak hozzánk, akikkel mi semmiféle szövetségbe nem vagyunk, azonban hódolnak a mai világnézletnek. És aki nem vak és lát, aki nem süket és hall, annak feltétlenül tudnia kell, hogy uj vüágnézletek jönnek, hogy a középkornak vége van; hogy egy osztály vagy nemzetiség £ másik nemzetiséget ki nem zsákmányolhatja és hogy a magyarnak semmi kára, csak haszna van abból, ha a nemzetiségi vidékek nemzetiségi képviselőket küldenek a házba. T. képviseiónáz ! FeJLuiiják a hat elemi követelményét. Épen Návay Lajos t. képviselőtársam kijelentette, hogy az országban nem is volt hat elemi, legfeljebb a fővárosban és a városokban, de a vidéken nem. Hogyan lehet tehát egy olyan feltételt felállítani, amely nem teljesíthető ? A nemzetiségek örülnek, ha 4 elemi osztályuk van ! Olyan javaslat is jött, hogy a négy elemit össze kell kapcsolni a magyarul írni és olvasni tudás feltételével. Ám a népek nem Mezzofantik, több nyelvet nem tanulhatnak, kétnyelvű nép nincs. Épen Giesswein Sándor t. képviselőtársam nagyon tudományosan kifejtette, hogy akkor, amikor az ir népet kényszeritették arra, hogy megtanulja az angolt, elfelejtette ir anyanyelvét. Lehetetlen feltétel teljesítését tehát nem lehet követelni. A lövészárkokban a magyar vállvetve küzd a többi nemzetiségekkel a trónért és a hazáért. Helyes-e tehát, ha itt a parlamentben minden alkalommal nemzetiségi veszedelemről beszélnek és azt erősen kiélezik, mintha itt nem is külső ellenségekkel, hanem belső ellenségekkel kellene küzdeni. Figyelmeztetem önöket és gróf Tisza Istvánt, aki egy parlamenti beszédébe azt mondotta, hogy a románck között a praemeditált hazaárulás jelenségei nem mutatkoztak ugyan, hanem az ellenséggel való barátkozás igenis megtörtént, hogy menjen tovább és meg fog győződni, hogy talán az a barátkozás az ellenséggel még sem volt meg. Kutassanak, de ne gyűlölettel és ne azzal az előre elhatározott szándékkal, hogy mindenáron oláh hazaárulót keU teremteni, hanem az igazi hazafi, érzelmével, és meg fogják látni, hogy nem voltak kémek a román betörés alkalmával a románok között. Ilyen jelenségekkel szemben önök ahelyett hogy örvendeznének, folytonoson a nemzetiségi veszedelmet hangoztatják. Hogy milyen sajátszerű és mennyire kicsinyes az egész választójogi reform, amelyet sem reformnak, sem választójognak, hanem csak egy képtelen műnek tartok, mutatják különösen az Erdélyre vonatkozó intézkedések. Amikor a románok a memorandumban Erdély autonómiáját kérték, izgatási, hazaárulási pert akasztottak a nyakukba és meg akarták mutatni a világnak, hogy itt vannak emberek, akik az egységet meg akarják bontani, már pedig Erdély sem közjogilag, sem politikailag nem különálló test, hanem Magyarországgal egy test és egy lélek. Amikor azonba2i a jogok kiterjesztéséről van szó, akkor nagyon természetes, hogy gróf Bethlen István ur és mások véleményét kell honorálni. Szinte nevetséges, hogy Erdélyre vonatkozólag teljesen törölték a vagyoni czenzust, nehogy az a román, aki túlnyomó többségben lakik ott, ha van egy kis vagyona, ezen a czimen választójoghoz jusson, ellenben a tulajdonképeni Magyarországra behozták a 8 holdas területi czenzust. Itt adódik alkalom nyilatkoznom gróf Bethlen István egyik-másik kijelentésére, ö azt mondja, hogy olyan jelenségek merülnek fel Erdélyben magyar körökben, amelyek közeledést mutatnak a nemzetiségekhez. Én üdvözlöm ezt és örvendek ennek. Nem államférfi az, aki ezt nem kívánja. Fájdalom, mi erről nem tudunk ; de ha tudomást szerzünk róla, kezet fogunk nyújtani azoknak, akik a megegyezés útját keresik. Azonban harezolni fogunk a Bethlen Istvánok ellen, akik a konkolyt hintik, akik azt hiszik, hogy most is van olyan nemzet, amely tömegek felett uralkodhatik. Ö, ugy látszik, még mindig a 48 előtti időkben él, amikor csak a nemes volt nemzet, a tömeg nem volt nemzet. Engem megdöbbentett az az emfatikus kije-