Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-805

805. országos ülés 191 8 Julius 5-én, pénteken. i99 ben az országnak megnyilvánult közakaratával egy olyan megoldást iktassunk be a törvénykönyvünkbe, amely meggyőződésem szerint nem felel meg sem a legszebb magyar tradiozióknak, sem annak a most már egy évszázad óta tartó fejlődési folyamatnak, amely egyedül biztosította volna azt, hogy a magyar nyelv a választójogban is oly mérvben érvényesíttessék, mint ahogy mi szeretnők. Meggyőződésem szerint a helyes megoldást ebben a kérdésben a kormány javaslata sem tudja biztosítani. Nem tudta elérni azért, mert hiszen hozzákapcsolta a kérdést egy másik kontroverz kérdéshez. A másod'k paragrafus feletti szavazásnál, ahol a hat és négy elemi felett fogunk szavazni, nem a magyar nyelv kérdését fogja eldönteni, vagy tulaj donképen nem azt akarj a eldönteni, hanem el fogja dönteni azt, hogy a négy osztály kvalifikáczióját elegendőnek tartjuk-e, vagy pedig a hat osztály kvalifikácziótába menjünk-e bele. Tehát már a kérdésnek ezen összekapcsolásánál fogva sem tartom a megoldást szerencsésnek. De nem tartom szerencsésnek azért sem, mert a magyar államnyelvet nem lehet külön mellékjogczimreé degradálni. (Élénk helyeslés jobbfelól.) Azért nem szabad a 2. §-nál érvényesíteni, mert jelentősége ott teljesen elvész. Hiszen tudjuk, hogy csakis 20—25%-a a választóknak fog kizárólag az iskolavégzettség czímén bekerülni a válás tók közé, ugy, hogy ha itt még érvényesíteni tudnók is a magyar nyelv jogait, mégis a megmaradó 80%-a a választóknak még mindig egészen más jogczimen jöhetne be, ahol a magyar nyelv tudása reájuk nézve nem kötelező. Ezt a megoldást tehát nem tartom megfelelőnek. Meggyőződésem szerint, ha egyáltalában az irni-olvasni tudást a törvénybe iktatjuk, az csak a magyarul irni-olvasni tudás lehet. (Elénk helyeslés a szélsőbáloldalon.) Mert ne feledjük el, hogy a fejlődés ezzel a reformmal nem fog megállani. Lehet, hogy ez a reform hosszabb, lehet, hogy rövidebb ideig biztosit megnyugvást, de semmiesetre sem örök időre. A mai reformot uj reform fogja követni és egészen bizonyos, hogy a fejlődés az általános és egyenlő választójog felé tart. Egész biztos tehát, hogy ha ma egy tágabb keretet állapítunk meg valamely jogczimnél, semmi kilátás nincs arra, hogy valaha azt szűkíteni lehet. Ha tehát mi a többi ha~aí nyelveken való írni- és olvasni tudást jogczimül statuáljuk, mint tágabb jogczimet, sem nekünk, sem utódainknak nem lesz soha alkalmunk többé arra, hogy ezt a jogczimet szűkebbel, a magyarul tudás jogc imével helyettesítsük. Polónyi Géza : Itt a hiba ! Szerzett jogot csináltak belőle ! Pop Cs. István : Voltak szerzett jogok, melyeket nem respektáltak ! Gr. Bethlen István : A kérdésnek ezen principiális jelentőségén kívül bátor vagyok rámutatni, hogy praktikus szempontból is ma nagyobb a kérdés jelentősége, mint gondoltuk. Tegnap Návay Lajos t. képviselőtársa az 1868 : XLIV. törvényczikkre hivatkozott mint felfogásának kódexére, mint az ő bibliájára. Én bátor vagyok a t. ház figyelmét felhívni arra, hogy az 1868 : XLIV. t.-czikk az egységes magyar politikai nemzet gondolatát iktatta a törvénybe és azt a gondolatot femiállhatónak képzelte a nemzetiségi kultúrák fejlesztésével parallel. Ez a konstrukc-zió igaz volt 1868-ban, mert akkor volt magyar kultúra, de nemzetiségi kultúrái vagy nem voltak, vagy alig voltak. De azóta az idők változtak. Azóta ezek a nemzetiségi kultúrák kifejlődtek, azóta iktattuk törvényié az általános tankötelezettséget, melynek segélyével úrrá tettük a nemzetiségi egyházakat az iskoláknak egy igen nagy részében, s azóta fejlődtek a mi batárainkon és részben alakultak azok az államok, melyekben ugyanazon fajok visznek domináló szerepet, melyek nálunk mint nemzetiségiek szerepelnek. Ezen fejlődési proczesszussal bekövetkezett az, hogy a magyar kultúra egysége megszűnt. Bekövetkezett az, hogy bizonyos nemzetiségi honpolgári öntudat fejlődött ki, megszűnt az egységes magyar honpolgári öntudat az egyedül uralkodó lenni az országban. A külön nemzetiségi kultúra, a külön nemzetiségi ideálok külön nemzetiségi öntudatot vittek be nem magyarajku polgártársaink lelkébe, amely öntudat azonos a határainkon túl lakó fajrokonaikéval, ugy hogy most az egységes magyar állampolgári öntudat nemcsak hogy már nem konkurrens fogalom az ő lelkükben, hanem onnan kiszorittatott és külön nemzetiségi polgári öntudatnak adott helyet. Ezzel a fejlődéssel szemben a magyar államnak egy igen nagy kötelességet k 11 teljesíteni', ha a há ború tanulságait figyelembe akarja venni, Ez az, hog}

r újból életre keltse az egyetemes magyar honpolgári öntudatot az ország minden polgárának lelkében, mert csak ugy fogunk mi Magyarországon egységes állam maradhatni, és ezentúl is egységesen megállhatni, ha az államnak biztonságát és erejét nemcsak a szuronyok erejére bazirozzuk. hanem arra az általánosan elterjedt honpolgári öntudatra, mely nem mond csődöt komoly időkben. Visszatérek itt is fejtegetésem kiinduló pontjára. Csak a magyar kultúra részeseit tehetjük meggyőződésem szerint a mai viszonyok közt a választójog révén a nemzeti akaratnak az uraivá. Mert a nemzeti akarat nem a tömegeké, nem egyeseké, nem társadalmi osztályoké, nem nemzetiségek szer'nt tagozott népé, hanem a nemzeti akarat a nemzeté. Már pedig a nemzet és a tömeg fogalma között óriási különbség van. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A tömeg nem egyéb, mint holt szám. a nemzet pedig a nemzeti öntudat és érzés által összetartott tömeg és a tömeget ezért csakis a honpolgári öntudat és a nemzeti érzés kapcsolja össze és kvalifikálja aemzetté. (Helyeslés a szélsőbaloläalon.) A radikális pártok hívei megadják a választo38*