Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-805

290 805. országos ülés 1918 Julius 5-én, pénteken. gatás egyes tényezőinél is kifejezésre jutna. Azt látjuk, hogy kormányváltozás és pártváltozás idején az utolsó bakterig kicserélik a tisztviselőket és attól félek, hogy ha ilyen jelenségek másutt mutatkoznak, ez nálunk is bekövetkezhetnék, ami nem vezetne arra, hogy a közigazgatás modernebb és szakszerűbb legyen. Az általános választójog behozatala a törvényhatóságokban és a községekben — nézetem szerint — sematikusan nem volna ismétlendő, hanem ott máskép kellene arról gondoskodni, hogy ott is élénkebb legyen az élet. Arra van szükség, ott azok kezébe kerüljön a vezetés, akik nemcsak azokkal az általános kritériumokkal birnak, amelyeket a képviselői választójog lefektetett, hanem akik az illető törvényhatósággal és az illető községgel érzelmileg és minden tekintetben össze vannak forrva ; senki sem tett róla említést, nálunk, azt hiszem, nem is vitatták a sajtóban, de a külföldön egy — nézetem szerint — nagyon is mérlegelendő eszmét pendítettek meg, mikor azt követelték, hogy a képviselőház mellett, amely politikai harczok szintere. egy szaktanács szervezi essék, amely a szerves törvényhatósági alkotásokat előzetes tárgyalás alá vegye. Ezt az indítványt olyan formájában hallottam, hogy körülbelül száztagú érdekképviseleti tanács üljön össze, amely a legfontosabb törvénytervezeteket oly tárgyalás alá vegye, ahol ne csak a mezőgazdasági érdekek szóljanak akkor, ha a mezőgazdasági törvényekről van szó, hanem minden gazdasági törvényt a legkülönfélébb szempontból lehessen megvitatni. His (n a minister urak most is szoktak ankéteket összehívni, ha egy nagyobb törvény van előkészítés alatt. Ezeken az ankéteken azonban természetesen csak az illető szakmák legkiválóbbjait hallgatják meg, nevezetesen főleg csak a Budapesten lakókat és ennélfogva az a helyzet áll elő, hogy ha a minister a véleményt tekintetbe veszi, akkor tulajdonképen csak a legnagyobbak véleménye esik latba. Én pedig azt tartanám helyesnek, hogy egy ilyen szaktanácsba, amelynek azután ne csak véleménye, hanem határozata is legyen, az összes résztvevők a legkülönbözőbb oldalokról hozhassák oda gazdasági érdekeiket és ezek szolgáljanak azután a döntés alapjául. Vannak oly nézetek, amelyek azt mondják, hogy egyáltalában helytelen dolog a képviselőházat ugy összeállítani, hogy az országot felosztjuk geograficze választókerületekre; ily választási geometria alapján szétszakítjuk az ország területét és az, hogy valaki kire szavazhat, attól a véletlentől függjön, hogy hol lakik ; vannak, akik azt mondják, hogy egy általános választójog csak akkor lehet igazán deomkratikus és minden tekintetben modern, ha más szempontok szerint osztjuk fel az állampolgárokat, nevezetesen különféle csoportokhoz, de különösen foglalkozási ágakhoz való tartozás alapján. En ezt messzemenő nézetnek tartom, de talán ez a felfogás, amely az osztályokat elismeri, — hiszen azoknak létét tagadni, nem lehet — amely a különféle foglalkozási ágak gazdasági érdekeinek intézményesen szót ad, egy ilyen érdekképviseleti tanács megalkotásánál érvényre juthatna. Ha ezeket és más kautélákat a jelen választási reform megalkotása után el is határoz a törvényhozás, szerény nézetem szerint a kisebb vagyonú, és a közepes jövedelmű állampolgároknak, az u. n. középosztálynak, az u. n. kisembereknek, akik sajnos — nem akarom mondani, hogy legtöbbet szenvedtek, — de azok között vannak, akik legtöbbet szenvedtek a háborúban, politikai befolyása háttérbe fog szorulni. Kétségtelen, hogy a fellépő munkásosztály követeléseivel szemben a nagy munkaadók érdekei az uj parlamentben is fognak védelmezőket találni. A nagy munkaadók, a nagykereskedők, a nagyiparosok hatalmasok lesznek ezentúl is, de attól félek, hogy a kisemberek érdekei az uj parlamentben nem fognak oly védelmet találni, mint a jelenben. Azt hiszem, hogy utóvégre az ország törvényhozása, képviselőháza elsősorban hivatott a politikai életet eddig nálunk vezető középosztály érdekeit is megvédelmezni; a középosztály volt az egyedüli osztály, amely eddig nem szervezkedett, amely osztályérdekeit nem hozta külön kifejezésre, (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) amely mindig az általános érdekeket tartotta szem előtt, (ügy van ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Ha ez a középosztály nem akar elmorzsolódni, akkor ezentúl az öntudatos osztályszervezkedés terére kell lépnie, mert attól félek, hogy az uj parlament nem fog annyira gondoskodni a középosztály érdekeiről mint eddig. (Ugy van ! jobbfelől.) Noha jogosultnak tartom, hogy az alkotmányos és a társadalmi fejlődés jelen stádiumában osztályérdekekről is beszéljünk, mert sokkal jobb a nyílt, mint a burkolt osztályérdek, mégsem akarom ezzel zárni szavaimat, mert azt hiszem, hogy az egyetemes szempontoknak kell dönteniök, és így nem is tudok pesszimista lenni. Én azt hiszem, hogy a világháború ezen hónapjaiban, mikor úgyszólván kultúránk ekszisztencziája forog koczkán, optimistának kell lennünk. A világháborúban azt láttuk, hogy a technikai haladás, amelytől az emberiség boldogulását vártuk, nemcsak alkotni tud, de rombolni, a legborzasztóbban rombolni is. En azt remélem, hogy a világháború okozta romokból a szocziális haladás fog kialakulni és miután ugy gondolom, hogy ez a módosított törvényjavaslat is egy lépést jelent előre ezen szocziális haladás terén, a javaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra ki következik ? Almásy László jegyző: Balla Aladár ! Balla Aladár: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk I) A tegnapi napig az általános választójog körül állást foglalókat ugy osztályozták, hogy akik a Vázsonyi-féle választói jogot helyesük, azok a magyar állam szempontjából egy bizonyos tekintetben destruktív, megbizhatlan elemet jelentenek, akik pedig a konzervatív álláspontot támogatják, azok a magyar állam érdekeinek igaz védői. Teg-