Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-798

22 798. országos ülés 1918 június 25-én, kedden. Héderváry Lehel: Még a magyarul írni-olvasni tudást is beterjesztik majd hozzá. Gr. Batthyány Tivadar: Bizonyosan. T, képviselőház ! Elvi álláspontom indokolására nem akarok sok szót vesztegetni, hiszen az annyira magától értetődik. De amikor Magyarországon, 18-ifc életévétől'kezdve föl egészen ötvenedik életévéig, sőt most már jóval ezenfelül az ország minden polgára valamilyen formában katonai szolgálatra van kötelezve, az az öreg ember pedig, aM katonai szolgálatra nem képes és nem alkalmas, köteles — és ezt a kötelességet teljesiti is •— hogy ebből a nagy nemzeti védelmi harczból idehaza kivegye a részét, s amikor a frontokon senkitől sem kérdezi senki, hogy hány korona adót fizet, hogy egy, nyolcz vagy száz hold földje van-e, vagy egy sincs, amikor senkitől sem sem kérdezik, hogy négy vagy hat elemi iskolát végzett-e, hogy olyan faluban született-e, ahol magyarul tanitottak az iskolában vagy sem, szóval, amikor minden egyes polgártársunknak igazán serdülő korától, 18 éves korától fogva a haza védelmében puskát adunk a kezébe és kiállítjuk a frontra, hogy a magunk és szövetséges társaink részére a békét kivivják : akkor előáll ani és szőrszálhasogatóan keresni, hogy hol lehetne egy pár ezer vagy egy pár tízezer embertől a legelemibb, a legszentebb és a legemberibb jogot, á választói jogosultságot elvenni: ez olyan eljárás, t. képviselőház, amely elrémit engem, amely sokkal izgatóbb, mint a legszélsőbb bolsevikizmusnak minden agitácziója. (Igaz! Ugy van! Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Czinizmus !) Emlékeztetem a t. házat, hogy ez a választói jog már igen fontos stádiumokon ment keresztül. A Fehérváry-kormányzat idején pl. az általános, egyenlő, titkos választójogot, nem mi, a parlament tűztük napirendre, hanem az alkotmány másik tényezője, Istenben boldogult I. Ferencz József. Méltóztatnak jól tudni, hogy egy báró Fejérváryhoz intézett legfelsőbb királyi kézirat Ígérte meg a nemzetnek . .. Bizony Ákos: De miért ? Gr. Batthyány Tivadar: Én nem kutatom, hogy miért, de Ígérte és történelmi tény az is, hogy pl. én ezen az ígéreten az első percztől fogva kapvakaptam, azt felkaroltam, azért mert olyan hazafi, mint Irányi Dániel, már harminez évvel ezelőtt is a magyar nemzeti állam és a magyar nemzet érdekében állónak tartotta ennek, az elhunyt király által felvetett eszmének megvalósítását. (Felkiáltások a szélsőbaloldálon : Az jó függetlenségi volt!) T. képviselőház ! Ne felejtsük el, hogy Ö felsége a megboldogult király az ő világszerte köztiszteletben állott személyiségét kötötte ahhoz, hogy a magyar nemzet már megérett arra, hogy a törvényhozás megadja neki az általános választói jogot. A törvényjavaslat indokolásának egyik melléklete fel is említi, hogy az akkori ellenzéki pártok vezérlő - bizottságának tudomásával és hozzájárulásával, bejegyeztem itt egy indítványt, amelynek lényege az volt, hogy alkotmányellenes kormányzat lévén, a képviselőház egy bizottsága szerkeszszen azonnal javaslatot az általános választójog törvénybeiktatásáról. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés a szélsőbaloldálon.) Es én emlékeztethetem a t. képviselőházat arra, hogy, ha végignézek itt ma a mi parlamentünk összes pártjainak sorain, minden pártban találhatok olyan tiszteletreméltó férfiakat, akik abban az időben a király által a nemzetnek megígért általános, egyenlő, titkos választói jog mellé állottak. (Igaz! Ugy van I a szélsőbaloldalon.} Ott van pl. a mélyen t. elnöklő alelnök ur, akinek nevét már volt alkalmam egyszer itt felolvasni egy plakátról, amely az általános, egyenlő, titkos választói jog mellett csinált propagandát. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Az akkor volt!) Es ott ülnek Wekerle Sándor ministerelnök ur pártjában olyan férfiak, akik az általános, egyenlő választói jog híveiül vallották magukat. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldálon.) Erre végig, az összes pártokon tudnék példákat lilhozni. T. képviselőház! Engedelmet kérek, ezek mind tények. Tény az, hogy a király megígérte ezt, tény, hogy az összes pártok soraiból csatlakoztak a királyi Ígérethez és kívánták annak megvalósítását és tény, hogy az általános választójog után való vágy innen indult ki a néptömegekbe, annak a népnek soraiba, amely nem ül kaszinókban, nem ül a tőzsdén és nem ül az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tanácstermében, hanem kint dolgozik a mezőn, bent a műhelyben és kint harozol a fronton. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldálon.) És emlékeztetem a t. házat, hogy azóta, hogy Istenben boldogult I. Ferencz József királyunk a választói jog kérdését napirendre tűzte, ez a kérdés állandóan napirenden is van. Hiszen a koalicziós kormány egyenesen az általános választójog megalkotására vállalkozott s e czélból nyert megbízatást. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldálon.) Abból sem csináltam soha sem titkot, hogy amidőn gróf Andrássy Gyula a pluralitással jött, én és elvbarátaim vele szembehelyezkedtünk s a szétválásnak és a koalicziós kormány bukásának egyik legfőbb oka igenis az volt. hogy mi az általános választói j og mellett, a nemzetnek tett igéretünk mellett kitartottunk és ezért állást foglaltunk azzal a kormánynyal szemben, amely a pluralitással akarta a választójogot megrontani. De emlékeztetem a t. munkapártot is, amely 1910-ben került ide be a házba, mint többség, hogy az igen t. munkapárti képviselő urak Khuen-Héderváry boldogult ministerelnök urnak programmja alapján ugyancsak az általános választójog jelszavával jöttek . . . Fényes László : Akkor az volt a pártparancs ! Gr. Batthyány Tivadar: ... és emlékeztetem a t. mákat, hogy akkor, amidőn gróf Tisza István már a választások során is enyhíteni, mérsékelni próbált a választójogi állásponton, akkor gróf Khuen-Héderváry igenis szembehelyezkedett ezzel és hangsúlyozta azt, hogy ő pedig egy radikálisabb választójognak a híve.