Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-798
798. országos ülés 19J8 június 25-én, kedden. n lasztdk és akik segítő családtagok. Ezeknek, amint mondottam, 84"3%-a egyéb jogezinieken úgyis bekerül, ugy hogy 824.900 nagykorú Károly-keresztes közül feltétlenül választói jogosultsághoz jut egyéb jogczimen 695.400 és tulajdonképen csak 129.500 marad ki. Ha pedig a 129.000-et veszszük, mikor a jogczimek oly csekélyre vannak megállapítva, hogy aki írniolvasni tud, hat elemit végzett vagy négy elemit végzett és magyarul tud és mikor 10 korona adóval bekerül valaki, mikor bekerül jóformán minden munkás, akkor ez valóban igen csekély szám. Ne feledjük el továbbá, hogy lesznek megbízhatatlan emberek is, akiknek bekerülése nem kívánatos. Azonkívül a 129.000-ből, akik kimaradnak, a nagyobb rész a nemzeti állam •szempontját nem érinti, mert nem a magyar fajhoz tartozik. Ami a kiskorú Károly-kereszteseket illeti, méltóztatnak tudni, hogy ezek, jóllehet általában választójoggal nem bírnak, fel lesznek a választói jogosultsággal ruházva akkor, hogyha a törvényjavaslat 1—6. pontjában megállapított jogczimnek megfelelnek és akkor is, ha segítő családtagok. Összesen 443.000 ilyen kiskorú Károly-keresztes van; ezekből be fog kerülni 373.000, ugy hogy tulajdonképen 69.500 marad ki. Ha a törvényjavaslatot abból a szempontból vizsgáljuk, vájjon a hat elemi elvégzése különös hátránynyal jár-e, akkor számításba kell vennünk, hogy 1,441.000 kerül be a választói jogosultságba. Ebből azonban más jogezinieken elnyeri a választói jogosultságot 1,293.000, ugy hogy 307.000 választónak kell igazolnia, hogy a hat elemit elvégezte. Kétségtelen, hogy ezzel szemben súlyos aggály merül fel, mert ennek igazolása súlyos nehézségbe ütközik. Épen azért a kormány nevében Ealussy Árpád t. képviselőtársam különvéleményt jelentett be, amelyet elfogadásra ajánlok. Eszerint a hat elemit elvégzetteken kívül, ragaszkodva a törvényjavaslat eredeti intézkedéséhez, a négy elemit végzettek is ruháztassanak fel a választói jogosultsággal abban az esetben, ha magyarul tudnak. Ez az intézkedés különösen nemzeti szempontból erősítené a választói jogosultságot és ez nem sérthetné a nemzetiségiek érzelmét sem, mert általában a nemzetiségek kizárva nincsenek a választói jogosultságból, másrészt ez buzditóan hathat, hogy azok, akik négy elemit végeznek, arra törekedjenek, hogy a magyar nyelvet megtanulják. Ezt czélozza a különvélemény, amelynek elfogadását a t. háztól a részleteknél bővebb indokolással kérni fogom. (Helyeslés jobbfelöl.) Igen fontos annak a kérdésnek figyelembe vétele is, hogy vájjon a törvényjavaslat szerint, mivel tulajdonképen az írni-olvasáshoz, tehát a legminimálisabb értelmi czenzüshoz köti a választójogosultság alapkellékét, viszont a mellékjogezimek mind könnyen megszerezhetők, nem fognak-e analfabéták, különösen nemzetiségi vidékeken, nagy tömegekben választójogosultsághoz jutni abban az esetben, ha a külön kellék fenforgása esetén megtanulnak írni-olvasni. Ha ezt mérlegelés tárgyává teszszük, arra az eredményre jutunk, hogy az 1,232.300 analfabétából, akik 24 évet meghaladnak, 170.100 úgyis bekerül feltétlenül a választók közé régi jogon és marad 1,062.200, akik mint analfabéták, választójogosultságot nem nyernek. Ezek közül azonban 285.700, kerekszámban 300.000 bir olyan aljogczimokkel, amelyek alapján, ha megtanul írni-olvasni, bekerül a választók közé. Nemzeti szempontból tehát nem forog fenn komoly veszély aziránt, hogy az irniolvásni tudás megtanulásával esetleg az analfabéta nemzetiségi tömegek ráfeküsznek a közöttük eloszló magyar választókra. Ha összehasonlítjuk az eredeti javaslatot azzal, amelyet a bizottság a ház elé terjesztett, a kettő között olyan lényeges, mélyreható, az alapelveket érintő eltérés nem mutatkozik, amely miatt ezt a javaslatot elvetni kellene, különösen nem akkor, ha méltóztatnak elfogadni a négy elemi osztályt a magyarul tudással összekötve. Én tehát elsősorban azt kérem, hogy a javaslatot azokkal a módosításokkal, amelyeket a részletek során elő fogunk terjeszteni, méltóztassanak általánosságban elfogadni. Az eltérés a két javaslat között a következő. Az 1. §-ban, amely a főalapjogezimet határozza meg, ki van mondva, hogy minden 24 évet meghaladó írni-olvasni tudó magyar honpolgár választójogot nyer. Itt felvettük még a domicziliumot, ami tulajdonképen nem lényeges és fontos módosítás, mert csak az volt a czél, hogy ne kerüljenek esetleg olyan elemek a választók közé, akik még lakással sem birnak. Minden államban, ahol a legszélesebb választójog van is meghonosítva, biztosítva van a domiczilium. Ez ellen különben a törvényjavaslat eredeti alkotója sem tett kifogást, sőt azt maga is elfogadta és helyesnek találta. A 2. §-nál a következő módosítások történtek. Először a négy elemi helyett, az uj javaslatnak kétségtelenül nagy hátrányára a hat elemi iktattatott be. Különösen nagy hátránynyal jár ez azért, mert a hat eleminek igazolása nehézségekbe ütközik. Azonban könnyen módjában van a képviselőháznak ezen változtatni: méltóztassék akként intézkedni, hogy elfogadtassák az a különvélemény, amely szerint a négy elemi a magyarul tudással szintén választói jogezim. Ha ennek statisztikai adatját fogjuk vizsgálni, még erősebb színben tűnik fel a kormány álláspontja, mert kitűnik, hogy ezen az alapon 911.000 választó kerülne be, akik közül 81'9% magyar lesz, 7'6 °/o német, az egyéb anyanyelvűek száma pedig összesen csak 95.000-et fog kitenni. Ha azonban nem ezeket az abszolút számokat veszszük fel, mert hiszen a 911.000 választó közül igen sok lesz olyan, aki más jogezinieken bekerül a választók közé, hanem csupán
