Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-780
780. országos ülés Í9l8 jogi politikámnak kiindulási pontja és ehhez az elvhez — állithatom — a politikai élet minden változásai közt hű és kitartó maradtam. (Helyeslés.) Nem kívántam soha ezzel a kérdéssel popularitásomat növelni, hanem mindenkor szem előtt tartottam mint végezélt azt a reményt, hogy e tekintetben a nemzet haladása biztositható lesz és hogy ez a kérdés előbb vagy utóbb megoldásra fog juthatni. Azután hat vagy hét év múlva, a nemzetnek egy igen nehéz epochájában, a nemzeti küzdelem korszakában vetődött fel először kvázi mint gouvernementális programm — már az akkori felfogás szerint —• a választójogi kérdés lanszirozása. Hogy mi volt az akkori programúinak tulaj donképeni létalapja és végczélja, azt megvitatni most nem lávánom. Kétségtelen azonban, hogy az akkori időtől fogva nem volt tovább elnémítható a választójog kérdésének felvetése és a kormányzati változásokon keresztül a választójog kérdése mint egy megoldatlan koefficziens állandóan keresztülvonult. így volt ez a koaliczió megalakulásakor is, sőt igy volt ez akkor is, amidőn 1910-ben a munkapárt vette át a kormányzatot. Minden programúiban benne találjuk a választójog kiterjesztését és mindenütt, tehát 1906-ban is és még 1910-ben is, ha enyhítve, ha körülírva is, de megtaláljuk az általános választójogot. Ha a mai állapotok súlyos voltát tekintem, szerény nézetem szerint az őszinteség hiánya az, ami tulaj donképen minden bajnak kútforrása. (ügy van! ügy van I) Szavakkal, főleg olyan szavakkal, amelyek a tömegek lelkületében nagy visszhangot keltenek, sohasem kell játszani, (ügy van ! ügy van ! a jobb- és a baloldalon.) Sohasem kell olyan jelszavakat programúiként hangoztatni, amelyeknek konzekvencziáit azután a végsőkig levonni nem kívánjuk, (ügy van ! ügy van ! jobbfelöl. Halljuk !) mert nekem az a nézetem, hogy nem annyira a visszatartott jogok azok, amelyek egy népet izgathatnak, hanem az, ha egy néppel el akarjuk hitetni, hogy vannak olyan jogai, amelyeket tőle tényleg megtagadnak. (Élénk helyeslés.) Ha mi az általános választójog jelszavával, vagy programmjával fellépünk, ennek megvannak a maga következményei és azok a programmok, amelyekkel legjobb hiszemü politikusaink legjobb szándékkal 1906-ban, 1910-ben és a további években ezt a populáris jelszót politikai belátásukhoz képest a gyakorlati életben be akarták szorítani a napi politikai Procrustes-ágyába, nem eredményeztek künn megnyugvást, ellenkezlőeg, növelték a vágyakat és az étvágyakat, idebenn pedig a felfogásokban és az érzelmi pontokban is csak eltéréseket és ellenmondásokat provokáltak. (Elénk helyeslés és tetszés.) Nézetem szerint itt van a főbaj és a főnehézség. Most halljuk és hallottuk sokszor a kérdést, hogy hát miért általános az az általános választói jog. Ha ezt kérdik és előhoznak példákat, hogy általános az is, mikor ezeket és ezeket kirekesztettük, mert általános azokra nézve, akik beleápritis 26-án, pénteken. 17 tarítoznak, tehát ezekre általánosan illik : ez gyenge magyarázat. Ha nem is lehet preczize megjelölni, hol kezdődik az általános választói jog és hol lesz u. n. szelektált választójoggá, mégis van egy nemzetközi valuta, egy nemzetközi érték, amelyet a választójog általánossága alatt szoktak érteni. Lehet egy választójog, amely a demokratikus haladással karöltve, párhuzamosan jár, azt fokozatosan kielégíti, a jogokat kiterjeszti és tényleg megnyugvást teremt átmenetileg, oly értelemben átmenetileg, hogy fokozatos, lépcsőzetes haladással akarja azután az igényeket kielégíteni, helyes és főleg időszerű. Ez a politika lehet az enyém, lehet velem ellentétes, önmagában azonban tiszteletreméltó és mert őszinte és világos. De az a politika, amely egy választójogot, amely nem általános, általánossá akar kereszteltetni, mindig téves, ha pedig tudatcs, akkor hamis is. (ügy van ! ügy van ! jóbbfelől.) En azt hiszem, nekünk erre nincs okunk és én nagy súlyt helyezek arra, amit a ministerelnök ur tegnap mondott, hogy nem a külsőségek döntők ebben a házban, ahol mi mint szabad polgárok, szabad meggyőződésünket fejezzük ki. Hiszen nincs abban semmi, ha valaki azt mondja, hogy én a magyar nemzetet mai viszonyai között nemzetiségi vagy társadalmi szempontból nem találom az általános választójogra megérettnek ; fokozatosan akarom azt megvalósítani és ma egy demokratikus, széleskörű választójogot akarok megteremteni. Ez a politika nyílt, ez a politika provokálhat ellenmondásokat, ez a politika vagy tud érvényesülni, vagy ha nem tud érvényesülni, helyt kell hogy adjon egy másik politikának, amely mondjuk, a jogok terén tovább megy. Ez a valóságos helyzet, (ügy van ! ügy van!) Ami jelenleg a vitapontot képezi, itt is hallottuk sokszor azt az észrevételt, hogy hiszen az a választójog, amelyet Vázsonyi igazságügyminister nr beterjesztett, szintén nem általános. Ha tudományos szempontból, mondjuk, nem Magyarországon, de idegen helyen hallom azt az iskolakérdést, hogy általános-e ez a választójog, azt fogom felelni : az nem általános ; mert ebben a választójogban ilyen szelekcziók, ilyen adóczenzus, ilyen magasabb értelmi czenzus és egyéb feltételek is vannak. Hozzáteszem azonban, hogy tekintettel a specziális magyar viszonyokra, ahol a kultúrának egy bizonyos korlátoltságával kell mégis számolnunk, a négy elemi osztálynak minden egyéb föltétel nélkül való czime önmagában véve mégis egy általános czimet alkot és pedig oly képen, hogy ezt a fokot eddig is elérte és ezentúl is mindenki könynyen elérheti és ma tényleg már birtokában van. Ez ennek a javaslatnak az általánossága. (Igaz ! ügy van! halfdől.) Ezzel szemben a túloldalról azt mondják, ha már ezt szelektáltuk, miért nem szelektálunk tovább ? Es ezzel elértem a határra. Mert igenis lehet mondani, hogy ez még általános, de egy csekélységgel több és már nem lesz általános. Ugy vagyunk ezzel, mint mikor egy sötét szoba-