Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-780

74 780. országos ülés 1918 április 26-án, pénteken. ban a német nyelyet is oly mértékben tanítsák, hogy azt az ifjak elsajátítsák. 2. A ház kívánja, hogy a hadsereg magyar részében a magyar állam czimerének és jelvényének kizárólagos használata és alkalmazása elrendeltessék. 3. Miután az ok megszűnt, amiért a törvényhozás az 1915. évi III. t.-czikk megalkotásával megengedte, hogy magyar állampolgár népfölkelők galicziai és bukovinai seregtestekbe beoszthatok, a ház elvárja, hogy az oda beosztott magyar állampolgár népfölkelők illetékes csapattesteikhez sürgősen visszahelyeztessenek. (ÉlénJc helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Az összes osztrák ezredekbe beosztották !) 4. Az 1886. évi XX. törvényezikk, illetőleg az 1915. évi III. törvényezikk megsértésével más osztrák seregtestekbe is osztattak be tömegesen magyar népfölkelők. A ház tiltakozik ezen törvénytelen eljárás ellen és annak haladéktalan megszüntetését követeli. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) 5. Tekintettel a hazatérő hadifoglyok nagy számára, a ház kívánatosnak tartja, hogy legalább a frontszolgálatra alkalmatlan állami, törvényhatósági és községi tisztviselők, továbbá a tanárok és tanítók szabadságoltassanak. (Helyeslés.) A ház méltányosnak tartja, hogy a hat vagy ennél több gyermekkel bíró családapák a katonai szolgálat alól felmentessenek.« (Elénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Ajánlom határozati javaslatom elfogadását. Az indemnitást különben elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök." T. ház ! Ugron Zoltán képviselő ur egy, a tegnapi ülés folyamán elhangzott beszéddel kapcsolatban, személyes megtámadtatás visszautasítása czimén kért szól. Gondolom, a t. ház megengedi, hogy röviden felszólaljon. (Halljuk! Halljuk !) Ugron Zoltán : T. ház ! Tegnap Pop Cs. István t. képviselőtársam többek között ezeket mondotta beszédében (olvassa) : »A választójog, ugy látszik, az az Eris almája, mely a pártokat párbajra hívja ki és csodálatos, mióta az egészséges régi politikai függetlenség helyett a reakezió ütötte fel fejét, azóta mindig a nemzetiségi veszélyt dobják oda mumusnak a közvéleménybe, amikor a jogok kiterjesztéséről van csak szó.« Erre a napló szerint Ugron Gábor, de tényleg én kiáltottam közbe, hogy: »Hetvenezer szökevény!«, amire Pop Cs. István képviselőtársam ugy folytatta : »Honnan tudja ? Ezek mind mesék !« Én ebben személyes megtámadást látok, mert hiszen a képviselő ur szavahihetőségemet vonja kétségbe. (Halljuk ! Halljuk !) Én a hetvenezres számadat mellett nem kardoskodom, Szász Pál képviselőtársamnak a választójogi gyűlésen elhangzott beszédéből vettem ezt az adatot és rájöttem, hogy ő nyolczvan ezret mondott. (Igaz ! Ugy van !) Én tehát ezt redukáltam hetvenezerre. De magával a dolog lényegével tisztában vagyok és még jobban tisztába jöttem ezzel ma, amidőn Ugron Gábor igen t. barátom felkeresett, hogy rektifikálja azt a tévedést, amely szerint ő szólott volna közbe. Ugron Gábor hivatalos adatok alapján tudja, amit tud, ő mást tud és én azt hiszem, hogy nagyobb számot tud a 80.000-nél is, mert neki alkalma volt jobban beletekinteni a dolgokba. Nekem pedig alkalmam volt, hogy meggyőződjem arról, hogy az oláh szökevények 1914. őszén uniformisban ellepték a predeáli határt és az őket üldöző és elfogni akaró tisztekkel uniformisban incselkedtek és szemtelenkedtek. (Igaz! Ugy van! Nagy zaj.) Az mindenesetre megállapítható, hogy a szökevények száma igen nagy és hogy ezeknek hazafiatlan magaviselete mindig jogossá teszi közbeszólásomat olyan alkalmakkor, aminő a mostani is volt, amikor Pop Cs. István képviselőtársam visszautasította azt, hogy mi a választói joggal védekezzünk a nemzetiségek ellen. Ezeket kívántam elmondani. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök : Ki a következő szónok ? Mihályi Péter jegyző: Návay Lajos ! (Halljuk ! Halljuk !) Návay Lajos : Tisztelt ház ! Ha normális politikai viszonyok közt élnénk, akkor — ugy, amint szándékom volt — a rekviziczió kapcsán felmerült némely viszásságot tennék szó tárgyává a tisztelt ház előtt. De tekintetbe kell vennem a politikai helyzet körülményeit és beszédemnek ezt a részét — mielőtt felszólalásom lényegére áttérnék — igen rövidre fogom. Elmulaszthatatlan kötelességem azonban, hogy a kormány figyelmét néhány esetre különösen felhívjam. Természetes, hogy felszólalásomban teljesen távol all tőlem minden személyes motívum, és ma is azt a nézetet vallom, hogy mindazok a rendszabályok, melyek az élelmezés kérdésével kapcsolatban állnak és arra hivatottak, hogy a nemzetet a mai viszonyok közt kötelessége teljesítésében erősítsék, szükségképen fentartandó. Hiszen természetes, hogy azon nagy érdekek miatt, melyek az élelmezés biztosításához fűződnek, a lakossággal szemben a szükséges szigorú rendszabályokat alkalmazni kell és végrehajtásukat biztosítani kell. De ami ellen mégis szót kell emelni, az a mód, amelylyel a rekvirálás vidéken épen most folyik. T. ház ! Az okos politika első feltétele az, hogy a rendeletek végrehajtása ne keltsen ellenszenvet, hanem megértésre találjon. (Ugy van! jobbról.) Ez, fájdalom, amint elfogultság nélkül és tapasztalásból mondhatom, a közélelmezési minister urnak bizonyosan legjobb intencziói végrehajtásánál nem érvényesül, mert a közegek olyan módokhoz és eszközökhöz folyamodnak, melyek ellenszenvet és elégületlenséget keltenek. (Ugy van !) E nagy és válságos időben, midőn mindenütt nehézségeket és komoly bajokat látunk, kétszeres kötelességünk arra hatni, hogy a lakosság megnyugvását és bizalmát megóvjuk.