Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-780

780. országos ülés 1918 április 26-án, pénteken. 71 parancsnokság válaszáról is. Eszerint a honvéd­és a magyar népfölkelő-kardostisztesek eddig is a kardostisztesi csoportokban magyarul képeztettek Id. Ez alkalommal kilátásba helyeztetett az is, hogy ezen ügyet rendeletileg szabályozni fogják. Jobb szeretném azonban, hogyha a honvédelmi minister ur maga rendelkeznék a honvédség és népfelkelés ilyen belső, nem a hadvezetés, hanem a kiképzés körébe tartozó ügyeiben. De ő már feladott hely­zetet talált ós beismerem, a törvényhozás erélyes állásfoglalása nélkül egymaga ezeken változtatni nem tud. A székek/udvarhelyi tanfolyam befejezéséről is kaptam értesítést. (Olvassa) : »Miután a honvéd­önkéntesek elvégezték az iskolát, az osztrák és cseh önkénteseket mind előléptették zászlósokká, a magyar honvédeket mellőzték, sőt beirták a mi­nősítésükbe, hogy hasznavehetetlen emberek s nem ajánlják további előléptetésüket«. Arra kérem tehát a honvédelmi minister urat, mert hiszem, hogy a kinevezendő kormányban is megmarad, hogy az ilyen idegen tanfolyamokhoz vezényelt magyar önkéntesek minősítéséből töröltesse a rájuk nézve hátrányos bejegyzéseket, hogy azok előléptetésüket ne akadályozzák. (Helyeslés.) Tisztelt ház ! A magyar királyi honvédség megmagyarositása nem meg}' előre. A honvéd­hadosztályok egész belső ügykezelése ma is német. Jelzőzászlója ma is fekete-sárga. Német parancs­nokokat, magyarul nem tudó tiszteket osztanak be a honvédezredekhez. Például a 155. számú honvédhadosztály parancsnoka is, akiről különben azt irják, hogy nagyon derék, jóravaló ember, — a neve is az — Unschuld altábornagy, nem tud magyarul. Itt van egy vitézségi érem-igazolvány. Ez a 9. honvédhuszárezredtől való. A rája nyomtatott szöveg német, az igaz, hogy ami irva van rá, az magyar. (Felkiáltások : Hát a mi vasúti jegyünk ?) Nincs itt a honvédelmi minister ur, azért nem is akarok bővebben foglalkozni ezzel a sére­lemmel, amelyet most közbeszólás alakjában fel­hoztak. Csakugyan azok a vasúti jegyek, amelyeket a honvédelmi minister ur a képviselőknek adott, német nyelven vannak nyomatva és irva is. Ismerve a honvédelmi minister urat, meg vagyok győződve, hogy ez részéről nem szándé­kosság. Egy tábori lelkész beküldte hozzám a szabadságlevelét. Ezt irja (olvassa): »Az. itt mellékelt szabadságlevél Magyarországra szól és mégis német nyelven van megirva. Igaz, hogy a közös hadseregnek hivatalos nyelve a német, de az is igaz, hogy a magyar szentkorona orszá­gainak területén egyetlen magyar alkalmazott­nak, magyar királyi csendőrnek, magyar királyi állam vasúti kalauznak, személypénztárnoknak sem kötelessége a német nyelvet érteni. Két évig szolgáltam a honvédségnél, amelynek hivatalos nyelve a magyar, de azért menetparancsunk nem­csak német, hanem még horvát nyelven is ki volt állitva, mert — miként mondták — Ausztriára nézve sértés lenne, ha csak magyarul állitanák ki. Hát a magyar áüamra nézve nem arczulcsapás ez ?« Dr. Zimmermann Lajos neves budapesti ügy­véd irta (olvassa) : »A közös hadügyministerium­ban a magyar kormánynak kirendeltsége műkö­dik, amely ipari, gazdasági ügyekben képviseli ezt a magyar kormányt. Ennek élén Förster Nándor ministeri tanácsos áll. A kirendeltség egyik tagja a napokban megmutatta nekem hivatalos jelvé­nyüket, amelyet gomblyukjukban hordanak. Ez természetesen a kétfejű sas K. u. k. Kriegsministe­rium felirással.« De ne menjünk Bécsbe. Tegyünk csak egy sétát Budapesten. Most szegezik fel a katonai épü­letekre gróf Tisza István volt ministerelnök umak nagy vívmányát, a kettős vagy hármas tarka­barka czimert. Szilágyi Lajos : Nem az a baj, hanem a német felírás a baj ! Azt pedig most csinálták, az önök uralma alatt ' Urmánczy Nándor: A Várban az Uri-utcza 48. szám alatt van a hadtestparancsnokság palo­tája. Mostanig az épületen nem volt semmiféle katonai czimer vagy felírás, csak a faköpönyeg je­lezte, hogy ott valami nagy katona lakik. Az az Uri-utcai lakó, aki nekem erről irt, két tanura is hivatkozik állítása igazolására. »Megmondhatja gróf Apponyi Albert ur, aki éveken át lakott a szomszéd 52. számú házban és megmondhatja We­kerle ministerelnök ur, aki jelenleg is bérli az 57-es számn házat.« Most azután kiszegezték az uj czimert; rajta ez a felírás van : Palais des kom­mandierenden Generals. Csak német a felírás. Meg­ígérték a magyar hadsereg felállítását s most még azt a kis vívmányt is, amelyet haj dan a kilenczes bizottság munkálata alapján megadtak, visszacsi­nálják. Az Uri-utczai lakó levelében ezt kérdi (Olvassa): »Ha most a háború alatt mernek igy szemtelenkedni, mi lesz még a háború után ?« Egyelőre adós maradok a válaszszák De a honvédel­mi minister ur gyönyörködhetik két ilyen uj czi­merben, ha kinéz palotájának a szinházfelőli olda­lán. Az egyiken ez áll : Militärbau-Abteilungsgc­bäude. A másikon: Korpskommando Kanzlei­gebäude. A kapuban pedig ott áll a sárgafekete díszbe öltözött portás. Volt már török világ minálunk, lehet még ilyen osztrák világ is. (Mozgás.) Nemrégiben a legifjabb királyi gyermek sze­rencsés megszületése alkalmából hálaadó isten­tiszteletet tartottak Mátyás király templomában. Ott volt a kormány, a törvényhozás képviselete, a hatóságok. Honvédtüzérséget rendeltek ki pará­dézni és gotterhaltéztak. Volt már Budán kutya­vásár is, lehet ilyen kutyakomédia is ott. Mert én a legszebb parádét is magyar földön, ha gotterhal­téznak, kutyakomédiának tartom. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy ilyen kifejezésektől mégis tartózkodni méltóztassék. (Felkiáltások balfelöl: Miért ?)

Next

/
Oldalképek
Tartalom