Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-780
780. országos ülés 1918 április 26-án, pénteken. 71 parancsnokság válaszáról is. Eszerint a honvédés a magyar népfölkelő-kardostisztesek eddig is a kardostisztesi csoportokban magyarul képeztettek Id. Ez alkalommal kilátásba helyeztetett az is, hogy ezen ügyet rendeletileg szabályozni fogják. Jobb szeretném azonban, hogyha a honvédelmi minister ur maga rendelkeznék a honvédség és népfelkelés ilyen belső, nem a hadvezetés, hanem a kiképzés körébe tartozó ügyeiben. De ő már feladott helyzetet talált ós beismerem, a törvényhozás erélyes állásfoglalása nélkül egymaga ezeken változtatni nem tud. A székek/udvarhelyi tanfolyam befejezéséről is kaptam értesítést. (Olvassa) : »Miután a honvédönkéntesek elvégezték az iskolát, az osztrák és cseh önkénteseket mind előléptették zászlósokká, a magyar honvédeket mellőzték, sőt beirták a minősítésükbe, hogy hasznavehetetlen emberek s nem ajánlják további előléptetésüket«. Arra kérem tehát a honvédelmi minister urat, mert hiszem, hogy a kinevezendő kormányban is megmarad, hogy az ilyen idegen tanfolyamokhoz vezényelt magyar önkéntesek minősítéséből töröltesse a rájuk nézve hátrányos bejegyzéseket, hogy azok előléptetésüket ne akadályozzák. (Helyeslés.) Tisztelt ház ! A magyar királyi honvédség megmagyarositása nem meg}' előre. A honvédhadosztályok egész belső ügykezelése ma is német. Jelzőzászlója ma is fekete-sárga. Német parancsnokokat, magyarul nem tudó tiszteket osztanak be a honvédezredekhez. Például a 155. számú honvédhadosztály parancsnoka is, akiről különben azt irják, hogy nagyon derék, jóravaló ember, — a neve is az — Unschuld altábornagy, nem tud magyarul. Itt van egy vitézségi érem-igazolvány. Ez a 9. honvédhuszárezredtől való. A rája nyomtatott szöveg német, az igaz, hogy ami irva van rá, az magyar. (Felkiáltások : Hát a mi vasúti jegyünk ?) Nincs itt a honvédelmi minister ur, azért nem is akarok bővebben foglalkozni ezzel a sérelemmel, amelyet most közbeszólás alakjában felhoztak. Csakugyan azok a vasúti jegyek, amelyeket a honvédelmi minister ur a képviselőknek adott, német nyelven vannak nyomatva és irva is. Ismerve a honvédelmi minister urat, meg vagyok győződve, hogy ez részéről nem szándékosság. Egy tábori lelkész beküldte hozzám a szabadságlevelét. Ezt irja (olvassa): »Az. itt mellékelt szabadságlevél Magyarországra szól és mégis német nyelven van megirva. Igaz, hogy a közös hadseregnek hivatalos nyelve a német, de az is igaz, hogy a magyar szentkorona országainak területén egyetlen magyar alkalmazottnak, magyar királyi csendőrnek, magyar királyi állam vasúti kalauznak, személypénztárnoknak sem kötelessége a német nyelvet érteni. Két évig szolgáltam a honvédségnél, amelynek hivatalos nyelve a magyar, de azért menetparancsunk nemcsak német, hanem még horvát nyelven is ki volt állitva, mert — miként mondták — Ausztriára nézve sértés lenne, ha csak magyarul állitanák ki. Hát a magyar áüamra nézve nem arczulcsapás ez ?« Dr. Zimmermann Lajos neves budapesti ügyvéd irta (olvassa) : »A közös hadügyministeriumban a magyar kormánynak kirendeltsége működik, amely ipari, gazdasági ügyekben képviseli ezt a magyar kormányt. Ennek élén Förster Nándor ministeri tanácsos áll. A kirendeltség egyik tagja a napokban megmutatta nekem hivatalos jelvényüket, amelyet gomblyukjukban hordanak. Ez természetesen a kétfejű sas K. u. k. Kriegsministerium felirással.« De ne menjünk Bécsbe. Tegyünk csak egy sétát Budapesten. Most szegezik fel a katonai épületekre gróf Tisza István volt ministerelnök umak nagy vívmányát, a kettős vagy hármas tarkabarka czimert. Szilágyi Lajos : Nem az a baj, hanem a német felírás a baj ! Azt pedig most csinálták, az önök uralma alatt ' Urmánczy Nándor: A Várban az Uri-utcza 48. szám alatt van a hadtestparancsnokság palotája. Mostanig az épületen nem volt semmiféle katonai czimer vagy felírás, csak a faköpönyeg jelezte, hogy ott valami nagy katona lakik. Az az Uri-utcai lakó, aki nekem erről irt, két tanura is hivatkozik állítása igazolására. »Megmondhatja gróf Apponyi Albert ur, aki éveken át lakott a szomszéd 52. számú házban és megmondhatja Wekerle ministerelnök ur, aki jelenleg is bérli az 57-es számn házat.« Most azután kiszegezték az uj czimert; rajta ez a felírás van : Palais des kommandierenden Generals. Csak német a felírás. Megígérték a magyar hadsereg felállítását s most még azt a kis vívmányt is, amelyet haj dan a kilenczes bizottság munkálata alapján megadtak, visszacsinálják. Az Uri-utczai lakó levelében ezt kérdi (Olvassa): »Ha most a háború alatt mernek igy szemtelenkedni, mi lesz még a háború után ?« Egyelőre adós maradok a válaszszák De a honvédelmi minister ur gyönyörködhetik két ilyen uj czimerben, ha kinéz palotájának a szinházfelőli oldalán. Az egyiken ez áll : Militärbau-Abteilungsgcbäude. A másikon: Korpskommando Kanzleigebäude. A kapuban pedig ott áll a sárgafekete díszbe öltözött portás. Volt már török világ minálunk, lehet még ilyen osztrák világ is. (Mozgás.) Nemrégiben a legifjabb királyi gyermek szerencsés megszületése alkalmából hálaadó istentiszteletet tartottak Mátyás király templomában. Ott volt a kormány, a törvényhozás képviselete, a hatóságok. Honvédtüzérséget rendeltek ki parádézni és gotterhaltéztak. Volt már Budán kutyavásár is, lehet ilyen kutyakomédia is ott. Mert én a legszebb parádét is magyar földön, ha gotterhaltéznak, kutyakomédiának tartom. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy ilyen kifejezésektől mégis tartózkodni méltóztassék. (Felkiáltások balfelöl: Miért ?)
