Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-796

796. országos ülés 1918 június 20-án, csütörtökön. 169 azon czélok, melyekért a nagy politikai társadalom, amely rajtunk kivül él, figyelve lélegzik az országban, kell hogy lelkesüljön és kell hogy ezek irányában erős rendithetetlen akarat alakuljon ki országszerte. Sajnos, ez nem történt meg és nem tudom, hogy a jövőben meg fog-e történni. Es hogy ezt a kishitüséget, ezt a kislelküséget, amelyet az 1867-iki kiegyezés óta nevelnek bele ebbe a nemzetbe, még jobban jellemezzem, egy egészen specziális esetre hivom fel a t. ház figyelmét (Halljuk! Halljuk!) és ez a mi tudományos köreinknek a működése. Nem rég zajlott le a Magyar Tudományos Akadémiának évi nagygyűlése. Vájjon méltóztattak-e megállapítani ott azt, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának bármi kapcsolata van a mai nagy kérdésekkel? Vájjon azon pályadijak és pályakérdések között, amelyeket azelőtt kitűzött és most is kitűz, van-e olyan, amely a magyar nemzetet közelről, a háborús állapotra való tekintettel érdekelné? Más országokban a legnagyobb tudományos elmék napról-napra azon törik a fejüket, hogyan kell a nemzetbe belevinni a tudatot, hogy egy bizonyos irányban közvéleményt keltsenek; hogy a nemzet léte, maradandósága, fennállása tekintetében a nemzetet kitanítsák és a jövőben követendő világos utakat előtte megjelöljék. Minálunk melyik tudományos munka akadémiától el is tekintve, amely ily kérdésekkel foglalkozik? Méltóztassék körültekinteni, mily óriási és hihetetlen agitácziót fejt ki tudományos téren a cseh propaganda; milyen hatalmas és messzemenő agitácziót fejt ki a délszláv propaganda. Méltóztassék a németség tudományos működését megnézni, hogy mennyire feldolgozták ott Finnország, Esztland, Ukrajna, Lengyelország s bármely más oly területnek, amelylyel csak érintkezésbe jutottak, minden gazdasági, folklorisztikai, minden tudományos, minden a háborúval kapcsolatos kérdését. Minálunk csodálatosképen a szépirodalom felvirágzott . . . Fráter Lóránt: De milyen irányban! (Derültség.) A »Nyomd meg a gombot «• féle irányban. (Derültség balfelöl.) Platthy György: . . . azonban az az irodalom, amely a nemzet komoly létérdekével van kapcsolatban, még eddig nem jelentkezett. Van néhány kísérlet és ez annál nagyobb dicséretet érdemel, de nyomát sem látjuk annak, hogy a tudományos világ is kivegye nálunk a maga részét a háborús idők munkájából. Elsősorban az akadémiát hibáztatom. Érdemes volna az alapszabályait megvizsgálni; a kormánynak mindenesetre van rá befolyása. Azok a kiváló emberek, elsőrendű tekintélyeink az országban, akik oda elnökökül és díszelnökökül bejutottak, vájjon tisztán ezért a titulusért kerültek oda? Vájjon nincs-e alkalmuk a tudomány embereinek működésére befolyásukat érvényesíteni és ezek nagyértókü munkáját az ország háborús munkájába bekapcsolni ? Hol vannak a mi politikai, állam jogi, nemzetgazdasági kérdéseink? Legelsőrendü erőkkel rendelkezünk ebben a tekintetben, clc senki meg sem mukkan. Nem tudom megérteni, miért van ez igy; talán alusznak ezek az urak vagy a hullámok, amelyek zajlását minden ember annyi keserűséggel érzi, nyomtalanul haladnak el mellettük ? Hiszen maholnap az egész háború tengerében a Magyar Tudományos Akadémia lesz az az egyetlen szirt, amelyet ugyan hiába ostromolnak a habok, mert azon semmit sem fognak változtatni. Nem rosszakaratból mondom ezt, de kritikát gyakorlok az ország első tudományos intézetével szemben, amely kritikára ez az intézet rászolgált, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Es itt áll egy csomó kérdés megvilágitatlanul és sokan a sötétben tapogatódznak. A hivatalos felvilágosításokat sem kapjuk meg, hogy legalább ily módon tájékozódjunk az ország jövőbeli sorsának alakulásáról. Legyen szabad itt két oly kérdést megemlítenem, amelyeket előttem szólott t. képviselőtársaim is felhoztak, Az egyik a délszláv kérdés. Előrebocsátom, hogy ebben a kérdésben egyáltalában nincs megoldási javaslatom, de az irányt körülbelül meg tudom mutatni. A horvátokkal kell barátságosan megegyeznünk, azokkal a horvátokkal, akik maholnap ezer esztendeje együtt voltak velünk bánatban és örömben, akik hűséges bajtársaink voltak a világháborúban és velünk együtt részesei a győzelemnek is. Megérdemlik, hogy a győzelmük jutalmát ők is megkapják. Hogy ez mikép történhetik, azt nem ez alkalommal fogom megmondani, de azt az irányeszmét igenis ajánlom azok figyelmébe, akik erről a kérdésről tárgyalnak, hogy bármily sok jóindulatot tanúsítunk is a horvát nemzettel szemben, egy dologban nem tágíthatunk és ez Szent István koronája szuverenitásának feltétlen érvényesülése és fentartása. Ez az egyik, a másik pedig a tenger kérdése. (TJgy van! a szélsöbalóldalon.) A horvátokkal tulajdonképen ebben a két keretben kell megállapodást létesítenünk és nem hiszem, hogy ez a békés, barátságos megegyezés ne létesülhetne akkor, midőn annak véletlen szerencsére igen sok tényezője van. Tényezői: Dalmáczia, Bosznia-Herezegovina, a tengerpart, a régi magyar szerémségi vármegyék és a szlovén dolgok, szóval több olyan tényező van, amelyekből egy szerencsés kompromisszum létesülhet. Más és inkább külpolitikai tekintetben érdekel bennünket a lengyel kérdés megoldása, amelyre nézve álláspontom — és ebben barátaim is osztoznak — ugy a grőf Battyhány Tivadar, mint a gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársaim álláspontjától eltérő. Lengyelországra nézve az a tiszteletteljes véleményünk, hogy annak teljes, tökéletes önállóságát meg kell adnunk, (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) azon-