Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-796

456 796. országos ülés 1918 j de a 180 ezredrészét sem vittem oda annak, amit oda kellett volna vinnem. Hiszen nem győzné elolvasni a panaszokat. Méltóztatik gondolni, liogy lia nem volna baj, ha nem volnának tűrhetetlen állapotok, igy lenne ez ? Teljes lehetetlenség az az eljárás, hogy a felsőbb parancsnoksághoz átküldik az általunk áttett panaszokat, ez azután ráirja arra azt, ami neki tetszik, a honvédelmi ministerium pedig mint megtámadhatatlan igazat közli velem azt, amit a parancsnokság neki válaszolt. Ez, igy, nem vizsgálat. Mikor süriin jönnek valahonnan a panaszok, akkor igenis parlamenti ellenőrző bizottságnak kellene odamenni és megvizsgálni a panaszokat! Az maj d kiderítené az igazságot! B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Gyönyörűen! Fényes László: Az egyoldalú vizsgálatok igazán nem tudják a panaszok igazságát megnyugtató módon kideríteni, megállapítani. Amidőn nem vonhatja kétségbe a minister ur azt, hogy csakugyan el van tiltva az éhezési panaszok továbbitása, akkor be kell látni, hogy igen szomorú, súlyos helyzetben van az egész hadsereg, még pedig nem azért,, mert mi nem tcljesitettük kötelességünket; hiszen nemcsak azt teljesítettük, ami törvény szerint bennünket illet, hanem az önként magunkra vállalt kötelezettséget is teljesítettük, mert egész Ausztria helyett mi látjuk el a hadsereget ; vállaltuk és meg is felelünk ennek a kötelezettségnek. Ha tehát ezt a magyar kormány vállalja, azt kérdezem, a parlamentre miért nem kötelező az, hogy gondoskodjék legalább annak ellenőrzéséről, hogy az az élelmiszer csakugyan a monarchia katonái kezébe jut-e és nem gyűlöletet szitani alkalmas áruuzsora czéljaira megy-e Ausztriába? Hiszen az osztrákok azt hiszik, hogy mi zsaroljuk ki őket ; pedig nem, a saját uzsorásaik azok, akik bennünket is kiuzsoráznak és ellepik a monarchiát, (Ugy van! a baloldalon.) mint hadigazdagok nem tízezer, hanem százezerszámra.. T. ház ! Visszatérve a kereskedelemügyi minister ur megjegyzésére, bátor vagyok emlékezetét felfrissíteni. Néhány hónappal ezelőtt konkrét adatokat adtam át neki a 62-es posta tisztviselőnőinek sérelme tárgyában. Arról volt szó, hogy ott van egy magasabb rangú tisztviselő, aki a női alkalmazottakat aszerint, amint kedvesek hozzá vagy nem, kedvezésben, illetőleg antipátiában részesiti. Hat ilyen nőtisztviselő panaszát adtam át, akik mind egybehangzóan igen súlyos konkrét vádakat emeltek és egyúttal arról tanúságot is tettek. Megtörtént, hogy mikor még előbb Serényi minister urnak panaszkodtak emiatt, a vizsgálat elrendeltetett. Felhívták ezeket a tisztviselőnőket a postafőnökséghez, hogjr megkérdezzék, hogy igaz-e a vád, vagy nem. Azok mind azt mondották, kérem, ha megkérdeznek bennünket, igaz. Velünk, énvelem ezt és ezt tette, igy és igy járt el, nekem ezt kellett tűrnöm. Amikor a hat jegyzőkönyvet felvették, hazaküldték őket. Nem történt inius 20-án, csütörtökön. semmi, ellenben az utóbbi napokban idézést kaptak rágalmazás czimén. A tanukból régi fogás szerint sértettet csináltak, hogy tanúsága súlyát elvonják. Igy leszoktathatják az embert arról, hogy konkrétumokkal jöjjön a minister urakhoz, amikor igy kezelik ezeket a konkrétumokat. Egyet mindenesetre elvárhatok attól a ministertől, hogy komolyan vizsgálja meg a dolgot és ne engedjen sértettet csinálni a tanúból. (Felkiáltások a baloldalon : Nem sértettet! Terheltet !) Igaz, tényleg : terheltet ne csináljanak belőlük ! Egy másik esetre gondoltam, ott csináltak sértetteket a tanukból, a szatmári esetre. Az is nagyon szép volt ; az igazságügyminister urnak voltam bátor egy fél esztendővel átadni az adatokat, de még ma sem történt semmi. Erre gondoltam. Igazuk van a t. képviselő uraknak. Ne engedjen a minister ur terheltet csinálni a tanukból, mert hiszen igy elveszik a tanúságuk súlyát és tanuzási képességüket. Most ezeket, akiket felhívtak, hogy vallják meg, mi van velük, hatóság előtti rágalmazóknak deklarálják. Igy könnyű felfogni a vádakat és könnyű minden korrupcziónak köpenyeget csinálni. A világért sem mondom azt, hogy a minister ur ezt igy akarja, de az ő ministersége alatt történt. Elhiszem : nincs ideje vele foglalkozni. A mimsteriumokba is rengeteg panasz érkezik most. Azért vagyok én a kormányzásban a példastatuálás híve. Azt tartom, hogy nincs az az ellenőrzés, amely ellen a védelmet a korrupcziót űzők meg ne találnák, tehát csak a példastatuálás segit valamit. Ha egy esetet kezembe veszek, azt minden részében kivizsgáltatom és irgatmatlan szigorúsággal járok el. Amit az imént felhoztam, nem más, mint alkotmányos eltussolása egy esetnek. A bíróság talán majd nem tudja konstatálni, hogy az illető rágalmazó-e vagy sem, és tán felmenti a tisztviselőket ; ezek aztán még örüljenek azon, hogy felmentettek ! Az ügy lényege pedig eltűnik. T. ház ! Még egy kérdés van, amelyben a kormány teljes gyengeségét látom, noha ebben is el kell ismernem jóakaratát. Ez a galicziai bevándorlottak kérdése. Ennél súlyosabb nemzeti veszedelmet keveset ismerek. A magyar kormány behozta ugyan, jó későn, az u. n. veszélyeztetett vármegyékben az ingatlan-elidegenítés megvizsgálását, az országos bizottságtól tévén függővé, hogy helyben hagyja-e a vételt vagy nem, azonban ezt egyrészt az egész országra kell kiterjeszteni, másrészt meg kell akadályozni, hogy a galicziaiak kijátszszák. De még az sem elég, hogy az a galicziai egyelőre nem szerezhet házat vagy földet, mert egyszerűen iparengedélyt szerez magának, letelepül és tiz esztendő múlva már vehet magának házat vagy földet. (Igaz ! Ugy van!) Ezek a galicziaiak pl. mint borügynökök, tízezrével járják az országot. Ismerek olyant, aki 1914-ben 10 koronávaljött, ma pedig 5 milliója van, van háza, földje, szőlője, sőt háza kapualjára egy festővel freskót festetett: a hegyen szüretelnek, puttonyos asszonyok görnyednek, mások szedik a tőkét, taposnak, munkások nagy hordókat görgetnek, a nap süt és