Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-779

779. országos ülés 1918 április 25-én, csütörtökön. 39 beszédében ugyanis a többek között előfordult egy passzus, amelyben azt mondta, hogy végtelenül őszintén és nagyon sajnálja, hogy Wekerle Sándor minist exelnök eltávozik arról a helyről. Én ekkor nevettem, amiből Polónyi t. képviselőtársam teljesen téves következtetést vont le és nevetésemnek azt a látszatot akarta adni, mintha vele ellentétes véleményen volnék. Ez a felfogása abszolúte nem állja meg a helyét, mert nekem az a nézetem, hogyha egy kormányt támogatok, azt minden fentartás nélkül, becsületesen támogatom. Azt hiszem, senkinek semmi oka, hogy ezt kétségbevonja. Hogy mégis nevettem, (Zaj. Elnök csenget.) ennek oka az volt, hogy t. képviselőtársamnak az utóbbi időben, különsöen a választójogi bizottságban tanúsított magatartása azt az impressziót keltette bennem, hogy a t. ministerelnök urnak, akit ő oly melegen búcsúztatott, nem volt nagy oka megköszönni azt a támogatást, amelyben a képviselő ur őt részesitette. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ezért mulattam és nevettem az ő szavain. (Zaj.) Elnök : Szólásra ki következik ? Mihályi Péter jegyző : Fényes László ! Fényes László: T. képviselőház! (Zaj.) Megint csak azzal kezdhetem : igazán nem szívesen szólalok fel, de ugy érzem, hogy kötelességet teljesítek. (Zaj.) Előre bocsánatot is kérek mindenkitől, mert egyik mondanivalóm az egyik oldalon, a másik a másik oldalon ellenvetéseket fog kiváltani. Az a tény, hogy háromnegyed esztendő alatt Magyarországon negyedik kormányválság van, mutatja, hogy a háború rendkívüli állapotán túl is súlyos bajokkal van tele. A koaliczió hazugsága és bűne másodszor pusztít végig az országon. Az elsőizben a függetlenségi eszmékkel jöttek és csakhamar lejáratták a függetlenségi pártot, a függetlenségi párt tekintélyével a függetlenségi eszméket. A koaliczió erkölcsi rombolása után jött az erőszak és ez után az erőszak után jött a második koaliczió és akik az erőszakot képviselték ebben a házban és az országban, a világháború kitörésének tényével igazolva látják az erőszakot. Ha el kell fogadnom ezt az argumentumot, akkor ugyanezt az érvet kell leszögeznem : ha a jogkiterjesztésnek azt a mértékét, amelyet ma a munkapárt elfogad, 1913-ban hozták volna, nem lenne itt ez a méreganyag a nemzet testén. Süket és vak vádak, azt hiszem, egyformán állnak a képviselőház minden oldalára. Az általános választójog kérdése bontotta meg látszólag a kormány helyzetét, valójában azonban a hatalmi tülekedés. (Igaz 1 Ugy van! a jobboldalon.) A magam részéről ki kell jelentenem, hogy nemcsak az általános választójognak azt a mértékét tartom szükségesnek az országra, amelyet a mostani kormány javaslata terjesztett elő, hanem valóban az általános egyenlő választójogot, amely minden férfira és minden nőre, aki érettkoru, aki ép elmével bir, aki az állam iránt való kötelességét teljesiti, szavazati jogot ad meg. A vitába került javaslat ennek csak 60—70%-át tartalmazza és most — ha számokhoz kell ragaszkodnom — 5—6% differenczia miatt folyik a tülekedés. A választójog az én szerény véleményem szerint emberi jog, amelyet csak elvesznek az emberektől és nem adhatnak meg, hanem : visszaadhatnak. Ép ugy, amint például semmiféle eugenetikái szempontból nem lehet az emberi lény megszületését megakadályozni, ép ugy nem lehet kívánni azt valamely embertől, hogy etikailag igazságos törvénynek tartsa azokat a törvényeket, amelyekhez neki semmi köze nincs. A törvény magasabb etikai fogalma magával hozza, hogy mindnyájunk megbízottjai hozzák a törvényt. Ma az az állapot áll fenn, hogy a kisebb csoport ráerőszakolja akaratát a nagyobb csoportra. Ez annyira ellenkezik az igazsággal és a fejlődés törvényével, hogy előbb-utóbb meg kellett, hogy mérgezze minden közállapotunkat. Ennek betegségében szenvedünk most. Ha a kormány nem tudta teljesíteni a választójogra vonatkozólag tett igéretét,' akkor helyesen tette, hogy lemondott, mert ez volt egyetlen kötelessége. Az a kérdés, mi történjék mostan. Én szerintem a nemzetre kell appellálni. A háború alatt sokkal súlyosabb kérdések kerültek a nemzet elé, mint a választójog és a választás ; ez a nemzet sokkal többet kibírt, mint egy választás izgalmát. A választások elrendelése cseppet sem veszedelmes ; csak technikai berendezés kérdése, hogy nem aratás előtt, hanem aratás után tartsák a választásokat. Minthogy a korona akarata és a jjarlamenti többség akarata összeütközésbe került egymással, alkotmányjogi szempontból — ezt nem a magam szempontjából mondom, hanem azokéból, akik mindig az alkotmányra hivatkoznak — egyedül helyes eljárás a nemzetet megkérdezni. Andrics Tivadar ." Hol a nemzet ? ! Csak felmentettek vannak itthon ! Fényes László: Ne méltóztassék azt hinni, hogy önök jobban képviselik a kint harczoló katonák érdekeit, mint azok a családtagok, akik itthon maradtak és dolgoznak a fronton lévőkért. (Zaj.) Képviselik ugy az ő érdekeiket, mint önök, mint az egész kormányzat és parlament. Még mindig szivesebben nyugodnak meg a fronton harczolók abban a határozatban, amelyet itthon maradottaik tolmácsolnak képviselőik utján a parlamentben, mintha ez a létjogosultságát elvesztett parlament diktál tovább is felettük. Hogy hogyan diktál, erről fogok beszélni főkép felszólalásomban. Kénytelen vagyok kimondani, hogy a mostani felfordulásban voltaképen nem a választójog 5%-os hiányáról, vagy többletéről van szó, hanem néhány politikusnak hatalmi tülekedéséről. (FelMáltások a jobboldalon : Ebben igazuk, van !) B. Podmaniczky Endre: Ezt kellett volna mindjárt mondani! Fényes László : Nem kívánhatok tehát mást, mint hogy tessék a nemzethez fordulni, megkér-