Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-796

796. országos ülés 1918 június 20-án, csütörtökön. 451 séges érzület van. Az ilyen pedig nem várhatja a maga számára, hogy a jogokban az állam hű pol­gáraival egyenlő arányban részesülhessen. Ezek után áttérek a kormányprogramra egyik nagyon fontos hiányára, t. i. arra a tervre és ren­deletre, amelynek legfontosabb része szintén hiány­zik, és beszélnem kell arról a közélelmezési poli­tikáról, amelynek legfontosabb cselekvéseit szin­tén sajnosán nélkülözzük. T. ház ! A termésrendelet, amely megjelent, . a legégetőbb problémát nem oldja meg, azt a kér­dést t. i., hogy mennyi lesz a fejkvóta. Én félhiva­talos tárgyalásokból tudom, hogy azt 15 kilóban szándékoznak megállapítani az őstermelő lakosság részére. Az őstermelő lakosság Magyarországon 10 miihót tesz ki, és múlt évben is 15 kiló volt a fejkvóta, ami 12 kiló lisztnek felel meg. Méltóz­tassék tekintetbe venni, hogy tavaly és az idén is még egyéb anyagokban, igy baromfiban, tojás­ban, marhában s sertésben sokkal jobban álltunk, mint a következő esztendőben állni fogunk és igy sem birtak kijönni a 15 kilóval. Nem tudtak ki­jönni és kénytelenek voltak — rátanitotta az állam a magyar gazdákat és a magyar föld munkásait — arra, hogy ne respektálják a rendeletet és biztosít­sák a maguk számára elemi szükségleteiket. Ez lehetővé volt téve a múltkori rendelettel és bármint méltóztassanak is gondolkodni, azt hiszem, hogy a jövő igazolni fog : én elismeréssel adózom Mezőssy Béla volt földmivelésügyi minis­ter urnak, aki a mostani időkre megmentette az éhezéstől a magyar tisztviselői kart és a magyar elláttatlanok nagy számát, tehát a hősi halottak özvegyeit, árváit és a ninosetlen Jánosok családját. Még be fogja igazolni a jövő, hogy akit oly sokat támadtak épen azért, amit a legnagyobb önfelál­dozással tett, annak cselekedete Magyarország érdekében történt államférfiúi cselekedet volt, az t, i., hogy megengedte s alkalmat és időt adott, hogy azok, akiknek nincs földjük és termésük, be­szerezhessék évi szükségletüket. Ha egyszer be­szerezték, az a visszarekvirálás már a dolog ter­mészetes rendje szerint nehezebben ment. (Mozgás a középen.) Egy részét visszarekvirálták, de azt a részét, melyet megettek az emberek, már nem lehetett visszarekvirálni; a húsából azt ki nem vághatták. Legfeljebb vexaturának, pénzbüntetés­nek tették ki magukat ; hát hiszen azt elszenved­ték. Szenvedése és munkája, verejtéke árán, de legalább megélni valója volt a magyar föld népé­nek és a magyar tisztviselői karnak. Jövőre nem lesz. En rettegek a jövő tavasz­tól, amikor ennek a most nem általunk kon­templált, de a németek és osztrákok részéről ránk diktált termésrendeletnek a következményei ki fognak tűnni. Én rettegek a jövő február, már­czius, április és május hónapoktól. Mert kép­telenség az, hogy egy mezei munkás, aki reggel 4 és 5 órakor kel fel, este pedig 9 és 10 órakor fekszik le, s nem hat vagy nyolcz órát, hanem 12 és 14 órát dolgozik, a 12 kilós lisztkvótával ­beérhesse. Az a 15 kiló búza legfeljebb 12 kiló lisztet ad vagy annyit sem ; abból megélni ő nem tud, különösen nem akkor', midőn baromfiállo­mányunknak legalább 50 vagy 60%-a már ki­pusztult. Hiszen méltóztassék végigmenni a fal­vakon : alig lehet egy pár libát vagy kacsát látni, egy pár tyúkot még talán. Vágómarha-állatjaink rendkívüli módon megfogytak és a legfőbb táp­lálék a liszten kivűl : a sertés, szintén nemcsak állományában fogyott meg, de megfogyott az anyag is, amelylyel hizlalják. Nem lesz kukoricza és ami van vagy lesz, el­veszik. Ilyen körülmények között nemzeti szeren­csétlenségnek tartom ezen 15 kilós kvóta megálla­pitását. S azokat az urakat, akik olyan nagyon hirdetik, hogy az államrend érdekében minden za­vargás elkerülendő, figyelmeztetem, aki magam is a rendet, a békét mindenekelőtt valónak tartom és minden kiabálásom, sürgetésem odairányul, hogy segítsünk, amig magunk tudunk segiteni és rendet teremteni, nehogy az anarchiát teremtők kezébe kerüljön a hatalom és az intézkedés, azokat figyelmeztetem, hogy a 15 kilós kvótának a mai körülmények között való megállapítása a legna­gyobb forradalmi izgatás, amely elképzelhető. Nem tud gróf Károlyi Mihály és nem tud gróf Tisza István olyan izgatót mondani, mint ahogy ez a 15 kilós fejkvóta fog agitálni szerte az országban, nem beszélvén egyelőre és ezúttal a városi lakosság nyomorúságáról, amelynek fejkvótája, ha igaz lesz a hir, még le is szállíttatott. Ma, amikor a városi lakosság képtelen megvenni bármit is — a tőke sleppjének kivételével — s amidőn tiz-huszféle ételét mindig lisztből készítette, akkor leszállítani ezen lisztkvótát : ez merénylet a nemzet ellen. Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy a termé­szet törvénye szerint az emberi gyomor rendeletek­kel nem szabályozható, és hogy más a fiziológiai követelménye a magyar ember gyomrának. Aki Magyarországon élt, akinek az apja, nagyapja és dédapja itt élt, annak egészen más életrendre van szüksége, mint pl. az osztrák lakosságnak. Ez tény, a természetnek ezen valósága elől nem lehet egyszerűen rendelettel elbújni ; nem lehet azt köve­telni, hogy a magyar lakosság épugy egyék, mint a német vagy az osztrák lakosság, mert egészen máskép él, s ezt máról-holnapra nem lehet meg­változtatni.. Ennélfogva egyrészt a mezei munká­sok, alak a legnehezebb munkát végzik, másrészt a városi lakosság, amelynek még le is szállították, vagy le fogják szállítani a fejkvótáját, ha ilyen izgató szereket kapnak, mint ez a termésrendelet, akkor én borzadva félek azoktól az időktől, amikor majd ez a lakosság a minimumra leszállított fej­kvótaszerű mennyiségre lesz utalva, s amikor, minthogy pl. Szabolcs burgonyatermő vidékét el­fagyasztotta a fagy, és beállanak a szárazság okozta elemi csapások, még a kisegítő élelmiszerek sem lesznek meg, azokat pedig, amik teremnek, kicsem­pészik. Akkor itt tavaszszal olyan anarchia, fejet­lenség és inség lesz, amelylyel szemben semmiféle katonai vagy rendőri intézkedés, szurony vagy gép­fegyver nem fog semmit sem hasznaim.

Next

/
Oldalképek
Tartalom