Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-796
796. országos ülés 1918 június 20-án, csütörtökön. 445 azokkal beszélek, azokkal tárgyalok, azoktól tudom az ország állapotát. Hogy ő kiktől tudja, hogyan, kikkel tárgyal, ahhoz nekem semmi közöm.. Megyek a magam utján előre minden invektiva, minden sértegetés daczára. Áttérek ezután, t. ház, a kormány iránti bizalmatlanságom megokolására. Elsősorban a választójogi törvényjavaslat körül elkövetett pálfordulás az, amely engem a kormány ellen bizalmatlanságra késztet. A kormányelnök ur a múlt esztendőben egészen más programm alapján vállalta a választójogi kormány képviseletét itt a házban, mint azóta vállalja. A hősök és a nők választói joga két olyan sarkalatos pontja ennek a választójogi nemzeti küzdelemnek, amely nélkül, ha az a most faragás alatt levő választójogi törvényjavaslat törvénynyé válik is, a küzdelem nem fog abbanmaradni, hanem tovább folytatódik. Ha azt akarják, hogy ez a kérdés a nemzet nyugalmát továbbra is bolygassa, vagy hogy — amint ők nevezik — ez a méreganyag továbra is a nemzet testében maradjon, ugy csak tessék, faragjanak le az általános választójogból mindent. Most többségben vannak itt, Wekcrle ministerelnök ur és néhány tagból álló pártja és a munkapárt; ám faragjanak le az eredeti javaslatból mennél többet, a nemzet a maga egészében nem fog megnyugodni és tovább fog küzdeni az általános választójogért, mindaddig, amig azt keresztül nem hajtja abban a formájában, ahogyan eredetileg kontemplálták. A másik fontos ok, amely miatt a kormány iránt való bizalmatlanságom erősbödik, a német szövetség ki mélyítése körüli tervekben leli magyarátatát. T. ház! Amikor az általános elvekről szólunk meg kell néznünk, hogy az elvek ebben az irányban eddig hogyan tartattak meg. Hiszen a németekkel régóta szövetségben vagyunk és a háború négy esztendeje alatt egymással karöltve, hűségesen küzdöttünk. Meg kell tehát néznünk, hogy azokat az elveket, amelyeken ez a szövetség létesült, hogyan tették valósággá a gyakorlatban? Nos, t. ház, mindenki nemcsak elismeri, de hálával is gondol azokra a nagy katonai segítségekre, amelyekkel Németország Magyarországot nehéz helyzetében támogatta. Én ezt elismerem. De ez Németországnak szövetségi érdeke és kötelessége is volt. Ám magam is ugy találom, hogy a magyar nemzet reá van utalva a német szövetségre épen ugy, mint ahogy a németek reá, vannak utalva ennek a monarchiának és a magyar nemzetnek segitségére. De amikor ezt megállapítom és hangsúlyozom, s amikor kijelentem, hogy a magam részéről évtizedek óta a német kultúrának és a német gazdasági kiválóságnak igen nagy tisztelője voltam és vagyok, akkor nem hagyhatom figyelmen kivül azt a veszedelmet, amely ennek a szövetségnek mélyítése, illetőleg továbbfejlesztése mellett a magyar nemzet politikai és főként gazdasági függetlenségét érheti. Mert ha azt nézem, hogy német szövetségeseink hadi és gazdasági vonatkozású ügyekben miképen jártak el Magyarorszá ggal szemben — és most nem veszem a többi államot, csak Magyarországot —, akkor kénytelen vagyok olyan tényeket konstatálni, amelyek a legnagyobb aggodalomra adnak okot. T. ház ! Tény az, — nem voltam ugyan ott és nem a saját szemeimmel láttam, de minden hadsereg körzetéből, ahol németek is résztvettek, százával jön a panasz nemcsak hozzám, hanem képviselőtársaimhoz és ujságirótársaimhoz egyaránt, tehát a panaszok olyan tömege, amely már tanúvallomásnak fogadandó el — mondom, tény az, hogy mindenütt, ahol német és magyar katonák küzdöttek együtt : a magyar katonák csinálták a sturmot és a németek vonultak be. (Mozgás és zaj balfelöl.) T. ház ! Én meg tudom érteni a német hadsereget, amely elsősorban a maga embereit védi; azt látom ebből a tényből, hogy nem is a németek a hibásak, hanem az osztrák-magyar hadsereg vezetői, akik elég gyengék voltak ahhoz, hogy mindenütt csak a német parancs szerint cselekedjenek. Ezt kellett termiök a vezetés érdekei miatt, mert fájdalom, igen sokszor bebizonyosodott, hogyha a német vezetés érvényesült a taktikában, akkor a magyar és az osztrák katonaanyag nagyszerű győzelmeket és eredményeket ért el, valahányszor azonban egyedül hagyták az osztrákmagyar hadsereg vezetőit . . . B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Ugyan, kérem ! Fényes László : . . . tisztelet a kivételeknek, mint épen a honvédelmi minister urnak — igen szomorú eredményeket értünk el, (Zaj jobbfelől.) Minister ur, én ott voltam Szerbiában, jól láttam Potiorek és Frank Libórius vezetését és tudom, hogy mi volt ott. (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Ha majd elmúlik a háború, számolni kell még azért, hogy nem tudom hány tízezer magyar embernek ok nélkül áldozták fel életét és vérét. A Potiorek-esetek nagyon gyakoriak az osztrák-magyar hadsereg vezérkaránál. Én tehát értem a német hadseregvezetők hazafias szellemét és fajszeretetét, értem, hogy a német vérrel takarékoskodnak, de nem tudom megérteni az osztrákmagyar hadseregvezetők gyöngeségét, hogy tűrték és hagyták belekényszeríteni magukat a nem egyenlő mértékkel való mérés alkalmazásába. De nemcsak katonai, hanem gazdasági téren is — sőt e tekintetben talán még inkább — súlyos kifogásokat kell emelnem a németek gazdasági törekvései ellen. A Tisza-kormány már a háború elején és később még inkább, teljesen kiadta Magyarország gazdasági vezetését a magyar alkotmányos tényezők kezéből. Teljesen a Kriegsministeriumnak adta azt át, amely viszont bizonyos vonatkozásban kiszolgáltatta a németeknek. (Zaj és mozgás jobbfelől.) Ugyancsak még a Tisza-kormány alatt a
