Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-796
796, országos ülés 1918 ju, Egy másik ezredparancs. (Olvassa) : »A tisztek és tisztjelöltek román nyelvben való oktatása czéljából elrendelem, hogy a zászlóalj parancsnokok a vizsgázásokról havi jelentést terjeszszenek be. A szabadságkérvényekben mindig feltüntetendő a román nyelv tudása. Azonfelül minden szabadságra való elindulás előtti jelentkezésnél magam is meggyőződést fogok az előrehaladásról szerezni s a szabadság engedélyezését a vizsga eredményétől teszem függővé.« (Mozgás a baloldalon.) (Olvassa) : »Zászlóalj parancs : Minden szombaton délután és vasárnap délelőtt román vizsga.« Balla Aladár : Az ilyen napiparancs lázítás, nem Károlyi beszéde. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Urmánczy Nándor (olvassa) : »A meg nem felelők, az ezredparancsnok ur elé állitandók. A vizsga eredménye hetenkint az osztályozás- feltüntetése mellett az ezredparancsnokságnak bejelentendő. A tiszti étkezés lehetőleg közösen tartandó. Ennek tartama alatt N. és N. hadnagyok kötelesek román társalgást folytatni.« (Nagy mozgás a baloldalon.) Ugron Gábor: A világháború negyedik esztendejében ! Zlinszky István : Román békeszerződés ! Fráter Lóránt: így készül a magyar hadsereg ! Urmánczy Nándor: T. képviselőház ! Ezek után is az egész dolgot csak rossz tréfának tartom, amelylyel engem felültetnek. Várom is a honvédelmi minister ur kijelentését, hogy ez valótlanság. Mert ha való volna, akkor azt az urat, akitől kiindult ez a rendelkezés, el kellene küldeni Erdélybe az elpusztult községekbe — pl. Csíkszeredára, Maroshévvizre, Gyergyótölgyes piaczára — vagy azontúl Oláhországba az internált és hadifogolytáborok mellett lévő tömegsírok valamelyike mellé és a legmagasabb fához kellene kötözni. Ugron Gábor: A fára ! Urmánczy Nándor: Ha meglesz a magyar hadsereg, ha kiépül Magyarország függetlensége és önállósága, akkor én sem zárkózom el az elől. hogy a nemzetiségeknek adjunk kedvezményeket, de addig minden olyan intézkedés, amely a magyarság tekintélyének, befolyásának, hatalmának — amiről a hadseregben nem is szólhatunk — árt, de főleg a hadseregben minden olyan intézkedés, amely a magyarság rovására megy, előttem a hazaárulással egyenlő. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Egy harmadik levél is szól erről. Rosenmayr ezredes, aki a hadtestkiképző csoportnak parancsnoka, április hónap valamelyik napján zászlóalj előszemlén az egyik szakaszparancsnok hadnagyot, aki magyar fiu és nem tud oláhul, maga elé rendelte és a mellette lévő Lekes alezredeshez fordulva, aki szintén osztrák és a 155. honvédhadosztály-kiképző csoport parancsnoka, ezeket mondotta kihivó, megvető hangon (olvassa) : »Na, da sind die berühmten ungarischen Offiziere, die, wenn sie von Ungarn herauskomnien, nur bélien können.« (Mozgás a baloldalon.) nius 20-án, csütörtökön. 443 B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: öli ? Urmánczy Nándor: »Bellen«. (Felkiáltások balfelől: Azt mondotta, hogy ugatnak !) Balla Aladár: Ez a magyar kormányzati rendszer, a régi 67-es rendszer eredménye ! (Élénk ellenmondások jobbfelől.) Nem merik a független hadsereget követelni. Urmánczy Nándor: A háború negyedik esztendejének végén igy beszélnek a honvédcsapatok parancsnokai. (Zaj a baloldalon.) T. képviselőház ! A magyar hadsereg előfutárja a kezemben lévő nyomtatott lap is. amelynek a fölirata igy szól (olvassa) : »Stadtkommandant in Budapest. Merkblatt für die in Budapest auf Urlaub oder dienstliche intreffenden G-ag eisten.« Ez egy tájékoztató a Budapestre érkező tisztek részére, hogy hol jelentkezzenek, mikép öltözködjenek, a fegyelmet mikép tartsák be, hol vannak a katonai parancsnokságok, stb. Ezt a következő széljegyzettel küldöttek még hozzám : Ezt a micsodát egy honvédfőhadnagy kapta a magyar királyi honvéd térparancsnokságtól Budapesten; mivel egy kukkot sem ért belőle, kért, hogy a ház ülésén tolmácsoljam. A tolmácsolásra nem vállalkozom, de annak a főhadnagynak, aki ezt a Merkblattot a honvédtérparancsnokságtól kapta, a gondolatát sokkal könnyebben tudnám tolmácsolni. Rajtunk a sor, t. ház, ne tűrjük tovább a hadseregben nyelvünknek, nemzeti érzésünknek, hős testvéreinknek és fiainknak állandó sértését és lealázását. Ugy gondolom, a cselekvés ideje elérkezett. S hogy miként gondolkoznak felőlünk, s mit várnak tőlünk az üldözött magyar katonák, erre még egy utolsó levelet olvasok fel (olvassa) : »Mi magyarok itt szenvedünk ebben az idegen országban és idegen ezrednél már két éve. A tiszt uraknak egy része cseh, másik része osztrák. Az altisztek szintén. Tehát elképzelhető, mily helyzetben vagyunk. Szabadságolásra miközülünk magyarok közül egyet sem eresztettek, de elmentek a csehek, az osztrákok. Mivelünk elkövethetnek mindent, mert mi magyarnak születtünk és nincsen édes apánk. Nekünk tűrni és szenvedni kell, mig birjuk. Felkérjük a képviselő urat és az összes jó magyar érzésű urakat, hogy helyzetünkön kegyeskedjenek változtatni. Hiszen mi ugy gondoljuk, hogy a magyar országházban sok jó magyar érzésű képviselő van és fogja pártolni ügyünket, mert aki e kivánságot nem pártolja, az nem született magyarnak és nem is érdemli meg, hogy a magyar országházban mint magyar képviselő szerepelj en.« (Mozgás.) Es, t. ház, ha ezek után nekem egy katona azt irja : »Uram, eltagadom, hogy magyar vagyok, — hogy kikerüljem az üldözést, (Mozgás.) akkor a szégyen, a megalázás érzése és az elkeseredés felforralja bennem a vért. Azt a szegény magyar katonát, aki letagadja, hogy magyar, csakhogy megmeneküljön az üldözés elől, nem tudom elitélni. Mit csináljon a szerencsétlen, ha védelmet seholsem talál? Ez a pár szó : »Letagadom, hogy 56*