Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-795
438 795. országos ülés 1918 június 19-én, szerdán. és nem tudom, van-e tudomása arról, hogy az igen tisztelt osztrák urak rnár elhordják azokat az anyagokat, még pedig nem a kvóta arányában. A kormány segítsége nélkül a lakáskérdés megoldását el nem képzelhetem, mert az anyag, a fuvar és a munkáskérdés teljesen a kormány kezében van. Itt Budapesten tudomásom szerint annyi teherautója van a hadvezetőségnek, amenynyivel ezeket a dolgokat könnyen le lehetne bonyolítani. Az anyag ltérdésére nézve különben egy elismert szakértő, Alpár Ignácz műépítész, ha jól"emlékszem, a Mérnökegyletben statisztikai adatokat közölt. Különben a t. minister urnak lesz alkalma meggj^őződni arról, hogy rengeteg anyag van a hadvezetőség birtokában. Siessünk, t. kereskedelemügyi minister ur, vegye kezébe ezt a legégetőbb kérdést, mert igazán szobrot állithat magának ennek megoldása által. Elnök: A kereskedelemügyi minister ur kivan nyilatkozni. Szterényi József kereskedelemügyi minister: T. Ház ! (Haljuk! Halljuk!) Pap Zoltán t. képviselőtársam interpellácziójára rögtön válaszolok és talán megnyugtathatom őt válaszommal. A t. képviselő ur akkor, amidőn azt kérdi, hogy van-e tudomásom arról, hogy óriási lakásínség van Budapesten, egy kis túlzásba esett, midőn azt méltóztatott állítani, hogy Budapest székesfőváros lakosságának jó része az utczán lakik. Pap Zoltán : Bizonyos százaléka. Szterényi József kereskedelemügyi minister: Hogy mennyire tudomásom van és mennyire tudomása van a kormánynak arról, hogy minő helyzet előtt áll különösen a székesfőváros területe a lakáskérdés tekintetében, arra nézve legyen szabad felvilágosításul előadnom, hogy a ministerelnök ur hónapok óta személyesen foglalkozik ezzel a kérdéssel és a ministerelnök ur kívánságára — minthogy ez az ügy a tározák közt elosztottan kezeltetett és egységes kezelés hiányában nem haladt előre — a lakáskórdós egy helyen, a kereskedelemügyi táreza körében konczentráltatott, mert a gyakorlati építés ügye odatartozik. Teljes tudatában annak a nagy feladatnak, amely e tekintetben a kormányra hárul, a legnagyobb erélylyel vettük kezünkbe ezt az ügyet, hogy a lehető leggyorsabban oldjuk meg olyképen, hogy mindenekelőtt kitelepittessenek a hivatalok azokból a bérházakból, amelyeket ezidőszerint elfoglalnak. Egyedül a kereskedelemügyi táreza körülbelül 700 szobát foglal el bérházakban egyes osztályaival és hivatalaival. A központok közül azok, amelyek nem üzlethelyiségekben vannak, hanem bérházakat foglalnak el, további 16 bérházban 134 szobát foglalnak el, a mellékhelyiségeket nem említem. Maga a Haditermény részvénytársaság 32 házat 461 szobával, ugy hogy csak a kereskedelemügyi ministerium és az alárendelt hatóságai és ezek a központok 65 házban 1160 szobát és 548 melléhelyiséget foglalnak el. A kormány tehát elhatározta, hogy legelső feladatának tekinti a ministeriumok által elfoglalt bérházakat mentesíteni, ideiglenes, 15—20—30 évre terjedő tartammal épületeket emelni, azonkívül hasonló módon a központok számára is megfelelő helyiségekről gondoskodni, hogy ilyképen 1160 szoba felszabaduljon. Ez a kormány első akcziója. Másik akeziója, hogy elrendelte, hogy az államvasutak 2500 lakás építéséről gondoskodjanak, amelyek közül 500 lakás még az idén fel fog épülni. A harmadik ily irányú intézkedése a kormánynak, hogy a kispesti munkástelepen 134 lakás, amelyre nézve az anyag rendelkezésre áll, azonnal munkába vétessék és még az idén felépíttessék. (Helyeslés.) A további rendelkezés az, hog}?- azok a nagyobb állami építkezések, amelyek a háború alatt félbemaradtak, a pestvidéki kir. törvényszék, az igazságügyministerium, haladéktalanul befejeztessenek, hogy az ezáltal ismét felszabaduló bérházak magánlakások czéljaira legyenek elfoglalhatok. (Helyeslés.) De ezzel a kormány még nem oldotta meg a feladatát, amelyet ebben az égetően sürgős kérdésben maga elé tűzött. A kérdés maga nem olyan fontos ma, hanem fontos lesz abban az időpontban, amikor a leszerelés bekövetkezik, amikor százezrével térnek haza azok, akik ma lakás nélkül állanak, ha itthon volnának. Budapesten körülbelül 20—25.000 kislakás hiányzik erre az időre, melyre elő kell készülnünk és a kormány elhatározta, hogy ebből 10.000 lakás felépitésére — végleges állandó lakás építésére — vállalkozik, az ehhez szükséges hitelt rendelkezésemre bocsátotta, számítva arra, hogy a törvényhozás akkor, amikor a háborúval kapcsolatos, összes kiadásokra nézve a felmentvényt a kormány részére meg kell adnia, ezt a kiadást szintén helyeselni és a felmentvényt ez iránt is megadni fogja. (Helyeslés.) Itt az a kérdés volt eldöntendő, vájjon Budapesten a székesfőváros épitsen-e, vagy az állam vállalja-e ezt a kötelezettséget. Azon tárgyalások során, amelyeket a székesfőváros képviselőivel a ministerelnök úrral együtt folytattunk, kiderült, hogy állami és pénzügyi szempontból sokkal helyesebb, ha mi építünk, ha az állam részéről végezzük ezt a szocziális feladatot és a fővárostól nem kívánunk egyebet, mint azt fi szükséges telket, amely ehhez kell. Az állam azután vállalja egyúttal azt a koczkázatot is, amelyet a ma rendkívül magasra felhajtott lakbérek és a majdan olcsóbban kiadandó lakások közötti különbözet az államra hárit és amely évi két-három millión alul nem fog maradni. Minthogy pedig a székesfőváros közönsége egy 140 milliós befektetésre — ennyire számítjuk a tízezer lakás és a vele kapcsolatos népszállók és az egyetemi ifjúság számára való szállók építési költségét — a kormánytól 30 évre évi 6,300.000 korona hozzájárulást Idván, ami, ha Icszá itjuk a népszállókra és hasonló intézetekre szii ;éges beruházási összeget és csak a tízezer lakásra számítom, 5 százalékkal tőkésítve 118 millió korona tőke áldozatot jelentene-a kormány részéről, épen
