Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-795

434 795. országos ülés 1918 június 19-én, szerdán. A főczim ez : Egy százados a Veres Pálnéutezában inzultált egy tanárt, mert leánya megbukott. A főczim után következik ez : »A jogtalan önbíráskodásnak példátlan esete történt tegnap a Veres Pálné-uteában, ahol egy honvédszázados tettlegesen inzultálta az Országos Nőképző Egyesület Veres Pálné-utczai leányközépiskolájának egyik tanárát. Az utczai botránynak több tanuja volt, tanárok és tanulók s természetesen több irányban lesz folytatása is a dolognak.« T. ház ! A czikk további tartalma már előadása, mondjuk szinezése az esetnek, én azonban tárgyilagosan kívánom kezelni a dolgot és a nomina sünt odiosa elvénél fogva abszolúte nem kívánok neveket sem említeni a t. háznak. Én csak magát a száraz tényt kívánom leszögezni, hogy a középiskolai tanártestület vagy egyáltalán a tanári testület egyik tagját érte a személyi sérelem, amely inzultusa az egész tanári tesületnek és megtorlás nélkül nem maradhat. A tényállás tehát az, hogy egy leányka az érettségi vizsgálaton megbukott, az Írásbeli vizsgálaton és ezért az apa felbőszülve nekiront a tanárnak és arczul uti. (Mozgás.) Nem kívánom aláfesteni a dolgot azzal, hogy egy vékony kis czingár emberrel állunk szemben, akin ez a súlyos inzultus esett. Magát a tényt magam részéről elitélem és azt hiszem, a t. ház minden tagja a legmélyebben elitéli, hogy az önbíráskodás ily esetei meghonosodhassanak. (Ugy van!) Azonkívül beszerzett informáczióim is ugy szólnak, hogy nem is a tanár a hibás a jelen esetben. Az érettségi vizsgálaton tudvalevőleg a tanár nem egyedül bírálja az írásbeli anyagot, hanem az u. n. vizsgálóbizottság. Ennek tagjai pedig nemcsak az illető szaktanár, hanem az összes érettségi anyagát képező tárgyak tanárai is; jelen esetben tehát öten, azonkívül az illető intézet igazgatója, azonkívül a főigazgató és a kiküldött vizsgáló-bizottsági elnök; jelen esetben egy igen kiváló és épen a sérelmes szakanyag egyik legkiválóbb képviselője. Ez a tanári bizottság, ez a vizsgáló-bizottság egyhangú határozattal megváltoztatta a tanár által adott enyhe kalkulust, amely nem elégtelenre szólt elégtelenre, ugy hogy a tanár másodízben önhibáján kívül esett áldozatul a brutális támadásnak. A szegény tanári kar, amint azt a t. kultuszminister ur a legjobban tudja, épen eleget szenved, épen elegendő szánalmas helyzetet mutatott fel a múltban is és nem kívánjuk, hogy ilyen inzultusok korbácsolják fel a szenvedélyeket. Valamennyien értékeljük a tanári testületet, mert ha valaha áll a Bismarck-féle mondás, hogy a tanítómestereknek köszönhetik a poroszok az 1871-iki háború megnyerését, mi is rendkívüli hálával tartozunk a tanári karnak, (Igaz ! Ugy van !) mert a doberdói és a kárpáti hősi küzdelmekről elmondhatjuk, hogy ez a tanári kar tanította meg a fiatalságot, az egész nemzetet a szenvedésre és a harczolásra. Remélem, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister ur mindent el fog követni, hogy a tanári karon ejtett ez a csorba orvosoltassék. Van azonban a kérdésnek egy másik része, t. ház. Katonatiszt részéről történt az inzultus. Én ezt, méltóztassék elhinni, nem sporadikus esetnek tartom, ezt egy szimptomának tartom, mert több oly esetet tudok ma már, hogy a tisztikar, — nem akarom azt a kifejezést használni, hogy rakonczátlankodik, de talán túlbuzgóságból, túlfeszített önérzetből kebeldagadásból hozzájárul, hogy ily dolgokat kövessenek el Budapesten és ezek a dolgok a polgári társadalomra nézve nemcsak kellemetlenek, de határozottan sértőek, T. képviselőház ! Neveket megint nem óhajtok említeni. Egy volt államtitkár leányával történt ; leszállt a Kálvin-téren a villamosról, fényes nappal, két katonatiszt átölelte. Egy ministerrel történt a -villamoskocsin ; szivarozott egy tiszt, oda szólt, hogy ne szivarozzék és a tiszt azt mondta, a harcztéren volt, joga van a szivarozáshoz. Egy képviselővel megtörtént, hogy éjjel kocsin ment, két tiszt elébe ugrott, zsidó kiáltással kitették a kocsiból. Egy tisztviselővel megtörtént, hogy berontott hozzá egy százados teljesen felfegyverkezve és kiverte a lakásból, mert neki arra szüksége volt és szerinte joga is volt hozzá. Több ilyen eset van és ez az utolsó indított engem tulaj donkép arra, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz intézett kérelmen kívül még az igen t. honvédelmi minister urat is arra kérjem, hogy azt a jó viszonyt, mely a polgári társadalom és a katonaság közt addig volt, méltóztassék lehetőleg a jövőben is ápolni és miután egy interpelláczióra adott válaszában ép a napokban a honvédelmi minister ur kijelentette, hogy a hadügyminister ur is ezt a felfogást vallja, nagyon kérem, méltóztassék az ilyen sajnálatos esetek előfordulásának a jövőre nézve gátat szabni. (Helyeslés.) Interpelláczióm, mely mindkét minister úrhoz van intézve, a következőkép szól (olvassa) : »1. Van-e tudomása a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister, valamint a honvédelmi m. kir. minister uraknak arról, hogy egyrészt a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister ur fenhatósága alá tartozó egyik középiskolai tanárt, másrészt pedig a honvédelmi m. kir. minister ur fenhatósága alá tartozó, a fegyveres erők egyik tagja részéről tettleges sértés érte és pedig állítólag azért, mert ez utóbbinak leánya az érettségi vizsgálaton elégtelen osztályzatot nyert ? ! 2. Ha igen, szándékozik-e a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister ur minden intézkedést megtenni, hogy mint a jelen esetben is, a fenhatósága alá tartozó tanári karon ejtett sérelem kellő elégtétel nyújtásával orvosoltassék és hogy a jövőben eleje vétessék hasonló esetek ismétlődésének ? Végül pedig: 3. Hajlandó-e a honvédelmi m. kir. ministeT ur kellő intézkedéssel gátat szabni annak, hogy az interpelláezióban előadottakhoz hasonló sajnála-