Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-795

795. országos ülés 1918 június 19-én, szerdán. 431 most már más határidőhöz kötve, mint a háború végéhez. Azok számára, akik az előirt tanfolyamot már befejezték, a hátralevő vizsgálataikra évenként a megfelelő számú és megfelelő tartamú szabadsá­got ugy kell engedélyezni, hogy egy esztendő alatt vizsgálataikat letehessék. Ez természetesen maga után vonja az egyete­mek és főiskolák tanulmányi rendjének megvál­toztatását is, mert a katonai szolgálatot nem tel­jesítő hallgatók számára megmarad a mai beosz­tás, viszont azonban párhuzamosan fel kell állí­tani olyan rendszert, hogy a katonák számára évenként három szorgalmi időszak álljon rendel­kezésre. Természetesen ez már nem tartozik a katonai hatóságok hatáskörébe, hanem itt megy át a kérdés a vallás- és közoktatásügyi tárczához, amelynek feladata, hogy egyrészt a tanárok munka­idejének beosztásával, másrészt pedig a tanul­mányi rendnek ilyen irányú megváltoztatásával a párhuzamos előadásokról megfelelően gondos­kodjanak. Mindennél csak egyetlen korlátozást fogadha­tunk el, ez pedig hadi érdek. Ezt mindenekfelett valamennyiünknek tisztelnünk kell. Csak azt az egyet kérem, hogy ne ejtsék ki ezt a szót, mint egyszerű frázist; ne bújjanak ennek a széles ke­retei közé és az esetek számtalanszor ne birál­tassanak el egyszerűen csak azért ugy, mert X. vagv Y. azt hadiérdeknek tartja, mig ha odafor­dulunk a jobban gondolkodó illetékeshez, kisül, hogy a hadiérdek azt nagyon is megbírja. Jól tu­dom, hogy ezt nem lehet oly világosan megálla­pítani, mint akármilyen más rendelkezést, de mégis lehet olyan körvonalakat adni, amelyek nyomán a legkisebb csapatparancsnokok is vilá­gosan meg tudják állapítani, hogy ugyan sérte-e, vagy sem a hadi érdeket az egyes esetekben adott szabadságidő. Mert hiszen sok furcsasággal találkozunk ezen a téren, különösen, ha össze­hasonlít juk a honvédséget a hadsereggel és azt látjuk, hogy egészen más a hadi érdek a hadsereg­nél, mint a honvédségnél. Szilágyi Lajos: Egészen máskép magyaráz­zák ott ! Nagyon keveset szabadságolnak ! Hindy Zoltán : Nagyon természetes, hogy így az a gyanú támad bennünk, hogy talán nem is erről, hanem valahogy a mi fiainkkal szemben bizo­nyos elfogultságról van itt szó. Hogy egy kirivó esetet említsek, amelylyel a legközelebbi napok­ban találkoztam, ez azt mutatja, hogy például a honvédségnek géppuskás tisztjei a legnagyobb nyugalommal szabadságolhatok, de a hadseregéi nem. Es véletlenül oly kirivó volt a szóbanforgó eset, hogy olyasvalakivel tették ezt meg, akinek napról-napra alkalma volt megállapítani, hogy az egyetemekre és főiskolákra százszám kerülnek a géppuskás tisztek, csak épen ő neki kell az apának minden fájdalmát és kínját kiállani, hogy az ő fia nem jöhet el, mert az véletlenül a hadsereghez tartozik. Hódy Gyula." Három évet veszitnek már és nem engedik haza vizsgázni ! Hindy Zoltán : Szükséges volna tehát, hogy valahogy a honvédelmi ministerium és a hadügy­min isterium ezen kérdésekben oly megállapodásra jutnának, hogy a hadi érdek mind a két tárcza körében egyforma legyen. Hiszen mi elhiszszük azt, sőt nagyon jól tudjuk, hogy a hadi érdek sok­kal inkább kívánja meg egyetlen magyar tiszt­nek, mint tiz másnak a jelenlétét és ha ők is így fognák fel ezt, akkor fájdalmas büszkeséggel tudo­másul vennők, de mivel nagyon jól tudjuk, hogy nem ez a gondolkozás odaát, azért határozottan követeljük, hogy próbálják a hadi érdeket ugy alakítani, hogy az ezekkel a nagyon fontos nemzeti érdekekkel összhangba kerülhessen. (Helyeslés.) Itt egy kis kitérést kell tennem. Nem függ teljesen szorosan össze a tárgygyal, de a vallás- és közoktatásügyi minister ur figyelmét különösen felhívni szándékozom arra, hogy a még a főisko­lára nem került, de érettségi előtt álló fiatalságnál ez az ellentét meglehetősen erős zavarokat idézhet elő, mert a honvédségnél az egyéves önkéntesek tiszti iskolájának az ideje a magyarországi iskolák tanulmányi rendjéhez igazodik, viszont pedig a hadseregnél az ausztriai rendhez. A hadseregnél jó számmal vannak a mi tanulóink is és igy elő­fordulhat olyan eset, hogy amikor Julius 1-én a hadseregnél a tiszti iskolák befejeződnek és mód volna arra, hogy az érettségit még nem tett közép­iskolai hallgatók az egyhónapos tanfolyamra jöhetnének, Magyarországon a tanfolyamot már nem találják meg. Itt nem keresem, hogy a hadi érdekkel függ-e ez össze, vagy sem, de módmik van arra, hogy a hadi érdekhez itt inkább simul­junk és ha talán a tanároknak egy kis megterhel­tetésével járna is, júliusban azt a tanfolyamot Magyarország egyes helyem is megtarthassák. (Helyeslés balfelől.) Ezt a kérdést most nem teszem interpellá­cüóm tárgyává, csak megragadom az alkalmat, hogy különösen felhívjam erre az igen tisztelt minister ur figyelmét. (Helyeslés jobb felől.) Van aztán itt egy másik pont is, amelyet a hadi érdek gondolatába akarnak burkolni. Az Orosz­országból hazatérő foglyokra nézve azt a nyilat­kozatot hallottam, hogy tanulmányi szabadság. ban ők is részesülhetnek, de akkor nem kapják meg azt a szabadságot, amely minden foglyot meg­illet. Igazán nem tudom, hogy miért akarják har­madszor is fejbevágní azt a szerencsétlen embert, akit már kétszer igazán alaposan megtépett ez a háború. Midőn most visszakerül, még nem is tudja, hogy lesz-e szüksége tanulmányi szabadságra. Ha később abba a helyzetbe jutna, hogy azt kérnie kellene, el fogják utasítani, mert most ment sza­badságra. Ha nem lesz utóbb arra szüksége, de nem veszi igénybe, mert attól fél, hogy altkor nem kapja meg, gyönyörűen megkapjuk a két szék közt a pad alá esésnek iskola-példáját. Mindezeknél pedig egy nagyon fontos dologra akarom még a t, minister ur figyelmét felhívni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom