Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-779

36 779. országos ülés 1918 április 25-én, csütörtökön. désben, mily határig kell és lehet elnienni a békés megegyezés tekintetében, nincs egyértelműség ? Es valóban komikus lenne, ha előterjeszteném, mily irtóztató akcziót fejtettek ki pl. azóta, amióta bizonyos szimptomák után kétségtelenné vált, hogy a mirdsterelnök ur, legalább meggyőződésem szerint, a békés megegyezés utján van ; hogy a ministerekiök urat nagy fecsegőnek és világcsalónak deklarálják a czenzura minden áldása mellett. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon. Nagy zaj. Felkiáltások a jobboldalon : Botrány ! Gyalázat! Most már mindent Írhatnak ! Elnök csenget.) Azt hiszem, elérkezett az ideje annak, hogy a nemzet törvényhozása egyrészt szabaduljon a terror minden nyomásától, (ügy van ! a jobboldalon.) másrészt ismerje meg a tiszta valót és mielőtt ö felsége a király ebben, a nemzet sorsára nézve annyira döntő kérdésben végleges álláspontot foglalna el, lássa meg, hogy mi a differenczia Magyarországon a parlament tagjai közt és miként történt ennek a válságnak a kitörése. Én a mellett a kijelentésem mellett, hogy csatlakozom Bizony -Ákos t. barátom javaslatához, mély tisztelettel kérem a ministerelnök urat, legyen kegyes e kérdésekre nézve az ország érdekében a tőle telhető felvilágosításokat megadni. (Helyeslés.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A pénzügyi bizottság előadója kivan jelentést tenni. Bakonyi Samu ." Tisztelt képviselőház ! Van szerencsém a pénzügyi bizotság és az igazságügyi bizottság jelentéseit a vagyonátruházási illetékről szóló törvényjavaslat tárgyában a javaslat módosított szövegével együtt benyújtani. Tisztelettel kérem a képviselőházat, méltóztassék a jelentésnek kinyomatását, szétosztását és annak idején napirendre leendő kitűzését elrendelni. Elnök: A pénzügyi és igazságügyi bizottságok jelentései ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni és napirendre tűzésük iránt annak idején fog előterjesztés tétetni. A ministerelnök ur kivan szóhii. (Halljuk I Halljuk ! Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Wekerle Sándor ministerelnök: Tisztelt képviselőház ! Nem akarok hosszasabban az indemnitási javaslat ellen felhozottakkal foglalkozni, mert őszintén bevallom, felszólalásomnak nem ez a tulajdonképeni czélja, hanem hogy a Polónyi Géza képviselő ur által immár másodszor hozzám intézett kérdésekre némi felvilágosítást adjak. (Halljuk ! Halljuk 1) Az indemnitási javaslatra nézve egyszerűen arra a megjegyzésre szoritkozom, hogy az államháztartás rendes vitelének biztosítása kívánja meg, hogy ne legyünk törvényen kívüli állapotban (Helyeslés jobbfelől.) és ezért, miután egy igen rövid időre szóló, kéthavi indemnitásról van szó ták. Történt azonban egy nyilatkozat, hogy a kérdés bizalmas tanácskozás utján fog tisztáztatni. Én nagyon melegen üdvözöltem volna ezt a gondolatot, mint tegnapelőtt mondottam, más okokból is, de azért is, mert a nemzetiségi és a felekezeti kérdéseket mindenesetre jobb volna különösen háború jdején bizalmas tanácskozások keretében tárgyalni, mert azok olyan hullámokat verhetnek, melyeket senki sem óhajt. Egyik hétről a másikra húzódott a dolog, végül kisült, hogy egy egészen szűk körre szorított, nagyon is bizalmas értekezés volt, ugy hogy én pl. azt sem tudom, hogy kik vettek részt benne. (Derültség jobbfelől.) Én nem tudom, kik a kezesei annak, hogy meg lett állapítva, hogy nem tudtak megegyezni. (Derültség jobbfelől.) Még kevésbbé tudom, pedig tagja volnék a bizottságnak, hogy tulajdonképen miről is tárgyaltak ott a kormány és a t. képviselő urak. És ha már tárgyaltak, valamiben talán mégis csak megegyeztek. Tudnunk kellene azt is, mi az, amiben megállapodás történt és mi az, amiben nem történhetett, vagyis tudnunk kellene, hogy micsoda differenoziák merültek fel, (ügy van ! Ugy van ! jobbfelől.) hogy végre-valahára az ország ugy a bizottság, mint a parlament utján abba a helyzetbe jusson, hogy a tárgyaló felek differencziái fölött maga dönthessen. (Helyeslés a jobboldalon.) Engem nagyon lekötelezne a t. ministerelnök ur és azt hiszem, az ország is szívesen venné, ha eziránt a legrészletesebb felvilágosításokat adná, már csak azért is, mert egész múltjának tartozik vele, hogy ha a nemzettől búcsúznia kellene, — nem óhajtom, hogy igy történjék — ugy búcsúzzék el, hogy a nemzet tudja, hogy miért történik ez. (Derültség balfelöl. Halljuk ! Halljuk ! Felkiáltások jobbfelől: Miért nevet Bartos ?) A Szterényikabinet támogatására való priuszt önnek engedem át. (Derültség a jobboldalon.) Haller István : Itt helyzeti komikum van! Polónyi Géza: A másik dolog, amit meg akarok jegyezni, az, hogy a közönség előtt ugy áll a dolog, mintha egy egységes kabinet kizárólag azért mondott volna le, mert a Felséges urnak a feloszlatásra vonatkozó felhatalmazása bizonyos mértékig kérdésessé vált. Én azonban, akinek megvan az a rossz szokásom, hogy figyelemmel kisérem a napi eseményeket is, sűrűn regisztráltam azokat a tényeket, melyeknek felsorolását talán el méltóztatik most engedni, de amelyek engem arról győztek meg, hogy a t. kabinetben a választójog tekintetében talán mégsem volt olyan nagyon egységes az állásfoglalás. Minek nagy feneket keríteni ennek a kérdésnek ? Hiszen ott volt a 48-as alkotmánypárt értekezlete, melyen az egyik minister a másik ellen szavazott, sőt megértük azt, hogy a ministerelnök ur ellen szavazott a saját államtitkárja is. (Derültség a jobboldalon.) Lehetett itt más konzekvencziára jutni, mint arra, hogy magának a kabinetnek belsejében a választójog kérdésében abban a kér-