Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-795
422 795. országos ülés 1918 Fényes László: Kilenczven ! Preszly Elemér: Ilyen körülmények között az az özvegy teljesen ellátás nélkül marad. Ezért az volna az én tiszteletteljes kérésem a honvédelmi minister úrhoz, a kormányhoz és a t képviselőházhoz, . . . Huszár Károly : Ausztriában nem igy van! Preszly Elemér: . . . hogy valamiképen ugy oldjuk meg a kérdést, hogy amig a háború tart, a hadiözvegy is kapja meg a hadisegélyt, amikor aztán a háború megszűnik és a hadisegélyek be lesznek szüntetve, akkor kezdődjék az özvegyre nézve az ő özvegyi nyugdijának folyósítása. Fényes László: Ez az okszerű. Preszly Elemér: Mert hiszen a háborúnak annyi nyomorúsága van, olyan rettenetes a drágaság, hogy ilyen körülmények között igazán uem lehet helyes dolog nélkülözni engednünk a háború alatt azt a szegény özvegyet. (Igaz! Ugy van! halfelöl.) Hangsúlyozom, t. képviselőház, hogy egy igen nagyarányú akeziót fejt ki az Országos Hadigondozó Hivatal a tekintetben, hogy a hadirokkantakat, özvegyeket és árvákat lehetőleg már most anyagi ellátáshoz juttassa. Akire nézve ez megtörténik, annak hadisegélyét természetesen be lehet szüntetni. Addig azonban, amig ez nem történt meg, minden körülmények közt támogatni kell az illető özvegyet. A czél mindenesetre az, hogy végleges rendet, végleges anyagi szituácziót teremtsünk ugy a rokkantak, mint az özvegyek és árvák részére s e tekintetben a Hadigondozó Hivatalnak az az intencziója, hogy lehetőleg visszaadja azt a rokkantat annak az életpályának, ahonnan ő a háború kezdetekor elindult. Iparkodik visszaadni őt a saját falujának, ha földmives volt a mezőgazdaságnak. Mert hiszen helytelen politika lenne ugyebár, ha egy mezőgazdasági rokkantból erőszakkal iparost akarnánk nevelni ? (Igaz! Ugy van! halfel'ól.) Iparost, ha semmi kedve, semmi tehetsége nincs is hozzá. Vagy ha egy olyan rokkantat, aki iparos volt, el akarnánk téríteni eredeti életpályájától, könnyebb mesterségre akarnánk fogni s ezért tanulnia kellene valami mást. Gondoskodás történik arról, hogy az iparos is megtarthassa, folytathassa régi hivatását s erre a czélra szerszámokat, esetleg gépet is kapjon, ugy hogy megélhetése biztosítva legyen. Igen gyakran halljuk a jelszót, hogy földet a rokkantaknak. Hát ez nagyon szép dolog, de a legtöbb esetben csak jelszó marad. Ebben a tekintetben bátor vagyok utalni arra, hogy helytelen volna az is, ha a rokkantakat egy helyen telepítenénk le, mint ahogy nem vezettek eredményre az erre irányuló kísérletek. Egyes törvényhatóságok áldozatkészségéből u. n. rokkant-telepek már létesültek is, ezek azonban semmiképen sem váltak be, mert mikor megteltek rokkantakkal, kisült, hogy az ilyen rokjunius 19-én, szerdán. kant-telep tulajdonképen örökös tárháza az elégedetlenségnek. Fényes László: Nyomoruságfalva! Preszly Elemér: Mikor az a rokkant csak az ő rokkant társát látja, csak vele beszélget, akkor az elégedetlenség napról-napra ott van a szivében, akkor folytonosan csak az ő keserű sorsára gondol, folyton arról panaszkodik, ha azonban — mint ahogy a Hadigondozó Hivatal teszi — visszavisszük a rokkantat az ő falujába, abba a környezetbe, ahol a legjobban érzi magát, ahol ismerősei, rokonai vannak, ahonnan elindult, akkor nagyon kis áldozattal — és ezt nyomatékosan hangsúlyozom, — boldog ós megelégedett emberként tudjuk őt a hazának megtartani. Azok az esetek, amelyekben a Hadigondozó Hivatal eddig ilyen rokkantakat földhöz juttatott, igazolják, hogy nem túlságosan nagy áldozattal, pár száz, vagy egy-két ezer koronával végleges .ekszisztencziát lehet a rokkantak részére biztosítani. Ezek olyan kérdések, t. képviselőház, amelyek kell hogy minden magyar embert érdekeljenek és kell hogy különösen érdekeljék az összes képviselőket. Epén ezért én azt a kérést intézem képviselőtársaimhoz, foglalkozzanak kerületükben a hadigondozás kérdéseivel, a rokkantakkal, az özvegyekkel és árvákkal. Fényes Lászlő: A gyakorlati elintézéssel! Preszly Elemér: Kisérjük figyelemmel a hadigondozó népirodák működését: legyenek azoknak segítségére és akkor azok hitem és reményem szerint be fogják tölteni azt a magasztos hivatást, amelyért alkottattak; akkor eredményt fognak tudni felmutatni és akkor a hadigondozás nagy kérdése a lehető legtökéletesebben lesz megoldva ebben az országban. Hitem szerint feltétlenül szükség van arra is, hogy egy népjóléti ministerium állittassék fel, Fényes László: Minden ministerium jóléti ministerium! Preszly Elemér: Hiszen Ausztriában, amely ezt a ministeriumot megszervezte, látjuk, hogy ez a ministerium ott működése óta gyönyörű eredményeket tud felmutatni. De nemcsak Ausztriában, hanem azt mondhatnám, hogy az összes kulturállamokban ma már oly nagy területet ölel fel, oly nagy munkakört tölt be a népjólét ügye, amely feltétlenül külön szervezetet igényel. Gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam annak idején, midőn népjóléti minister volt, ezt a kérdést napirenden tartotta s iparkodott azt a népjóléti ministeriumot megszervezni. (Ugy van balfelöl.) Fényes László: Nem volt semmi hatásköre. Preszly Elemér: ... Véleményem szerint azonban helytelenül fogott hozzá a kérdés megoldásához, mert igen sok ministeriumtól akart elvenni fontosabb területeket s ennek következtében féltékenység támadt; egyik ministerium a másik után jelentette ki, hogy nem adja át azt, amit tőle gróf Batthyány Tivadar ur kért