Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-795

418 795. országos ülés 1918 június 19-én, szerdán. sági közösségben, hiszen egy erős szomszéd szerinte csak jó védelem leket számunkra. Mi azonban, t. képviselőház, — s ez kötelességünk, öröklött kötelességünk — a magyar nemzeti függetlenség szempontjából nézzük ezt a közösséget és épen ezért látunk veszedelmet a német szövetség tervbevett mélyítésében is. A mi pártunk programmja élő tiltakozás az Ausztriával való mindennemű közösség ellen! (Vgy van! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Mi önálló vámterületet, önálló nemzeti bankot, önálló magyar hadsereget akarunk, teljes közjogi függetlenséget, perszonális uniót akarunk Ausztriával és ha a szövetség mélyitése Németországgal Payer alkanezellár terve és nyilatkozata szerint jön létre, akkor sem önálló vámterületünk, asm önálló banKúnk, sem közjogi függetlenségünk soha nem lehet, magyar ipar nem lesz, (Vgy van ! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) a magyar mezőgazdaság pedig, mint gróf Tisza István is elismerte, nem fejlődhet. Kérdem, t. képviselőház, hát miért volt akkor a mi hős fiainknak mérhetetlen nagy áldozata, miért hullott az a sok magyar vér? (Igaz ! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Azért, hogy földrajzilag legyenek Magyarországnak hatáxai, de Németországgal Payer alkanezellár nyilatkozata szerint, határok nélkül való gazdasági egységet alkossunk, szóval gyarmati állapotban legyünk nemcsak Ausztriával, de Németországgal szemben is ? (Igaz ! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Németország, tudom, nem akar bennünket eltiporni. Ö átölel bennünket, de oly forrón, oly hosszan, oly édes öleléssel, oly fékevesztetten, hogy előbb-utóbb eláll a lélekzetünk és megfulladunk bele. Magyarázhat ez ellen gróf Tisza István bármit, az mind teória, mind elmélet marad. Ám kérdezzék meg az eke szarva mellett dolgozó, az ipari műhelyekben küzdő, a fronton harezoló vagy a különböző hivatalokban éjt és napot egygyé rovó magyar népet, hogy mit akar. Nekünk, népképviselőknek kifejezést kell adnunk a nép akaratának. És a népnek egészséges életösztöne van "arra, hogy a gazdaságilag és közjogilag független, önálló Magyarországot akarja a háború általános gyümölcseképen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem akarja tehát a német egységbe való bekebelezést. Ez nem politikai kérdés többé, hanem egy történelmi folyamat, az alkotmányos nézeteknek kialakulása. Elismerjük a német nagyságot a hadvezetésben, a technikában, a kultúrában, de nem hagyjuk a magyar honvédek dicsőségét sem elhomályosítani. Elismerjük, hogy sokszor mentett meg bennünket a háborúban a német, mikor Szerbiát, Romániát elfoglalta, mikor Erdélyből visszaverte a románokat, de a magyar honvédek nélkül — büszke vagyok, hogy ezt kérdezhetem •— tudták-e volna ezeket az eredményeket elérni ? Ha a magyar honvédek már az 1914. év telén nem állottak volna őrt a Kárpátoknál, ha nem verekedtek volna a Limanovánál, vájjon a német hadvezetés, a német technikai nagyság elérte volna-e azokat az eredményeket ? Nagy a németség, de nagy és áldott az emléke azoknak, akik n.int magyar katonák és magyar hősök haltak n eg a haza és Németország védelmében. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Az következik ebből, hogy ha méghajlunk is a német nagyság, a német hadvezetés, a német haditechnika előtt, de ez a meghajlás ne legyen megalázkodás, mert ezek mellé odaállitjuk a magyar honvédeknek, magyaT katonáknak el nem homályosítható igazát és dicsőségét. Mivel azt látom, hogy a kormány, ha elismeri is ezt, de más utakon halad és teljesen.benne van a német járomban, egy olyan gazdasági közösségnek megalkotásában, amely a mi magyar nemzeti önállóságunkat veszélyezteti, a magyar katonáknak drága véren szerzett dicsőségét mindörökre elhomályosítja és ezt az országot német gyarmattá teheti, amiben neki segédkezik gróf Tisza István : nem fogadom el az indemnitást. (Helyeslés és éljenzés a szélsőbáloldalon.) Elnök : Ki következik szólásra? Vitéz Győző jegyző: Preszly Elemér! Preszly Elemér: T. képviselőház! Az előttem szóló t. képviselőtársam beszédének azon részleteire, amelyekben a szocziális problémákat tárgyalta, beszédem során ki fogok terjeszkedni. Őszintén megvallom, beszédének ez a része sokkal szi V patikusabb volt nekem, mint azok, amelyek nagy politikai kérdéseket taglaltak. Hiszen úgyis túlontúl sokat politizálunk ebben az országban és a nép jajai-bajai nem kellő mértékben hallatják hangjukat itt az országházban. Kétségtelen, hogy bizonyos nyugtalanság, idegesség észlelhető az országban a nép között, sajnos, a legkonzervativebb néprétegekben is. Hiszen ez megmagyarázható: a háborúnak tűlhosszu tartama, a sok zaklatás, amelynek a nép nap-nap után ki van téve, a nélkülözések és áldozatok elfogyasztják a nép türelmét. Ily körülmények közt valamennyiünknek kötelessége, anvnt azt az előttem szóló t. képviselő ur is mondotta, hogy a nép megnyugtatására törekedjünk és ne dobjunk a nép közé olyan dolgokat, amelyek kedélyének felizgatására alkalmasak. (Helyeslés bálfélöl.) És itt kifejezést akarok adni annak, hogy nem értek egyet a t. képviselőtársamnak a békéről elhangzott szavaival, mert ebben az országban magyar és magyar ember között különbség a tekintetben nincs, hogy itt mindenki a békét akarja. (Helyeslés.) És nem szabad a néppel elhitetni azt, hogy itt klasszifikálni lehet az embereket, akik akarják a békét és akik nem akarják a békét. (Igaz! TJgy van! jóbbfeUl.) Sőt ellenkezőleg, azt a valódi tényt kell a nép elé állítani, hogy a béke megkötése nem a mi óhajtásunkon múlik, hanem