Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-795

795. országos ülés 1918 június 19-én, szerdán. 405 gyár nemzet megtalálja a JÖTŐ boldogulásának, jövő gazdasági fellendülésének, jövő közjogi önállóságának alapvető feltételeit, akkor leket arról beszélni, hogy e felfogáshoz talán hozzájárulunk. De addig, amig e biztosítékok még nincsenek, addig sötétbe ugrást jelent, addig az önállósági elvnek ellenkezőjét jelenti az a propoziezió, az 'a terv, melyet a ministerelnök ur és a t. kormány képvisel a német gazdasági szövetségi mélyítésekkel kapcsolatban. A szembeszögezést jelenti ez annak a nagy elvnek, hogy mi a háború borzalmas vérzivataros tanulságait levonván, elsősorban független, gazdaságilag és politikailag önálló magyar nemzetként akarunk szerepelni a jövő évtizedekben és évszázadokban. (Helyeslés a baloldalon.) Azt mondotta gróf Tisza István, hogy ez a kormány, amely most működik, teljesen egy nézeten van vele sok tekintetben. (Derültség a baloldalon.) Fényes László: Meg lesz a paktum! Kún Béla: Azt mondotta gróf Tisza István, hogy ez a kormány nem akarja a munkapártot megsemmisíteni. [Noha több közigazgatási rendellenességet hozott fel s több kifogást támasztott a kormány ellen, mégis azt mondta, hogy ez a kormány a jövő problémái tekintetében vele összhangban igyekszik működni. Ezzel kapcsolatban kénytelen vagyok megemlíteni s nyíltan a ministerelnök úrhoz intézni azt a kérdést, hogy voltaképen ki kormányoz ma Magyarországon, Wekerle Sándor vagy gróf Tisza István ? Hock János: Wekerle kormányoz, de Tisza ellenőrzi! Gr. Tisza István: Az ellenzéknek az a hivatása. Hock János: Ő a pártvezér! (Zaj. Elnök csenget.) Kún Béla: Magam is osztom azon kifogásolásokat és azokat a felhangzott vádakat, melyeket a kormány közélelmezési közigazgatási működése ellen gróf Tisza István képviselő ur felhozott. Osztom azokat a václakat, amelyek felhangzottak az ő ajkáról a közélelmezés tekintetében, (Halljuk!) hogy az uj aratásig a földmivclőnép, a magyar nemzetnek szine-java, féladag kenyéren kénytelen koplalni. Osztom azokat a vádakat, hogy detektiv-rendszer uralkodik az ország egyik-másik vármegyéjében kíméletlenül; de uralkodott az ő kormányzása alatt is, ezt tartozom kijelenteni. (Felkiáltások jobb/elől: Hol?) Polónyi Dezső: Tessék Torontálba elmenni! Kún Béla: Osztom azokat a vádló szavait, miképen lehetséges az, hogy a közélelmezés kérdésébe beleszól egyik-másik Militärkommanrlo részéről kivezényelt hadnagy vagy zászlós és az azután felforgatja egész vármegyének, egész járásnak, egész vidéknek közélelmezését. Hock János: És megfizetteti a várossal! Kún Béla: Szóval, rendellenességek, túlkapások történnek a magyar dolgozó nép kárára és sérelmére. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Gróf Tisza István felszólalását ebben a tekintetben osztom, de kérdezem, ha mindezek a vádak igazak, aminthogy meg kell győződve lennem arról, hogy igazak, akkor miképen van mégis az, hogy gróf Tisza István olyan áldó szeretettel öleli körül ezt a kormányt és magát Wekerle Sándor t. ministerelnök urat ? Miképen van az, hogy itt olyan titkos szövetség hajnalhasadását látjuk, amely hajnalpír nem a magyar nemzet beborult egére fogja felhozni a jobb jövendőt, hanem meggyőződésem szerint a reakczió egére fogja végezetül felhozni Tisza István baljós csillagát. Én azt látom, hogy ha itt támadják a kormányt, ha gróf Tisza István közigazgatási, közélelmezési sérelmeket hoz fel, ezek mind miniatűr, mozaikszerű dolgok, de voltaképen a nagy egység Tisza István és a kormány között megvan a további kormányzás- gyönyörűségében, a továbbkormányzás útjában és máris egyengetett ösvényében. Azt látom, hogy a ministerelnök ur s a munkapárt és annak vezére véd- és daczszö vétségre léptek egymással; hogy amiképen meg egyeztek a választójogban, előző Ígéretei daczára a t. 48-as alkotmány pártnak, azonképen megfognak egyezni más döntő kérdésekben is, amelyek az ország népe, közönsége, lakossága általános érdekeivel ellentétes törekvésekre vonatkoznak. Megegyeztek abban az irányban, hog3

r ebben az országban nem engedik meg a tömegek érvényesülését, hanem ezt az országot a reakczió nyűgébe akarják visszafojtani ós visszafejleszteni. Amint a választ ójogban attól az elvtől, amelyet Wekerle Sándor először hirdetett, eltávolodtak, azonképen más fontos szocziális kérdésekben is el fognak távolodni attól az úttól, amelyet Wekerle Sándor első ministerelnökségi programmbeszédében kijelölt és egy általános visszahanyatlás, visszafejlődés fog következni, amelynek mi nemcsak, hogy támogatói nem lehetünk, hanem a legélesebb fegyverekkel leszünk kénytelenek küzdeni ellene. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház! Gróf Andrássy Gyula nem szorult védelemre azokkal a vádakkal szemben, amelyeket gróf Tisza István mai beszédében vele szemben hangoztatott. 0 meg fog felelni maga helyett, egyet azonban, mint a legszélsőbb ellenzéki pártnak a gróf Károlyi Mihály vezetése mellett működő függetlenségi és 48-as pártnak szerény tagja, kénytelen vagyok kinyilatkoztatni ós ez az, hogy mikor gróf Andrássy Gyula a választójog kérdésében nem egyezett meg gróf Tisza Istvánnal — amit gróf Tisza István mai beszédében kifogásolt — akkor ezzel a megegyezni nem akarással nyilt és határozott színvallást tett arról, hogy becsületes igéretót, amelyet az általános, titkos választójog jegyében tett, megtartja. (Ugy van! a szélsőbalóldalon.) 0 volt az a belügyminister, aki a t. ministerelnök ur előbbi ministerelnöksége alatt a plu-