Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-779

M 779. országos ülés 1918 április 25-én, csütörtökön. kőzni akar a másik tényezővel (ügy van! a jobboldalon.) afelett, hogy mi az, amit a nemzet létérdekeinek szempontjából a törvényhozásnak a nemzetet képviselő tényezője helyesnek és elégségesnek tart ? Aki a törvényhozást ebben az ő egyedül illetékes és helyes munkájában meg akarja akadályozni, az a tiszta és meztelen önkényuralomnak Ígéretekre alapitott rendszerét akarja behozni (Taps a jobboldalon.) és akár pátens, akár királyi kézirat alakjában nyilatkozik is meg az, a képviselőházat és a főrendiházat elzárja attól, hogy a nemzet létérdekei felett ő döntsön, hanem vele szemben egy, a parlamenten kivül álló kisded csoport. (Hosszantartó helyeslés és felkiáltások a jobboldalon : Szégyen!) Bn ezt alkotmányos módnak sohasem fogom elismerni. Falcione Árpád : Demokratikus abszolutizmus. Polónyi Géza: Amit ehhez az eszmemenethez még szükségesnek tartok megállapitani az a következő : Csak néhány adatra szorítkozom, (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) azok közül is csak olyanokra, melyek aktualitást nyernek a benne szereplő tényezők okából. A választójogi harcznál akkor kezdődött ez a kérdés, amikor a Kristóffy-féle javaslat, amely sohasem került a képviselőház elé, a szocziáldemokrácziának nagy tüntetései közepette napvilágot látott, amely az irni-olvasni tudás alaptételén, tehát egy szocziáldemokratikus tantételen épült fel. Akkoriban ez ellen a nemzetnek szinte osztatlan, egységes közvéleménye, mint olyan ellen foglalt állást, amely veszélyeztetné a. nemzet jövendőjét ós létérdekeit. Tartózkodom attól, hogy az e körül felmerült irodalmi harczokat reprodukáljam, egy dolgot azonban mégis a t. ház szives figyelmébe akarok ajánlani, mert érdekes a családi összeköttetések okából megismernünk p. o. azt, (Halljuk ! Halljuk! jobbfelől.) hogy erről az irni-olvasni tudásra alapított szocziáldemokratikus javaslatról miként gondolkozott az akkori arisztokráczia Magyarországon (Felkiáltások jobbfelől : Ahá ! Halljuk !) és speczialiter miként gondolkozott a gróf Esterházy-család. Kezemben van a »Neue Freie Presse«-ben 1909. október 3-ikán megjelent vezérczikk . . . Fényes László : Török elrejtése az ösvényeken. Egy hanp (a jobboldalon) : Miért nem beszél magyarul ? (Zaj.) Polónyi Géza : Vegye tudomásul, hogy én önt nem veszem észre ! (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Én ezt csak tisztán mint szimptomatikus dolgot akarom bemutatni, azért, hogy nagy fényt, vagy, mondjuk, árnyat vet ez az egész dolog a mi egész közéletünkre. Gróf Esterházy Miklós Móricz — gróf Esterházy Móricz minister urnak, gondolom, az édesatyja — aki különben nem igen szokott hírlapirodalommal foglalkozni, (Nagy derültség a jobboldalon.) és a közelről éredkeltek előtt az a gyanú sem jogosulatlan, hogy a t. mostani minister ur tudott ezen ezikkről és annak tartalmáról, czikket irt a választójogról. Minden hosszabb bevezetés nélkül csak egy-két tételét olvasom fel annak igazolására, hogy milyen volt akkoriban a hangulat ezen egész kérdés tekintetében. A bevezetés érdekel engem, amely igy szól (olvassa) : »Wenn deT Umstand, keinen MitgliedEbeitrag an parteipolitische Klubs zu zahlen, dem Staatsbürger den Stempel völliger Parteilosigkeit aufdrückt, so gehöre ich keiner der jetzigen parlamentarischen Partéién in Ungarn an. Da ich anderseits seit Jahren aus Gesundheitsrücksichten ausschliesslich auf meinem Gute oder in einem ausländischen Kurorte lébe, kann mich mit Recht der Vorwurf vollkommener Unkentniss der politischen Verhältnisse^Ungarns treffen.« Ugylátszik, ez családi örökségül maradt reánk. (Élénk derültség és taps a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! balfelól.) Az érdemre nézve azt mondja, . . . Fényes László: A közmunkatanács fáj ! Jakabffy Elemér: Ne személyeskedjék ! (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Polónyi Géza: Azt mondja az érdemre nézve (Olvassa): »Immerhin das Wahlrecht in Ungarn muss eiweitert werden. Dies steht ausser Frage. Die Frage, ist nur die : wer soll es durchführen ? Herr von Kristóffy darf es nicht. Sein Entwurf entstand zu einer Zeit der grössten Leidenschaftlichkeit, und die Unterstützung, die er seitdem in jenen österreichischen Kreisen gefunden hat, die sich mit dem Dualismus noch immer nicht befreunden können, bestärkt nur die Meinung, sein Entwurf sei direkt gegen die Hegemonie der Magyarén ím ungarischen Staate gerichtet. Jede Eiweiterung de.3 Wahlrechtes wird i:* Ungarn eine starke socialistische Partei mid eine starke nationalis^.ische Partei in das Abgeordnetenhaus bringen. Die Waffenbrüderschaft dieser beiden Partéién und damit die Entstehung einer sehr kräftigen Opposition ist gewiss von einer Majorität derselben wollen wir nicht reden : geiunde Menschen beschäfíigen sich nicht mit Selb3tmordgedanken.« Világosan meg van mondva, hogy ez a törekvés, amely a szocziálisták által diktált Kristóffyféle javaslatban bennfoglaltatott, az osztrák köröknek azon tendencziájából keletkezett, hogy a dualizmusban a magyar nemzet szupremácziáját meggátolják és olyan oppozicziót teremtsenek, amely ezt a magyar elemet a maga nemzeti állameszmei missziójában gyengíti. Ezzel kapcsolatban még csak azt kell leszegeznem és megállapitanom, hogy ez a javaslat, mely most szőnyegen forog, minden kétséget kizárólag legális utóda ennek az álláspontnak s illetőleg a szocziáldemokrácziának, tehát tisztán egy kisebbségi, parlamenten kivül álló tényezőnek diktátumaként került a magyar parlament elé. (Iga Vgy van ! jobbfelől.) Erre nézve pedig egy nagyon autentikus tanura, gróf Andrássy Gyula úrra hivatkozhatom. (Felkiáltások jobbfelől: Kiment ! Kellemetlen volt neki! Zaj.) Azt akarom bizonyítani, hogy ez a javaslat, amelyről folyik a szó, a szocziáldemokrácziának posztulátumaként áll a nemzet előtt, semmi egyebet most nem állitok. Gróf Andrássy