Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-795
394 795. országos ülés 1918 június 19-én, szerdán. torius elem malmára hajtja a vizet, (Ugy van! Ugy van ! jobbfelől.) egyenesen belekergeti az izgatók karjaiba a mérsékelt és hazafias románságot is, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Hiszi-e valaki, hogy a közgyűlési tagoknak hazaíiatlan gondolkozó része, — mert pl, hogy az aradi szinódusnak vannak tagjai, akik hazafiság dolgában gyenge lábon állanak, ezt, fájdalom, nagyon jól tudjuk — de hiszi-e valaki, hogy ezek ott a közgyűlésen stante sessione fognak tudj' Isten micsoda államellenes műveleteket csinálni ? [(Igaz ! Ugy van!) Hiszen olyan gyerekes volna ez a feltevés, hogy ezzel nem is kell komolyan foglalkozni. Semmiféle hasznot tehát az a kormánybiztos ur ottan nem tesz, ellenben éretlen, provokáló, a püspököt, a testület tekintélyét sértő fellépésével egyenesen a magyar állam érdekeinek tesz rossz szolgálatot és egyenesen az agitatórius elemnek ad fegyvert a kezébe. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ezeket óhajtottam elmondani. Azt hiszem, módjában lenne a t. kormánynak ezt a kérdést a hazafias román elemmel, elsősorban a román főpapsággal nagyon komolyan, nagyon őszintén, de nagyon barátságosan megbeszélni és olyan megoldást létrehozni, amely megóvja a román főpapság tekintélyét, de amely a román főpapsággal karöltve sokkal eredményesebb intézkedésekre vezethez, mint aminőket az előző kormány tett. (Mozgás a baloldalon.) Fényes László: A román papok átszöktek az ellenséghez ! Gr. Tisza István : Most már csak azzal az utolsó témával kívánok foglalkozni, amelyre még jelenlegi beszédemben ki akarok térni és amelylyel nézetem szerint szembe kell nézni mindannyiunknak, de amelylyel szemben nagyon komoly kötelességei és feladatai vannak a t. kormánynak. Értem azt a lelkiismeretlen agitácziót ... (Élénk jelkiállások a szélsőbaloldalon : Halljuk! Halljuk! Mozgás.) Honnan tudják a képviselő urak, hogy miről van szó? (Élénk derültség jobbfelöl.) Balla Aladár: Megírta már a Nyolcz Örai ! Egy hang (a jobboldalon) : Megszólalt a rossz lelkismeret ! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gr. Tisza István : Értem azt a lelkiismeretlen agitácziót, amely a háború kérdésében, a béke ügyében az ország legszentebb érdekeinek a rovására történik. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Előttem fekszik gróf Károlyi Mihály t. képviselő urnak . . . (Éljenzés a szélső baloldalon.) Kun Béla : Meg van hamisítva, ami előtte fekszik ! (Mozgás a jobboldalon és élénk felkiáltások : Jó kibúvó !) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Gr. Tisza István : Előttem fekszik gróf Károlyi Mihály képviselő urnak nagyváradi és szegedi beszéde. Ezeket a beszédeket a Károlyi-párt adta át a kőnyomatosnak, annak utján adatta ki, nem hiszem, hogy meg legyen hamisítva. E beszédekből egy pár mondatban be kell mutatnom a t. képviselő urnak a háború és béke kérdésében az ország szine előtt elmondott gondolatmenetét. Kezdi a képviselő ur azzal, hogy teljesen ferde világításban, a tényékbe ütköző világításban állítja be azt a szituácziót, melyben a magyar nemzet a háború kezdetén volt. A képviselő ur azt mondja, hogy óriási hibákat követtek el a függetlenségi politikusok a háború kitörésekor, mert azt kellett volna mondaniok, aminek meg kell lenni, ám legyen ; megadjuk, amit megadhatunk ; áldozunk, amit áldozhatunk (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.), de követeljük a függetlenség minden attribútumát. Am legyen ? Hát kinek lehetett volna ezt mondani ? Hát a háború elején bárki áldozatokat kívánt a magyar nemzettől másért, mint saját megtámadott létéért, saját megtámadott ekzsisztencziájáért ? (Zajos helyeslés jobbfelől. Mozgás és zaj a baloldalon,) Kun Béla: És függetlenségünkért! Gr. Tisza István: Hát mi hozta létre ezt a háborút? Hát nem belekényszeritettek minket a háborúba? Hiszen erről én beszélhetek, inert én a háborúhoz a magam felelősségét csak akkor kötöttem, amikor három heti alapcs vizsgálat teljesen kimutatta a szerajevói gyilkosságnak Belgrádba vivő szálait és teljesen kimutatta a szerb államnak tervezett gyilkcs merényletét a monarchiának és Magyarországnak nem biztonsága, nem területi épsége, de ekszisztencziája, léte ellen. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Hát akkor lehetett a magyar nemzetnek odaállni és feltételeket szabni? Hiszen akkor, ha valaki feltételeket szabhatott volna, német szövetségesünk tehette volna esetleg, hogy azt mondja: ám legyen, én hozok áldozatokat, de követelem tőletek ezt vagy azt. Nem tette, mert német szövetségesünk is azt az egyedüli választ adta, amit ily esetben becsületes ember szövetségesének megadhat és amit mi is meg fogunk adni német szövetségesünknek mindaddig, amig Németország biztonsága a háború folytatását szükségessé teszi. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) De hogyan állott volna a világ szine előtt a magyar nemzet, ha akkor, amikor ellene törnek, amikor ezen ország testéből a legszebb darabokat akarják kiszakítani, kitépni, elragadni, akkor mi cdaálhmk és azt mondjuk : majd verekszünk, ha nem tudom, micsoda feltételeinket teljesitik. Engedelmet kérek, ne gyalázzák igy meg a magyar nemzetet. Ez a nemzet nem érdemli meg, hogy önök a saját szemüvegükön keresztül elhomályosítva, elferdítve nézzék a magyar nemzet magasztos cselekedeit. Ez a nemzet odaállott, igen, mert érezte, hogy léte forcg koczkán ; odaállott mint egy ember, mert érezte, hogy nemcsak a jelen veszélyeinek leküzdése, de a jövő nagy problémáinak diadalmas megoldása is attól függ, hogy a népeké, nemzetek- és államoknak ebben a nagy erőpróbájában a magyar nemzet hogyan állja meg a helyét. (Élénk helyeslés a jobboldalon.)
