Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-794

794, országos ülés 1918 június 18-án, kedden. 363 Érdekes, t. képviselőház, Bajorország egyik, azt hiszem, félhivatalos lapja, amely egy konzervatív politikus tollából két czikket közöl, amelyben szintén ellenzi az uniót. Ebben itél a Zollbundról is. Amit most akarunk csinálni, az voltaképen egyszer megvolt a Zollbund kebelében. Mikor Németország az 1850-es években megalakította a Zollbundot, akkor hozzátartoztak még azok az államok, amelyek jjolitikailag Ausztriával barátságban voltak. Hozzátartozott Bajorország, Szászország, Hannover, Baden és mindezek Zollbundban voltak. 1866-ban pedig már a, mi oldalunkon küzdöttek Poroszország ellen. És mit gondoltak, t. uraim, miért lépett be pl. Szászország abba a Zollbundba ? Nagyon jól tudta, hogy ezzel feladja az ő politikai önállóságát, de mert tudta egyszersmind azt is, hogy iparára nézve nagy veszély támadt volna abból, ha nem csatlakozik ehhez a Zollbundhoz, inkább megreszlcirozta az ő független államiságát, minthogy lemondjon arról, hogy ebben a Zollbundban részesedjék. Anglia, Francziaország és Belgium akkor differencziális vámokkal nekimentek a Zollbundnak, Anglia hamarosan visszavonult, de a másik kettő jó darab ideig folytatta a küzdelmet. Mi történt azonban a Zollbunddal ? Legyen szabad felolvasnom erre vonatkozólag egy pár sort. Végtelenül érdekes lesz ez annak illusztrálására, hogy miképen fejlődött a Zollbund politikai tekintetben. Épen gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam is alludált mai beszédében arra, hogy ez a gazdasági szerződés politikai veszélyeket is rejt magában. Annak a konzervatív politikusnak czikke, akit az előbb emiitettem, többek között a következőket mondja (olvassa): »Die künftige Entwicklung wird sich um solche Vorbehalte — nämlich um Vorbehalte der Selbständigkeit des Staates — weníg kümmern. Wie dies im altén Zollverein der Fali gewesen ist, wo der Weg aus innerer Notwendigkeit über zolltechnisehe Konferenzen und Generalkonferenzen zum Zollparlament und Bundesrat mit Majoritätsbeschlüssen, von der gleichen Berechtigung aller Teilnehmer des Vereins zur Vormachtstellung Preussens mit fást einem Dritteil aller Stimmen im Zollbundesrat, einem Vetorecht und dem alleinigen Recht im Namen des Zollvereines Handels- und Schiffahrtsverfcräge mit fremden Staaten einzugehen, führte.« Tisztelt képviselőház! Az törtónt, hogy először egy közönséges Zollbund volt, később Poroszország magához ragadta egy harmadrészét a szavazatoknak, fentartva magának a véto-jogot, fentartva magának, hogy a Bundesratban, kereskedelmi és hajózási szerződéseket teljesen önállóan csináljanak. így ezek az államok teljesen elvesztették önállóságukat. Erre utal ez a konzervatív politikus. Erre utal azzal, mikor azt mondja, hogy nagy veszélyeket rejt ez az államokra magában. Nagyon könnyen lehetséges, hogy ugyanazt az utat fogjuk mi követni, mint amelyen mentek a német államok. Végtére Ausztriának egy része német és mi olyan tendencziákat látunk Ausztriában, hogy azok inkább Németországhoz szitának, mint az osztrák koronához. Ezek a tendencziák annyira nyíltak, hogy szabad ebben a képviselőházban erről beszélni ; nem lehet többé eltagadni azokat, anynyira nyíltan mutatkoznak. Nem lehet eltagadni, hogy most, amikor Tirolnak nem volt elég élelmezése, akkor azt mondták: ők nem akarnak Ausztriához tartozni, hanem Németországhoz. Ezek olyan jelenségek, t. kéjiviselőház, amelyeket a magyar koronának nem szabad behunyt szemmel fogadni, hanem tisztában kell lennie, hogy hogyan és miképen áll ő azzal, akivel politikai frigyben él és akinek gazdasági köteléke őt is kötik. Sokkal komolyabb tehát ez a kérdés, semhogy mi erryszerüen, anélkül, hogy ezt magunk között, képviselők között megtárgyaltuk volna, egy kész dolog előtt álljunk, amelyet minden körülmények között meg kell szavaznunk, mert a viszonyok nem engedik, hogy máskép cselekedjünk. Bocsánatot kérek, hogy erre az unióra anynyira kiterjeszkedem, de nem tudom, el fogják-e fogadni az én indítványomat, hogy az ügy egy bizottság ele terjesztessék, és nem tudom, hogy lesz-e alkalmam még erről beszélni, ennélfogva inkább ma mondom ^el, amit ebben a keretben elmondani akarok. Érdekes ebben a kérdésben az a szerep, amit mi magyarok játszottunk a Wírtschaftskonferenzen. Az én t. barátom és képviselőtársam, báró Madarassy-Beck ennek a Wirtschaftsvereinnak magyarországi képviselője és mondhatom, hogy az egész dolgot kezdettől fogva ugy vezette, hogy ezért a legnagyobb szimpátiák irányultak feléje. Meg kell mondanom őszintén, hogy becsületesen is vezette, mindamellett hogy kezdetben nem lehetett felmenteni az egyoldalúság vádjától. A németek csak azért lelkesednek, hogy lelkesedósükkel ideájukat előbbre vigyék. Mi magyarok, ha lelkesedünk, sokszor nem törődünk az ideával, hanem a lelkesedésből merítjük ideáinkat, hogy akkor azok után induljunk. A németek ezt okosan csinálják. Az én t. barátom kezdetben a Wirtschaftsverein keretében külföldi vonatkozásokban szólalt fel. Megjegyzem, hogy mindamellett, hogy tagja vagyok, annak soha egyetlen ülésén nem jelentem meg, mert mindenkor pcrhorreszkáltam azt, hogy Magyarország csatlakozzék ilyen középeurópai alakulathoz. Báró Beck t. képviselőtársam kezdetben oly lelkesedéssel beszélt a Wírtschaftsvereinról, hogy én csodálkoztam azon, hogy egy férfiú, aki a rideg számokkal oly ügyesen tud bánni és bánt is egész életében s Magyarország egyik legnagyobb intézetét vezeti, honnan vette azt az idealizmust, amelylyel a nélkül, hogy számításokba bocsátkozott volna, megtalálta ezeket a lelkes szava4(5*