Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-794

794, országos ülés 1918 június 18-án, kedden. 339 források emeléséről és jövedelmezőbbé tételéről, amelyekből ezek az ugrásszerűen emelkedett kiadások fedezendők. Felesleges nekem erről a helyről nyomatékosan hangoztatnom, hogy ez a módszer, — hogy indemnitások pótolják a költségvetést — az alkotmányosság szempontjából megnyugtathatja ugyan kötelességérzetünket, mert kétségtelen, hogy alkotmányos forma az, mikor a kormány a törvényhozástól kapja meg a felhatalmazást arra, hogy a kiadásokat teljesíthesse és a bevételeket beszedhesse : de viszont kétségtelen az is, hogy ez csak egy szurrogátum ahhoz képest, ami a költségvetés megajánlási jogában a nemzet számára biztosítva van. A költségvetés a maga összességében hivatva van feltárni az ország közállapotait, számítást tenni az összes, az állami igazgatás körébe eső szükségletekről, s azokkal kapcsolatosan mérlegelni az állam összes tényezőinek, az összes adózó elemek teherviselési képességét, hogy mennyit rakhatunk rá az állam összességét alkotó tényezők ereje összeroppanásának koczkáztatása nélkül. Pótlásként azért sem elegendő az indemnitás a költségvetés helyett, mert mint méltóztatik tudni, a zárszámadások ismerete nélkül nem lehet meg a szükséges tájékoztatás arra nézve, hogy az előirányzott bevételek milyen mértékben folytak be és vájjon melyik bevételi forrásnál kell csökkentést kezdeményezni és hogy a kiadások milyen mértékben váltak be azon czélokra, amelyekre azokat a költségvetés tárgyalásakor a törvényhozás megajánlotta ; erre nézve zárszámadás hiányában pozitív képet alkotni, megnyugtató bírálatot mondani nem lehet. De kétségtelen az is, hogy a háborús viszonyok okozta bajok, a politikai viszonyok és sok más tényezőnek együttes hatása akadályozta meg azt, hogy ma, mikor egy uj költségvetési év küszöbén vagyunk, rendes költségvetéssel álljunk szemközt. Az utolsó költségvetés az 1914/15. évről szól, a régebbi kormány az 1917-ik évben tett utoljára kísérletet arra, hogy egy költségvetés előkészíttessék az akkor létezett és elbirálhatóknak talált tényezők ismeretével. Ezt a költségvetést a jelenlegi kormányt megelőzött Wekerle-kormány beterjesztette, de, mint méltóztatik tudni, ez a politikai viszonyok és az időközi kormányváltozások miatt ismét nem vált törvénynyé. Most uj költségvetési év küszöbén vagyunk, de — amint a pénzügyminister ur a törvényjavaslat indokolásában konstatálta és amint a pénzügyi bizottság a maga jelentésében ezt akczeptálva szintén elismerte — a kormány a normális költségvetést a munkaerőnek fogyatékossága és más irányban való nagy igénybevétele miatt egyrészről, másrészről és különösen azért nem tartotta most beterjeszthetőnek, mert — amint helyesen megállapítja a minister ur — kétségtelen dolog az, hogy az állami bevételek igen jelentékeny területén, különösen a fogyasztási adók területén, olyan bizonytalanság uralkodik, amely miatt ezen bevételi források hordképességével pozitív alapokon számolni nem lehet. Méltóztatnak tudni, hogy a iogyasztási adók jelentékeny része olyan forrásokból ered, amelyeknek anyaga az emberi táplálkozásra szánt termékek felhasználásával van kapcsolatban. Minthogy pedig mégis mindennél elsőbbrendü dolog, hogy az élelmezés terén fennakadás ne legyen, nagyon természetes, hogy ezen fogyasztási adók mikénti kihasználhatásának módja és terjedelme attól függ, hogy milyen nagy lesz ez évi termésünk, amelylyel adat alapján megállapítható lesz, hogy a fogyasztási adó kihasználása mily mértékben lesz eszközölhető. Ha már e kérdést érintettem, méltóztassék megengedni, hogy ezzel kapcsolatosan, nem a pénzügyi bizottság megbízásából, de saját meggyőződésemet követve, rámutassak egy tényre : A termés eredményére vonatkozólag és annak biztosítása tárgyában kibocsátott legutóbbi rendelet nem tartalmaz pozitív megállapítást arra nézve, hogy a termés miként lesz elosztandó. E rendelet ily megjelenése széles körökben aggályokat okoz. Aggályokat okoz különösen abból a szempontból, hogy vájjon a termés miként való szétosztása terén nem fog-e állami önállóságunk valami csorbát szenvedni. (Mozgás.) Hiszem, meg vagyok róla győződve, hogy a kormány ezen a területen meg fogja védeni állami önállóságunk jogát. De egy kérdést fel kell említeni, és ez az, hogy bármily tényezők hassanak is közre az idei, vagy bármely termésünk eredményének szétosztására, egy dolgot nem lehet figyelmen kivül hagyni. Azt hiszem, Magyarország specziális gazdasági viszonyai közepette a termelés biztosítása — nemcsak a termelés fokozása, de magának a termelésnek biztonsága — megköveteli és pedig elsőrendű követelményként állítja elénk azt, hogy gondoskodjunk arról, hogy a gazdasági cselédeknek szegődött bérként járó u. n. kommencziós illetménye el ne vétessék. (Vgy van!) Nem lehet e kérdés elől elzárkózni és bármily nagy érdekek fűződnek ahhoz, hogy akár szövetségesünk, akár a hadsereg, akár más tényezők érdekében az idei termésből a lehetőség határai közt segitsünk és áldozatokat is hozzunk ezen a téren, ezt az áldozatot legjobb meggyőződésem szerint és azt hiszem, az egész ország gazdaközönségének meggyőződése szerint meghozni nem lehet és nem szabad, mert egyenesen veszélyezteti a legfőbb érdeket, magát a jövő s\i termelés lehetőségét. T. ház ! Azok közt a tényezők közt, amelyek megnehezítik a rendes költségvetés biztos alapon nyugvó előkészítését, jelentékeny szerepet játszik az a tény is, hogy minduntalan, nemcsak ugrásszerűen, de úgyszólván meglepetésszerűen állanak elő oly kiadások, amelyek fedezetéről előre gondoskodni alig lehet. E kiadások fedezése az eddigi költségvetés keretében sehol meg nem található. Bátran merem állítani, hogy az 1914/15. évi költ43*