Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-792

792. országos ülés 1918 június 12-én, szerdán. 331 trénerek körében ugy elharapózott, hogy nincs nap, amikor a budapesti turfon és a bécsi turfon valami nagy leleplezés nem történnék. Követeljük a legszigorúbb, a legsürgősebb eljárást és vizsgálat megindítását. Amennyiben a legkisebb bizonyíték felmerül, hogy bármiféle visszaélés, összejátszás volt, követeljük minden­féle ily játékfogadás teljes megszüntetését. (Helyeslés a baloldalon.) Mégis borzasztó dolog, hogy egy háborúban, amikor ma a magyar nép között rekvirálunk, a magyar nép fejadagját leszállítjuk, amikor külföldön tartózkodó ma­gyarjainkkal a legkeményebben bánnak, akkor itt éljenek a fővárosban emberek, akik ezreket és százezreket keresnek, akik reggelire csak pezsgőt isznak és akik sültcsirkét uzsonnáznak a publikum előtt. Ezek lázitó tények, amelyek­ről százezrek tudnak ebben a városban; ezeket nem szabad tűrni. (Ugy van! a baloldalon.) Ott künn a versenytéren a rendőrkapitány­nak és a katonai rendőrségnek mindennap kellene razziát tartani, nem egy hónapban egy­szer, de mindennap. És akkor, amikor tartottak, sem mentek oda, a totalizatőrhöz, ahol azok az emberek vannak, akik tulajdonkép a szerencse lovagjai, a turf zsiványai ós betyárjai; pedig, ha ott rendeztek volna vizsgálatot, ott találták volna az igazi bűnös embereket. Fényes László: A nélkülözhetetleneket onnan vigyék be. Nem nélkülözhetetlenek, ha lóver­senyre járnak. (Mozgás.) Huszár Károly: Azt kérem, hogy a társa­dalmi béke és a magyar nemzet jó erkölcse érdekében méltóztassék e téren ép oly szigorúan eljárni, mint a kártya ügyében a klubokkal szemben. (Helyeslés a baloldalon.) Egy mai lap­ban is megjelent egy czikk egy másfél milliós kártyanyereségről. (Mozgás.) A czikket a t. mi­nisterelnök ur rendelkezésére bocsátom. Ha sze­gény, kínlódó emberek ilyet olvasnak, hogy egy fővárosi bankvezér, egy másik bank vezérigaz­gatója, egy tekintélyes ezukorgyáros. bizományo­sok és lipótvárosi milliomosok milliókba kártyáz­nak, micsoda hatással van ez e szegény embe­rekre, akiknek gyermekeit, akiknek vagyonát és mindenüket elviszik ?! Milyen garancziát nyúj­tanak a betevőknek a bankok, ha azok, akikre vagyonuk rá van bízva, hazárd kártyajátékokban vesznek részt? Olyan időket élünk, amikor sen­kinek sem szabad az, hogy másokat a vagyoná­val való tobzódással, pöffeszkedéssel megbotrán­koztasson, mert nagyon könnyen oly lángot gyújthat, amelyet nem lehet eloltani. (Igaz! Ügy van!) Fényes László : Ez a lázítás. Huszár Károly: Nem szabad a társadalom szegény rétegeiben azt az érzést felkelteni, hogy e nagy hatalmasságok ellen, akik a lóversenytéren és más mindenféle hasonló háborús erkölcstelen­ség, visszaélés és bün terén valósággal ráfeküdtek az országra, akik teleszívják magukat a mások szenvedéséből és nyomorúságából való gazdag­sággal, hogy ezek az emberek büntetlenül csinál­hassák ezt, hogy ezekre az emberekre nem tud senki sem ráfeküdni az állam hatalmával! (Ugy van ! a baloldalon.) Meg vagyok róla győződve, hogy amily eré­lyes tudott lenni a kormány a kaszinókkal szem­ben a kártyajátékok dolgában, ugy el tudna járni itt is és örvendve konstatálom és itt a képviselő­ház előtt mondok köszönetet, hogy erélyes tudott lenni a lakáskérdés tekintetében is. Mint családapának és tisztességes embernek föl kell vetnem azt is, hogy méltóztassék Budapest utczáinak azt a szégyenteljes szennyét is megszün­tetni, hogy mindazok, akik más világvárosokban az éj sötétségében és kloakáiban vannak eldugva, Budapesten a legforgalmasabb utczákon hallatlan csordákban botorkálnak és viselkedésükkel meg­botránkoztatnak mindenkit, ugy hogy maholnap tisztességes asszony és leány nem járhat azokon az utakon. A főkapitány feladata volna intézkedni. Volt idő Budapesten, amikor a volt főkapitány visszakergette sötét odúikba e szerencsétleneket, és elvárjuk, hogy most is visszatereljék őket, mert tudjuk, hogy népesedési szempontból, közerkölcs szempontjából, közegészségügy szempontjából mily nagy érdek fűződik ehhez. (Ugy van I) Meg kellett ezt mondani, mert nagyon sok embert az a bün, amely az utczán kínálkozva jár, a vesze­delem, a fizikai és erkölcsi pusztulás útjára visz. Ahogy reméljük és várjuk az orvoslást ezen a téren, ugy fordulunk most a lótenyésztés érdeké­ben különösen a földmivelésügyi minister úrhoz. Meg kell találni a módját annak, hogy megmentsük a mezőgazdaság és az állattenyésztés érdekét, de meg kell találni azt az utat is, mely a versenyből kizárja és eltiltja mindazt, ami megrohasztja és tönkreteszi a magyar társadalom jó erkölcsét és hírnevét, Hock János: Nem a magyar társadalom, de a főváros társadalma van veszélyben. . Fényes László : Belenyujtja csápjait az egész társadalomba ! Huszár Károly: Interpelláczióm a földmivelés­ügyi és belügyminister urakhoz a következő : (Olvassa.) Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy különösen a főváros társadalmában milyen hallatlan erkölcsi és anyagi pusztít ásókat okoz a lóversenyeken elharapódzott őrült játékszen­vedély? Tudja-e a minister ur, hogy az igy elfajult versenyek immár alig szolgálják az eredeti és közérdekű lótenyésztési czélokat? Tudja-e a kormány, hogy a Turfszalónban kartellirozott bookmakerek, összejátszva a ver­senyüzem személyzetével, valósággal fosztogat­ják a hiszékeny nagyközönséget, úgyannyira, hogy turfbotrányokról szóló leleplezésekkel van tele az egész sajtó? Miért nem indít a kormány a turf botrányok dolgában sürgős és erélyes vizsgálatot? Hajlandó-e a kormány az egész bookmaker­intézményt rendeletileg megszüntetni, mert ezek 42*

Next

/
Oldalképek
Tartalom