Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-792

318 792. országos ülés 1918 június 12-én, szerdán. tes és főjegyző s kétnapi vizsgálat után felfüggesztette állásától s elrendelte ellene a fegyelmi vizsgálatot. Az indokolás az volt, hogy hivatali visszaéléseket találtak. A felháborodott megyei közvélemény kíváncsi volt, hogy mik ezek a hivatali visszaélések. Erre egy intervju folyamán a főispán azt a nyilatkozatot tette, hogy közélelmezési és pénzkezelési visszaélések fordultak elő és általában a hivatalban talált restancziák szolgáltak a felfüggesztés alapjául, tehát három ok az, amely őt a felfüggesztés kimondására indította. Megjegyzem, hogy a felfüggesztés kimondását követőleg egy héttel az alispán azt a nyilatkozatot tette az újságban, hogy ő is tartott hivatali vizsgálatot alig két héttel korábban, de a felfüggesztésre okot nem talált, bár mulasztásokat tapasztalt. Bátor vagyok a tisztelt ház figyelmét felhívni arra, hogy gróf Andrássy Gyula belügyministersége idejéből van egy ministeri rendelet, amely a felfüggesztésről részletesen intézkedik és amely azt mondja, hogy (olvassa): »A fegyelmi eljárás során a községi és törvényhatósági alkalmazottak felfüggesztésének csak akkor lehet helye, ha: 1. a tisztviselőt olyan súlyos természetű vádak illetik, amelyeknnk már az alapos gyanúja is veszélyezteti a hivatali állás méltóságát, illetőleg a hatósági tekintélyt és amelyeknek bebizonyosodása hivatalvesztést von maga után; 2. ha a fegyelmi eljárás alá vont tisztviselő hivatalában maradva, a vizsgálat sikerét veszélyeztetné; 3. ha az illető tisztviselő hivatalban maradása esetén utólag nem pótolható kárt okozna, pl. választáskor a választók jogtalan befolyásolásával. Annak puszta feltételezésével azonban, hogy a fegyelmi eljárás alá vont tisztviselőt esetleg hivatalvesztéssel fogják büntetni, vagy általában a fegyelmi vétség súlyosnak látszó esete magában véve nem lehet elegendő ok a felfüggesztésre, mert irányadó elvnek kell tekinteni, hogy a felfüggesztés sem büntetés jellegével, sem a kiszabandó büntetés súlyosbításának czólzatával nem bírhat, miután büntetés a vizsgálatot és a fegyelmi Ítéletet bármely alakban nem előzheti meg; már pedig a felfüggesztés gyakran súlyosabb a kiszabott büntetésnél Í8.« Ezen elvek szem előtt tartásával kellett volna a felfüggesztésnél eljárni és a legkevesebb, amit a méltán csodálkozó közvélemény a főispán úrtól elvárt volna, az lett volna, hogy jelölje meg azon tényeket, amelyek ezen rendelet megfelelő szakaszai alá vonhatók. Ez meg nem történt, hanem vizsgálat folytattatott, amelynek eredményét és adatait nem ismerem. Csak futólag értesültem arról, hogy restancziák vannak, hogy nem tudom, hány száz az elintézetlen akta. Szeretnék látni olyan főszolgabírói hivatalt, aliol ma ilyet találni nem lehet. Ez az ok tehát magában véve elesik s különben sem ok a felfüggesztésre, mert azáltal, hogy egy tisztviselőtől megfosztjuk a közigazgatást, még kevésbbé lesznek az akták elintézve, mert honnan veszünk ma helyettest ? A másik ok volt a pénzkezelési visszaélések, amelyek abban állottak, hogy tényleg hosszabb ideig hivatalos pénz hevert a kasszában, anélkül hogy rendeltetési helyére juttattatott volna. Ez kétségtelen hiba, de a felfüggesztésre semmi esetre sem szolgálhat okul. Másik pénzkezelési hiba volt, hogy a főszolgabíró magánpénzét is a hivatalos kasszában tartotta. Ez is helytelen és szabálytalan dolog, de ez sem ok a felfüggesztésre. Marad harmadik ok gyanánt a közélelmezési visszaélések. Hogy melyek voltak ezek a közélelmezési visszaélések, nem tudom; de azt tudom, hogy báró Fischer kormánybiztos, aki egy hónappal azután, hogy a felfüggesztés megtörtént, Szepes vármegyében a közélelmezést megvizsgálta, azt a hivatalos kijelentést tette, hogy sehol, ahol eddig még járt, olyan tökéletesen nem intézték a közélelmezóst, mint épen Szepes vármegyében. Kizártnak tartom, hogy az alispán ne közölte volna vele, hogy itt nagy baj van, mert egy főszolgabiró közélelmezési visszaélések miatt felfüggesztetett; vagy ha az alispán ezt elfelejtette közölni, hogy a főispán ne közölte volna. Kizártnak tartom azt is, hogy ha tényleg ilyen visszaélések lettek volna, báró Fischer ilyen hivatalos nyilatkozatot és dicséretet kiadott volna s ezáltal a főispánt mintegy dezavuálta volna. Hogy mennyire kevéssé súlyos fegyelmi vétségekről lehet szó a jelen esetben, nyilvánvaló abból is, hogy az ügyészi vádinditvány (Zaj. Halljuk! Halljuk!) 300 korona pénzbüntetésre irányult. A fegyelmi vizsgálat következtében a tárgyalás ki is tüzetett s ekkor, amikor az ügy napirenden volt, véletlenségből épen kormányválság volt. Akkor az alispánt helyettesítő vármegyei főjegyző — aki, mint emiitettem, egyszersmind főispáni titkár s igy nem valószínű, hogy a főispánnal ellentétes intencziók szerint járna el — egyszerűen levette az ügyet a napirendről azzal az indokolással, hogy kormányválság lévén, ilyen kérdések tárgyalása nem aktuális. (Derültség.) Ez az egyik ok, amelyből biztonsággal lehet következtetni arra, hogy itt politikai szempontok is szerepeltek a háttérben. A másik ok, amely kétségtelenné teszi, hogy politikai szempontok is szerepelnek, a következő: a főszolgabiró a felfüggesztés által elkeserítve, nyugdíjaztatása iránti kérvényét adta be; mikor azonban ezt a csodálatraméltó kijelentést tették, hogy kormányválság lévén, egyáltalában nem intéznek el fegyelmi ügyeket, észbekapott és azt mondotta, hát hogyha a kormányválság az én javamra fog eldőlni, tehát egyszerűen visszavonom nyugdíjaztatás iránti kérvényemet. Erre elrendelte a főispán a vizsgálat kiegészítését az esetleg még I ki nem derített okokra nézve. Látjuk tehát,