Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-790

790. országos ülés 1918 június 5-én, szerdán. 2GÍ) ipari hizlalás is, amelyet épen az ez ellen felhozott ellenargumentumok következtében államilag szándékozom keresztülvinni.« — Tehát, ugyebár, ő a gazdákat iüetőleg a hizlalást lehetővé akarja tenni és államilag akarja keresztülvinni a nagyban való ipari hizlalást. Kétségtelen, hogy első pillanatra ez a nyilatkozat itt az ülésben bizonyos megnyugtató hatást keltett, azonban két igen súlyos aggodalmat lehet ellene felhozni. Az első az, hogy szerződéseket akar kötni a gazdákkal. Hogy miként kötnek szerződéseket a gazdákkal, azt láttuk a sovány sertés rekvirálása idején a sertésforgalmi irodának működéséből. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Láttuk igenis azt, hogy a sertésforgalmi irodának emberei azokkal kegyeskedtek szerződést kötni, akikkel épen akartak, többnyire természetesen nagy gazdákkal, mert a kisebbekkel, sőt még a középbirtokosokkal sem, nem igen voltak szívesek bajlódni. Azonkívül méltóztassanak megnézni azokat a feltételeket, amelyek mellett a sertésforgalmi iroda a közelmúltban a szerződéseket megkötötte. Méltóztassék figyelembe venni azokat a províziókat, amiket a maga részére kikötött, (Ugy van! bálról.) amikor a megállapított makszimális áron felül 30—80 fillért kivánt a beszolgáltatott sertések minden kilogrammja után. Ez egy átlagos sertésnél 45, illetve 120 korona províziót tesz ki. Kun Béla: Valóságos zsebelés! Juhász-Nagy Sándor: Felmerülhet itt a kérdés, mi czélra köti ki ezeket a províziókat a sertésforgalmi iroda ? Azt mondják, a hivatal fentartásának költségére. De micsoda ezimen és minő jogon kötnek ki províziót azoknál a gazdáknál, akik a saját maguk tengerijéből hizlalják a sertéseket ? Megfizettetik a gazdával azt, hogy a közfogyasztás czéljára a saját maga tengerijét nála hagyták és megengedték, hogy abból hizlalhasson ! Az ilyen szerződésekből egyáltalán nem kérünk. (Igaz! Ugy van! bálról.) Bár a sertésforgalmi iroda nem tudja megvalósítani úgynevezett százezres aukczióját, mert csak 30.000 darabot tudott összeszedni, igy is rendkívül magas összegre rúgnak ezek a szerintem teljesen indokolatlan és jogtalan províziók. (Ugy van! bálról.) Tudomásom szerint a közélelmezési minister ur a sertésforgalmi irodát sertésközponttá akarja kifejleszteni és a szerződések megkötését a jövőben erre a központra akarja bizni. Másik kifogásolni való a t. minister ur felszólalásában, hogy állami hizlalásról is beszél, nem is sejtteti azonban azokat a feltételeket, amelyek mellett ezt keresztül akarja vinni. Valószínűleg nem állami hizlalás lesz ez, hanem államinak mondott bizonyos érdekcsoportoknak a hizlalása. (Ugy van ! a baloldalon.) Valószínűleg ez a sertésforgalmi iroda sertésközponttá kifejlesztve fogja mint ilyen érdekcsoport, azt az úgynevezett állami hizlalást végezni. Fényes László: A gseft megkapja a magyar állami czimet. Juhász-Nagy Sándor: Ezzel a tervvel szemben, habár erre felhatalmazásom csupán Hajdú vármegye gazdasági egyesülete részérő] van, azt hiszem, az egész magyar gazdaközönség nevében, jogosan kívánhatom és követelhetem, hogy a sertéshizlalásnak a jövőben való rendezésénél és szabályozásánál ne álljanak meg ott, hogy hatályon kivül helyezik a sovány sertések rekvirálására vonatkozó rendeletet, ami magában véve még semmit sem jelent, hanem adják meg a lehetőséget a gazdáknak a hizlalásra. (Helyeslés a baloldalon.) Adják meg pedig ennek a lehetőségét azáltal, hogy először adjanak engedélyt, hogy minden gazda a saját házi és gazdasági szükségletén felül földbirtoka vagy gazdasági üzeme nagyságának és a szokásos állatlétszámnak megfelelő számú sertést közvetlenül hizlalhasson és szolgáltathasson be, minden közvetítő nélkül a közfogyasztás czéljára. (Helyeslés a baloldalon.) Másodszor tegyék lehetővé, hogy a hizlalásnak a megállapítandó normális hasznában a gazdákkal semmiféle érdekcsoportok ne osztozzanak. (Helyeslés a baloldalon.) Harmadszor lássák el a gazdát megfelelő mennyiségű tengerivel és takarmánnyal, illetve hagyják vissza nála a hizlaláshoz szükséges takarmányt. (Helyeslés a baloldalon.) A gazdának valósággal létérdeke, létfeltétele, hogy lehetővé tegyék neki a hizlalást. (Ugy van ! bálról.) Mindannyian tudjuk, hogy a szemtermelés egyáltalán nem fizeti ki magát. Rendkívül nagyfontosságú érdekek kívánták meg, hogy a kenyérmagvaknak, de általában a terményeknek az árát a többi áruhoz viszonyítva alacsonyan állapítsák meg. A gazdának ellenszolgáltatást és kárpótlást csakis az állattenyésztés és a hizlalás nyújthat. (Ugy van ! balról.) Tegyék tehát lehetővé a hizlalást. Azt hiszem, hogy most, amidőn a gabonát a cséplőgépnél fogják lerekvirálni, amidőn mindenfelé arról beszélnek, hogy német parancsra Magyarországon is egyszerűen le fogják szállítani a fejadagot. . . Fényes László : Akkor forradalom lesz itt! Juhász-Nagy Sándor:... amikor a sovány sertéseket rekvirálták, amikor a marharekvirálásnál elkövették az áraknak azt a helytelen megállapítását, amire Mattá Árpád t. barátom olyan élesen és határozottan világított rá, amikor a termények rekvirálásaval, ennek a rekvirálásnak brutális keresztülvitelével valósággal elkeserítették Magyarország gazdaközönségét, akkor helyénvaló lenne, ha legalább most, ennél a kérdésnél, a sertéshizlalásnak lehetővé tételénél, megfelelő intézkedéseket léptetne életbe a t. kormány. (Ugy van ! bálról.) De hiszen tulaj donképen ez nem is kizárólag gazdaérdek, hanem egyenesen közérdek. Kun Béla: Magyar nemzeti érdek! Juhász-Nagy Sándor: Például a gazda vagy a kishizlaló olyan anyagokat értékesíthet a köz czéljaira, amelyek különben teljesen veszendőbe mennének. Ott vannak a hulladékok, ott van a tarlón való legeltetésnek a kérdése, a kipergett szemek, az elhullott kalászok.