Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-786

224 786, országos ülés 1918 dése és ezzel kapcsolatban az adókedvezmények kérdése, ne kelljen elmennünk a házból anélkül, hogy e részben valami ne történjék. Hivatkozom az igen tisztelt pénzügyminister ur szocziális érzékére, a legalacsonyabb alkuig elmegyek e pontban, nem mondhat a pénzügyminister ur oly keveset, amibe én bele ne egyeznék s csak szimbólumként akarom, hogy megmutassuk, hogy van szivünk és érzékünk a szocziális kérdések iránt. Nagyon kérem a tisztelt pénzügyminister urat és a t. házat, hogy e pontnál minden ellentét félretételével pártkülönbség nélkül méltóztassanak módosításomat elfogadni. (Halljak! Halljuk! balfelöl) Módosításom a következő : (Olvassa.) »Módositás a 3-ik szakaszhoz. A 3-ik szakasz uj, 4-ik pontjaként a következő pont tétetik: Oly adózónál, aki kiskorú gyermekeit, vagy törvényes kötelezettség alapján más hozzátartozóját saját háztartási körében eltartja, amennyiben adóköteles jövedelme 10.000 koronát meg nem halad, a jövedelemadó tételei három ilyen családtag eltartása esetén egy fokozattal, négy családtagnál két fokozattal, öt családtagnál három fokozatta], ezenfelül négy fokozattal mérséklendők. « Ajánlom módosításom elfogadását. Elnök; Kíván még valaki szólni ? Ha nem, akkor a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Popovics Sándor pénzügyminister: Tisztelt képviselőház! Nem értem, teljesen a tisztelt képviselő ur módosítását. 0 azt mondja, hogy amennyiben az adóköteles jövedelem 10.000 koronát meg nem halad . . . Barta Ödön előadó: Ott kezdődik! Popovics Sándor pénzügyminister: Hiszen az adóztatás most ott kezdődik. Bródy Ernő: Az összeg tekintetében blankettát adok! Popovics Sándor pénzügyminister: Azon motívumokat, melyeket a t. képviselő ur módosító indítványának beterjesztésénél tett, teljesen elismerem és honorálom, de bátorkodom arra figyelmeztetni, hogy nem tartom czélszerünek egy intézményt, mely egy szerves törvény alkotó részét képezi, abból kiragadni és most inczidentaliter elintézni. Igaza van a t. képviselő urnak abban, hogy akkor, amikor az agglegényadót javasoljuk, annak egy részét, mi tettük ezt, azonban a különbség az, hogy ez az állam jövedelmeinek fokozása érdekében volt proponálva, mig ez az állam kevesebb adójával járna. Nyugodjék bele tehát a tisztelt képviselő ur abba, hogy ugy sem fogunk megállhatni annál, hogy a jövedelmi adót a maga egészében életbe ne léptessük és akkor ez az intézmény az alaptörvény értelmében ugy is életbe fog lépni. Ha a t. képviselő ur azzal operál, hogy a pénzérték csökkenése egyik indoka annak, hogy szabályozzuk ezt a kérdést, itt a novellában, ezzel szemben hivatkozhatom arra is, hogy a pénzérték csökkenése az adóteherben is érvényesül. ájus 16-án, csütörtökön. Kérem a t. házat, hogy a módosítást mellőzni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az előadó ur kivan szólni. Barta Ödön előadó: Tisztelt képviselőház! Az a módosítás, melyet a t. képviselő ur most előterjesztett, már előfordult a pénzügyi bizottságban. Leszek bátor a pénzügyi bizottság jelentéséből idézni ezt az álláspontot, melyet e tekintetben a bizottság elfogadott. Előállott a kérdés azon kérelemmel kapcsolatban, melyet a »Magyar fajegészségi és népesedési társaság« nyújtott be a házhoz és, amelyet a ház az adójavaslatokkal való együttes tárgyalás és jelentéstétel végett annak idején a pénzügyi bizottságnak kiadott. A jelentésnek idevonatkozó része azt mondja, hogy bár a bizottság teljesen méltányland óknak tartja az emiitett kérdésben előterjesztett óhajokat és kívánatosnak véli az ott kifejtett czélok elérését, még sem volt abban a helyzetben, hogy a kérvényben foglalt konkrét kérelmeket, mint végső czélokat hozza javaslatba. Figyelmen kivül hagyták ugyanis a kérvényezők épenugy, mint most a tisztelt felszólalt képviselő ur az a döntő ténykörülményt, mely szerint az 1909 : X. t-czikk 25. szakaszában lefektetett • alapelveken alapult egy szerves alakba foglalandó jövedelmi adó rendszer életbeléptetése és a 8000 koronán aluli jövedelmek megadóztatása előtt a kérelem teljesítése az említett rendszer megbolygatásával lenne egyértelmű. Senki sem zárkózott el — a t. felszólaló képviselő ur igen jól tudja, hiszen tagja a pénzügyi bizottságnak — azon méltányos kérelem teljesítése elől, mely a módosításában benfoglaltatik, de lehetetlenség most olyas valamit életbeléptetni, aminek életbeléptetéséhez oly előfeltételek kívántatnak, mely előfeltételek mostani megvalósítása fizikai akadályokba ütközik. Csak bátorkodom ráutalni arra, hogy épen azok a kis ekzisztencziák, akiken segítendő óhajtja a t. képviselőtársam azt, hogy ez a kedvezmény megadassák, — mert a felsőbb régiókban lévő társadalmi köröknek vagyoni helyzete megengedi az ő adózó kötelességük teljesítését anélkül, hogy ez a gyermekek eltartására, vagy egyéb kötelezettségükre bármily befolyást gyakorolhatna — hogy, mondom, a legalsó vagyoni rétegek, amelyekben egész más hangulat uralkodik, meg legyenek nyugodva. Ott az mondatik, hogy a tízezer koronás jövedelmi adó- és a húszezer koronás vagyoni adóalap megállapítása nagyellentétet képez, mert húszezer koronás vagyon után fizetni és tízezer korona jövedelem után nem fizetni, ez ellentmondás. Most méltóztassék meggondolni, hogy tízezer koronánál kezdődik a jövedelemadó; csak tízezer koronás jövedelem az, amely jövedelemadóval megrovatik, tehát ennek a kategóriának könnyítésére behozni azt az adókedvezményt, amely arra a társadalmi rétegre vonatkozik és annak segítését czélozza, amely ezen adókulcson alul áll és amely ezen adókulcs alá most nem vonatik: ez egészen