Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-777

16 777. országos ülés 1918 április 23-án, kedden. kellett volna a dilemmából kikerülni. Hiszen a megegyezési kísérlet megtörtént és meghiúsult. Hiszen egyebet sem tettek. Hock János: Mindenki tudja. Nyilvánosság előtt folytak a tárgyalások. Megkísérelték! Gr. Károlyi Mihály: A lényeg nem ez. Komoly férfiak, a pártok komoly megbízott emberei foglalkoztak ezzel a kérdéssel és a megegyezés nem jött létre. Most t. barátom azt mondja, hogy ha nem is jött létre a megegyezés, akkor is van kivezető ut és ez az, hogy oly férfiút kell találni, aki az összes pártoknak bizalmát bírja, oly tekintélyt, aki — gondolom — a megegyezést megcsinálja. (Mozgás.) JNTem tudom, hogy kire czéloz, vagy gondol t. barátom, de én ilyen férfit nem ismerek. Ami jaedig a megegyezést illeti, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) csak egyet akarok t. barátom figyelmében ajánlani. Azt mondja, hogy mi rossz néven vettük tőle, hogy ő a megegyezés alapján állott. Egyáltalán senki meggyőződését soha nem veszem rossz néven, nem kifogásolom, de azt is kérem, hogy t. barátom viszont ne vegye rossz néven és ne csodálja, hogy vannak emberek, akik ha egyszer megállapodtak valamiben, amellett kitartanak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Oly nagy ellentéteket, mint amelyek a házban vannak, csak elvek feladásával lehet összeegyeztetni, vagy pedig ugy, hogy egyik-másik fél tényleg árulást követ el. En tehát oda konkludálok, hogy igenis azt tartom, hogy a gordiusi csomót, a nehézségeket, amelyben vagyunk, másként nem lehet megoldani, mint azzal, hogy a nemzetre kell appellálni. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Egy kisebbségi kormány csak addig maradhat helyén, amíg feladatának megfelel, de ha annak megfelelni nem tud, le kell mondania Ami Polónyi Géza t. képviselő ur azon megjegyzését illeti, hogy hogyan lehet választásokat sürgetni azoknak, akik a Károly-kereszteseknek. tehát a harczoló katonáknak akarnak választójogot adni és hogyan akarják megadni nekik ezt a választójogot akkor, amikor kint vannak a fronton, erre nagyon egyszerűen felelek. Meggyőződésem szerint a katonák és a Hinterlandban lévők megértették egymást. A Hinterlandban lévő polgárok nézetünk szerint nem fognak többé olyan többséget választani, mely a katonák érdekei ellen foglalna állást, mely a fronton küzdő polgárok érdekeit nem kéjjviselné. (Ugy van! balfélől.) 'Ezzel befejezem felszólalásomat és ismételten bocsánatot kérek, hogy felszólaltam, de ennek kizárólag az volt az oka, hogy nem hagyhattam szó nélkül Polónyi Géza t. képjviselő ur megjegyzéseit. Elnök: Az ülést öt perczre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyittm. A kormány-nyilatkozathoz történő felszólalások sorát befejeztük. A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök: T. képvíselő. ház ! Csak néhány rövid nyilatkozatra szorítkozom felvilágosításul. (Halljuk! Halljuk!) Először Polónyi Géza képviselő ur kifogásolta azt, hogy az uj külügyminister ur kineveztetett a közös ministertanács elnökévé. (Halljuk! Halljuk !) En gedelmet kérek, ebben abszolúte semmi alkotmányellenesség nincs, mert ez annyit jelent, hogy a közös ministerek tanácsának elnökévé neveztetett ki. Amit közös ministeri értekezletnek szoktunk nevezni, az abban különbözik a mi ministertanácsunktól, hogy amig a mi ministertanácsunk határozatokat hoz ós azokat szótöbbséggel is hozhatja, addig ezeken a közös ministeri értekezleteken, amelyeken a külügyminister szokott elnökölni, határozatok nem hozatnak, ott csak közjogi jelentőséggel nem biró megegyezések hozhatók létre. A t. képviselő urnak másik kifogása az volt, hogy az indemnitási törvényjavaslatot nem lehet tárgyalni. Bocsánatot kérek, ez teljességgel nem áll. Az indemnity javaslat egy közszükségletet pótol. Minket addig, míg itt vagyunk, terhel ezért a jogi felelősség. Ha egy uj kormány veszi át ezenaz alapon a kormányzást, azt a jogi és politikai felelősség terheli, (ügy van!) Felszólalásom tulaj donképeni czélja, hogy gróf Károlyi Mihály képviselő ur egyik megjegyzésére válaszoljak. (Halljuk! Halljuk!) a képviselő ur azt mondta, hogy mi anélkül, hogy a ház feloszlatására szóló felhatalmazásnak birtokában lettünk volna, azt a látszatot keltettük, mintha azzal rendelkeznénk és ez indította őt arra, hogy a kormányt támogassa. Engedelmet kérek, mi a feloszlatásra vonatkozólag kiállított felhatalmazásnak teljes birtokában voltunk és vagyunk. Ha a t. képviselő ur figyelemmel kiséri azt, amit mondtam, kifejezéseimben fel fogja fedezni, hogy ez a felhatalmazásunk is megvan, csakhogy a politikai viszonyok ugy alakultak, hogy az, hogy ezen felhatalmazással élhessünk-e, kétségessé vált. Mi akkor sem véltük ezen alkotmányos fegyvert nélkülözhetni, amikor ez a látszat felmerült, ezért adtuk be lemondásunkat. (Helyeslés.) Elnök : Jelentem a t. háznak, hogy gróf Tisza István képviselő ur napirend előtti felszólalásra kért tőlem engedélyt. Miután én a képviselő urnak az engedélyt megadtam, most őt illeti a szó. Gr. Tisza István: Tisztelt báz! (Halljuk! Halljuk !) Miután a t. kormány lemondott és ennek folytán nem állunk szemben parlamenti felelősséget viselő kormánynyal. nem tartanám helyesnek, ha a jelen stádiumban bárminő politikai diskuszszióba bocsájtkoznék. Van azonban egy esemény, amelyet nézetem szerint még ilyen körülmények között sem volna helyes teljesen hallgatással mellőzni és ez a külügyminister személyében beállott változás. Felszólalásra indít engem először az, hogy ki-