Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-777

16 777. országos ülés 1918 április 23-án, kedden. kellett volna a dilemmából kikerülni. Hiszen a megegyezési kísérlet megtörtént és meghiúsult. Hiszen egyebet sem tettek. Hock János: Mindenki tudja. Nyilvánosság előtt folytak a tárgyalások. Megkísérelték! Gr. Károlyi Mihály: A lényeg nem ez. Ko­moly férfiak, a pártok komoly megbízott em­berei foglalkoztak ezzel a kérdéssel és a meg­egyezés nem jött létre. Most t. barátom azt mondja, hogy ha nem is jött létre a megegye­zés, akkor is van kivezető ut és ez az, hogy oly férfiút kell találni, aki az összes pártoknak bizalmát bírja, oly tekintélyt, aki — gondolom — a megegyezést megcsinálja. (Mozgás.) JNTem tu­dom, hogy kire czéloz, vagy gondol t. barátom, de én ilyen férfit nem ismerek. Ami jaedig a megegyezést illeti, (Halljuk! Halljuk! a szélső­balon.) csak egyet akarok t. barátom figyel­mében ajánlani. Azt mondja, hogy mi rossz néven vettük tőle, hogy ő a megegyezés alap­ján állott. Egyáltalán senki meggyőződését soha nem veszem rossz néven, nem kifogásolom, de azt is kérem, hogy t. barátom viszont ne vegye rossz néven és ne csodálja, hogy vannak em­berek, akik ha egyszer megállapodtak valami­ben, amellett kitartanak. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Oly nagy ellentéteket, mint amelyek a ház­ban vannak, csak elvek feladásával lehet össze­egyeztetni, vagy pedig ugy, hogy egyik-másik fél tényleg árulást követ el. En tehát oda konklu­dálok, hogy igenis azt tartom, hogy a gordiusi csomót, a nehézségeket, amelyben vagyunk, más­ként nem lehet megoldani, mint azzal, hogy a nemzetre kell appellálni. (Igaz ! Ugy van ! a szélső­baloldalon.) Egy kisebbségi kormány csak addig maradhat helyén, amíg feladatának megfelel, de ha annak megfelelni nem tud, le kell mondania Ami Polónyi Géza t. képviselő ur azon meg­jegyzését illeti, hogy hogyan lehet választásokat sürgetni azoknak, akik a Károly-kereszteseknek. tehát a harczoló katonáknak akarnak választó­jogot adni és hogyan akarják megadni nekik ezt a választójogot akkor, amikor kint vannak a fronton, erre nagyon egyszerűen felelek. Meg­győződésem szerint a katonák és a Hinterlandban lévők megértették egymást. A Hinterlandban lévő polgárok nézetünk szerint nem fognak többé olyan többséget választani, mely a katonák érdekei ellen foglalna állást, mely a fronton küzdő polgárok érdekeit nem kéjjviselné. (Ugy van! balfélől.) 'Ezzel befejezem felszólalásomat és ismételten bocsánatot kérek, hogy felszólaltam, de ennek kizárólag az volt az oka, hogy nem hagyhattam szó nélkül Polónyi Géza t. képjviselő ur megjegy­zéseit. Elnök: Az ülést öt perczre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyittm. A kormány-nyilatkozathoz történő felszólalá­sok sorát befejeztük. A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök: T. képvíselő­. ház ! Csak néhány rövid nyilatkozatra szorítko­zom felvilágosításul. (Halljuk! Halljuk!) Először Polónyi Géza képviselő ur kifogásolta azt, hogy az uj külügyminister ur kineveztetett a közös ministertanács elnökévé. (Halljuk! Hall­juk !) En gedelmet kérek, ebben abszolúte semmi alkotmányellenesség nincs, mert ez annyit jelent, hogy a közös ministerek tanácsának elnökévé ne­veztetett ki. Amit közös ministeri értekezletnek szoktunk nevezni, az abban különbözik a mi mi­nistertanácsunktól, hogy amig a mi ministertaná­csunk határozatokat hoz ós azokat szótöbbséggel is hozhatja, addig ezeken a közös ministeri érte­kezleteken, amelyeken a külügyminister szokott elnökölni, határozatok nem hozatnak, ott csak közjogi jelentőséggel nem biró megegyezések hoz­hatók létre. A t. képviselő urnak másik kifogása az volt, hogy az indemnitási törvényjavaslatot nem lehet tárgyalni. Bocsánatot kérek, ez teljességgel nem áll. Az indemnity javaslat egy közszükségletet pótol. Minket addig, míg itt vagyunk, terhel ezért a jogi felelősség. Ha egy uj kormány veszi át ezen­az alapon a kormányzást, azt a jogi és politikai felelősség terheli, (ügy van!) Felszólalásom tulaj donképeni czélja, hogy gróf Károlyi Mihály képviselő ur egyik megjegy­zésére válaszoljak. (Halljuk! Halljuk!) a kép­viselő ur azt mondta, hogy mi anélkül, hogy a ház feloszlatására szóló felhatalmazásnak birtokában lettünk volna, azt a látszatot keltettük, mintha azzal rendelkeznénk és ez indította őt arra, hogy a kormányt támogassa. Engedelmet kérek, mi a feloszlatásra vonatkozólag kiállított felhatalma­zásnak teljes birtokában voltunk és vagyunk. Ha a t. képviselő ur figyelemmel kiséri azt, amit mondtam, kifejezéseimben fel fogja fedezni, hogy ez a felhatalmazásunk is megvan, csakhogy a poli­tikai viszonyok ugy alakultak, hogy az, hogy ezen felhatalmazással élhessünk-e, kétségessé vált. Mi akkor sem véltük ezen alkotmányos fegyvert nél­külözhetni, amikor ez a látszat felmerült, ezért adtuk be lemondásunkat. (Helyeslés.) Elnök : Jelentem a t. háznak, hogy gróf Tisza István képviselő ur napirend előtti felszólalásra kért tőlem engedélyt. Miután én a képviselő urnak az engedélyt megadtam, most őt illeti a szó. Gr. Tisza István: Tisztelt báz! (Halljuk! Halljuk !) Miután a t. kormány lemondott és ennek folytán nem állunk szemben parlamenti felelőssé­get viselő kormánynyal. nem tartanám helyesnek, ha a jelen stádiumban bárminő politikai diskusz­szióba bocsájtkoznék. Van azonban egy esemény, amelyet nézetem szerint még ilyen körülmények között sem volna helyes teljesen hallgatással mel­lőzni és ez a külügyminister személyében beállott változás. Felszólalásra indít engem először az, hogy ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom