Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-785

785. országos ülés 1918 május iS-én, szerdán. 195 előterjesztem interpellácziómat a következőkben (Ralijuk! Halijuk ! Olvassa) : 1. Hajlandó-e a kormány kinyilatkoztatni, hogy az nj termésig ujabb gabonarekvirálás nem fog történni? 2. Hajlandó-e a kormány garancziát adni, hogy a zaklatásos, hajszaszerii rekvirálások a jövőben ismétlődni nem fognak, evégből hajlandó-e a jövő évre vonatkozó egész tervezetet, annak kiviteli módozatait az érdekelt mezőgazdasági szervezetekkel, bevonván azok közé az Országos Kisbirtokos Szövetséget is, idejében megismertetni és szakvéleményüket minden akcziónál kikérni ? 3. Hajlandó-e a kormány a zsír, szalonna, soványsertés, vágómarha és takarmány rekvirálási rendeleteit, visszás intézkedéseit visszavonni, illetve revizió alá venni a fentjelzett, illetékes szaktényezők bevonásával? 4. Hajlandó-e a kormány a központoknak egyre jobban növekvő favorizálásával és kirivó tenyésztésével szakítani s a magyar közgazdasági életre káros emez irányzat helyett a mezőgazdaságot, a dolgozó kisembereket gyámolítani avégből, hogy a hadseregnek és az ország ellátatlan lakosságának szükséges mindennemű élelmiczikket kellő hatósági ellenőrzés mellett előállíthassák és rendelkezésre boesáthassák. 5. Hajlandó-e a kormány a törvényhatóságoknak a rekvirálás költségeit megtéríteni ? 6. Hajlandó-e a kormány a magánháztartásokban folytatandó fehérnemürekvirálás tervét megczáfolni és hajlandó-e az eddigi mulasztás jóvátevése végett a nagy czégeknél és közvetítőknél még ma is található vásznat és más anyagot a hadsereg czéljaira makszimális áron sürgősen lefoglalni ? 7. Hajlandó-e a kormány intézkedni, hogy cseh katonák többé semminemű rekvirálásnál ne működhessenek és az országból végleg kitakarodjanak ? (Helyeslés és éljenzés balfelöl.) Elnök: A képviselő ur most fogja a ház engedélyével elmondani második interpelláczióját. Kun Béla: T. ház! (Halljiúc! Halljulc!) Akaratomon kívül nagyon hosszura nyúlt előbbi interpelláczióm; épen azért igyekezni fogok, hogy a másodikat dióhéjban mondjam el. A ház előtt fekszik egy törvényjavaslat a hadirokkantak, özvegyek és árvák ellátásáról. En ezt a törvényjavaslatot csak egy közvetítő intézkedésnek tartom. Nem vagyok megelégedve vele, ezt előre kinyilvánítom, az ellátási, illetve nyugdijjáruléki összegek kiszabása tekintetében. Ezeket a hősi halált haltak, rokkantak, özvegyek és árvák áldozataihoz, érdeméhez képest nagyon csekélyeknek tartom. Ebből megélni nem, csak nyomorultul tovább koldulni,, további alamizsnát kérni lehet. Indokaimat majd az illető törvényjavaslat tárgyalásánál fogom elmondani, most arra szorítkozom, hogy figyelmébe ajánljam a t. háznak és a t. ministerelnök urnak és a t. korI mánynak sürgős, elodázhatatlan intézkedését kérjem arra nézve, hogy addig is, amíg a benyújtott törvényjavaslat megszavaztatik és hatályba lép, a nyomorúságban, szegénységben és koplalásban sínylődő hadi rokkantakról, özvegyekről és árvákról visszamenőleg gondoskodjunk legalább is olyan mértékben, mint a hadisegélyesekről 1917 november 1-éig visszamenőleg gondoskodtunk. (Helyeslés balfelöl.) Mondanom sem kell, hogy havi 10, 20, 30 koronából megélni nem lehet annak a hadi rokkantnak, vagy hadi özvegynek, akinek családja és pár gyermeke van. Ezek a hadi rokkantak, özvegyek és árvák százezer és százezer számban vannak az országban. Ezeknek az ügyét még 1917 elején szóba hoztam itt a házban, amikor a Tisza-kormány uralkodott. Az uj kormánytól, az. uj rezsimtől vártuk, hogy a kiáltó sebeket orvosolja, behegeszti. De nem történt meg. ígéret ígéret után jött, de a népjóléti reformoknak szinét sem láttuk. Most végre a másod, vagy harmadsorban megszületett Wekerle-kormány a törvényjavaslatot is benyújtotta, hogy valami mégis történjék ezeknek a szerencsétleneknek, a háború áldozatainak javára. Addig is, amig ez a törvényjavaslat hatályba lép, feltétlenül a nemzeti becsület kérdése, hogy visszamenőleg ezeknek a szegény embereknek sorsával foglalkozzunk, jobb megélhetésükről gondoskodjunk. (Helyeslés balfelöl.) Csak két esetet mondok el. Ismerek egy hadi rokkantat, akinek mind a két lába le van vágva. Vasgyárban az emelődarunál dolgozott a háború előtt, a háború alatt levágták mind a két lábát ; azután kitanították a czipészmesterségre és adtak a kezébe egy okiratot a Hadigondozó Hivataltól, hogy ha egy évig mint munkás dolgozik, akkor felszabadítják és iparos lesz, szakiparos. Keresztül tudtuk vinni, hogy az egy évet a Hadigondozó Hivatal elengedte. Az illető szegény ember érdekében, akinek négy gyermeke van, a Hadigondozó Hivatal ezelőtt háromnegyed esztendővel utasította a bőripari központot, hogy utaljanak ki annak a szegény rokkantnak bőrt, de csak akkor, ha saját maga fizeti meg az árát. Az illetőnek pénze nem volt. Ekkor megmozdult a társadalom és a hatóság, levélírás, irkafirka következett, ami ilyenkor történni szokott és ez a szegényember háromnegyed év múlva, a legutóbbi napokban kapta meg azt az összeget, ami a Hadi Gondozó Hivatal révén a bőripari központtól engedélyezett bőr megfizetésére szükséges. Most fog majd hozzákezdeni a ezipészmesterség folytatásához, addig pedig Fényes László : Mikor már el van adósodva ! Kun Béla: ...havi 10—15 korona áriami ellátás és a társadalom részéről nyújtott könyöradományok mellett tengette életét a levágott két lábbal. A másik eset a következő : Egy hősi halált halt katona özvegye is meghalt, maradt három árva gyermek a nagyszülőkkel. A nagyapa munka25*